Közélet, hírek
Nyílt levél a Magyar Építész Kamara részére
2013.12.20. 09:10
Nyolc építész írt közös levelet a Magyar Építész Kamara tisztújító választásának alkalmából. Közzétesszük a hozzánk eljuttatott írást.
Tisztelt Elnök úr!
Tisztelt Alelnök urak!
Tisztelt Elnökség!
Ezúton gratulálunk a Magyar Építész Kamara megválasztott új elnökségének, és
tisztségviselőinek, munkájukhoz erőt és eredményeket kívánunk! Meggyőződésünk, hogy az új elnökség a magyar építész társadalom mai helyzetének széleskörű ismerete, valamint megalapozott program és motiváció birtokában vállalta küldetését.
Az építészet és az építés ügye, kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű terület, egyben a kulturális örökségünk egyik mindenkori leghatásosabb közvetítője és őrzője. Az építészet, és ehhez kapcsolódó mérnöki tevékenységek, az építés nemes tettén túlmutató egyetemes kulturális küldetése mellett az országépítés egyik valóságos és leghitelesebb pillére is. Ez az építészeti szellemi örökség és vagyon egyben a garanciája is a nemzeti identitásunk és jövőnk fizikai megjelenésének, állandóságának és kiteljesedésének. A jelenkori társadalmakban országépítés ideológiailag és gazdasági értelemben is elképzelhetetlen az építés ügyének és tudományának korszerű fenntartása, fejlesztése, és annak egyetemes kontextusai nélkül.
Az elmúlt évek egyre mélyülő gazdasági válsága nagy veszélybe sodorta a hazai mérnöki tervező szakmát és ennél fogva egyben az épített környezetünk örökségének hordozóit. A kialakult helyzetben 2013-ra az építész tervezők összességében kilátástalan egzisztenciális helyzetbe kerültek, mely messze túlmutat a szakma ügyén. Ebben a helyzetben a hasonlóan a működőképesség határáig jutott szakmai szervezetek sem tudják ellátni maradéktalanul feladatukat. A nemzetközi viszonylatban is versenyképes hazai irodák legyengülése és megszűnése beláthatatlan következményekkel járhat. A még meglévő mérnöki és építész szakmai kompetencia hazai viszonylatban tartása hosszú távú nemzeti és gazdasági érdek. Ez a jelenleg kialakult pénzügyi, beruházási és szakmapolitikai környezetben nem biztosítható.
Az alábbiakban foglaljuk össze azokat a kiemelten fontos szakmai és szervezeti
elvárásainkat, melyekben meggyőződésünk szerint a Magyar Építész Kamarának
megalkuvás nélküli, gyors és hathatós eredményt kell elérnie ahhoz, hogy a magyar építész szakmának hosszú távon esélye maradhasson kompetenciája megőrzéséhez. Ez ma az Építész Kamara legfontosabb feladata.
1. Szakmai cselekvési terv
1.1. Tervpályázatok a közbeszerzési, kiemelt, és önkormányzati beruházásoknál
A tervpályázat nem csupán a tervezői munkaelosztás korrekt, transzparens és legitim módozata, hanem az egyetlen biztosítéka a meghatározó projektek megfelelő előkészítésének és hiteles szakmai színvonalának. Ez az építési folyamat minden résztvevőjének elemi érdeke. Mindemellett egy jól felépített és tudatosan működtetett tervpályázati rendszer folyamatos szellemi aktivitási és további egzisztenciális lehetőségeket is biztosíthat hosszú távon a szakma széles körének. Ahhoz, hogy a tervezői pályázatok széles szakmai kört érintve, eredményesen betölthessék fenti funkciójukat, fontos a vonatkozó értékhatár körültekintő meghatározása is. Az elmúlt időszak gyakorlatát, miszerint a legjelentősebb, többségében közpénzből megvalósuló projektek tervezői kiválasztása következetesen pályázat nélkül dőlt el, a Magyar Építész Kamarának meg kell állítania.
1.2. Minimális és méltányos tervezői díjszabás
A régóta húzódó és már számos megoldási javaslatot látott stratégiai ügyben való objektív eredmény elérése nem tűrhet további halasztást. A kötelező díjszabás intézményesítése lehet csak a garanciája a méltányos és fenntartható tervezői szolgáltatási árképzésnek és annak széles körű érvényesítésének. Ebben a Magyar Építész Kamarának kezdeményező és hatékony ügyvivői szerepet, valamint konkrét eredmény elérését kell vállalnia.
1.3 A 1731/2013 Korm. határozat
A legfelsőbb szinten azonnali egyeztetést kell kezdeményezni a 2013 október 11.- én megjelent kormányhatározat 5. pontjában rögzítettek ügyében. A hivatkozott pont nem csupán az építész (és mérnök) szakma a válságból való kilábalásának egyik esélyét csorbítja jelentősen, hanem szemléletével a legmeghatározóbb beruházásoknál a széleskörű szakma kizárásával, az elvárható minőséget és szakmaiságot sodorja komoly veszélybe. A folyamat további visszafordíthatatlan kárt okozhat a magyar tervezői társadalomban és kompetenciában. A Magyar Építész Kamarának a leghatározottabban kell fellépnie a téves szemléletű és a magyar tervezői társadalomra rendkívül káros és elfogadhatatlan kormányhatározat ellen.
2. Szervezeti cselekvési terv
2.1. Szakmai kommunikáció
Az építész szervezetek és köztestületek elmúlt évtizedben tapasztalt egyik legnagyobb mulasztása a kommunikáció minőségének, hatékonyságának és összehangolásának az elhanyagolása. Egységes, következetes és tudatos kommunikáció nélkül az építész szakma esélytelen szembenézni az új kihívásokkal és betölteni küldetését. Szorgalmazzuk egy átfogó szakmai Kommunikációs Stratégia elkészítését, annak szervezeti, működési, tartalmi és finanszírozási munkarészeivel.
2.2 Kamarai és szervezeti struktúra revíziója (együttműködések)
Szakmánk rossz értelemben túlszervezett. A köztestületek, civil és egyéb szervezetek, valamint kormányzati szervek között nincs megfelelő szinergia és elvész a kompetencia. Az indokolatlan számú szervezet és tisztségviselő nem csak fölösleges és fenntarthatatlan gazdasági, hanem jelentős működésbeli és kommunikációs terhet jelent. Szükségszerűnek érezzük a kamarai szervezeti struktúra haladéktalan revízióját és jelentős egyszerűsítését, melyet a Magyar Építész Kamarának kell kidolgoznia és kezdeményeznie.
2.3 Választási rendszer reformja
Az építész szakma jövőbeni érvényesüléséhez és várható kihívásaihoz a legfelvértezettebb érdekképviseletre és vezetőkre lesz szükség. A megfelelő és mozgósításra alkalmas legitimáció, valamint a legfelkészültebb tisztségviselők (szervezeti tapasztalat, nemzetközi tapasztalat, nyelvtudás, hiteles szakmai múlt, kiemelkedő kommunikációs képességek, vezetői kompetenciák stb.) jelöléséhez és megválasztásához a teljes választási rendszer újragondolása szükséges, ahol egy szervezet demokratikus és önkormányzati elvei érvényesülnek. Az új választási rendszer a Magyar Építész Kamara hitelességének és fennmaradásának a jövőbeni záloga, ezért annak reformját mielőbb, magának kell kezdeményeznie, és következetesen végigvinnie.
Borsay Attila építész
Gunther Zsolt építész
Hatvani Ádám építész
Kalmár László építész
Sándor Gergő építész
Szentirmai Tamás építész
Szoják Balázs építész
Zsuffa Zsolt építész
Budapest, 2013.12.01.
02:45
Tisztelt Építésztársaim!
A Magyar Építész Kamara részére írt nyílt levéllel kapcsolatban néhány provokatív felvetést szeretnék tenni. Tekintettel arra, hogy a magyar építész társadalom helyzete valóban válságossá vált, úgy gondolom alapszinten kellene végiggonolni azt, hogy az egyes tervezők mit szeretnének elérni az életükben, egyrészt mint emberek, másrészt, mint társadalmi lények. Fel kell tenni a kérdést: a kialakult kamarai rendszer szolgálja-e az építészek érdekeit? Fel kell tenni a kérdést, a Kamara képes-e az építészek érdekeit szolgálni?
"1.1. Tervpályázatok a közbeszerzési, kiemelt, és önkormányzati beruházásoknál
A tervpályázat nem csupán a tervezői munkaelosztás korrekt, transzparens és legitim módozata, hanem az egyetlen biztosítéka a meghatározó projektek megfelelő előkészítésének és hiteles szakmai színvonalának…”
Az állami beruházások csupán egy szegmensét adják a tervezői feladatoknak. Nem is feltétlenül a gazdaságilag, vagy kulturálisan meghatározó részét. Fontos épületek sokasága született magán- vagy egyházi beruházásként mindenféle pályázat nélkül. A javaslattevők a munkaelosztás korrekt módozataként a tervpályázati rendszert ki kívánják terjeszteni a nem állami beruházásokra is?
A meghatározó projektek szakmai színvonala már a tervezést megelőző előkészítés során eldől. Eldől a pénzügyi keret és a véghatáridő is. Eldől nagyságrendileg az is, mennyi pénz és idő áll majd rendelkezésre a tervezésre. Gyakran az is eldől, ki fogja a terveket készíteni (szerzői jog, pozitív személyes tapsztalat, sógor-komaság, korrupció).
A projektek megfelelő előkészítésében mind magán, mind állami beruházások esetében ritkán vesz részt gyakorló építész: a döntések politikai, gazdasági és jogi természetűek.
„…Ez az építési folyamat minden résztvevőjének elemi érdeke.”
A tervpályázat sokaknak nem érdeke:
1., A beruházás előkészítését a tervpályázat jelentősen lassítja, drágítja.
2., A beruházó jogait gátolja: arra „kényszeríti”, hogy olyan tervezővel dolgozzon együtt, akivel nem biztos, hogy ki tudja alakítani a projekt érdekében megfelelő együttműködést, még ha az olyan tervvázlatot is készített, amely egy zsűri tetszését elnyerte. Ellenben a beruházónak elemi édeke -ha mégis tervpályázatot ír ki-, hogy a pályázaton részt vevő építészek minél kisebb részének fizesse ki a munkáját, viszont ötleteiket szabadon felhasználhassa.
3., A tervezők túlnyomó többségének sem érdeke a tervpályázat, mindaddig, amíg a „nyertes visz mindent” elv működik. Láthatjuk a sokadik pályázatot: nem feltétlenül a legjobb terv a nyertes, avagy a díjazás nélkül maradt tervek túlnyomó többségében is kiváló ötletek, művészi megoldások láthatóak az őrületes mennyiségű munka és költség mellett.
Egy nagy pályázatnál, ahol van egy tucat komoly pályázó, de csak öt- nyolc pályázó nyertes, avagy térítik meg költségeik egy részét, mit csinál a „nyeretlen”, költségtérítést nem kapó iroda?! A jelenlegi pályázati rendszer néhány (tehetséges, profi, megfelelő háttérrel rendelkező) építészcsoport érdekeinek kedvezett, de még az oly sok pályázaton nyertes irodák sem profitáltak igazán ebből a helyzetből: gazdasági helyzetük tudtommal ezen tervezőknek, műtermeknek sem stabil, ebből a szisztémából nem voltak képesek olyan tőkét akkumulálni, amely a válság túlélését biztosítaná, amelyből jelentős állandó létszámú építész/ mérnökiroda jött volan létre!
A meghívásos pályázat nem transzparens, ezét nem korrekt abban az értelemben, mint amit a nyílt levél megfogalmazói kérnek: az elv, és mód, amely alapján kiválasztják a pályáztatni kívánt tervezőket nem átlátható, nem elérhető a „szakma széles körének”.
Az építészek és a beruházók igazi közös érdeke az lenne, ha már a beruházás előkészítésében részt venne a mérnök szakma, ha a tervezési program már önmagában jó, helyes lenne, ha a projektek műszaki tartalma korrektül megvalósítható lenne a rendelkezésre álló idő alatt a megfelelő pénzügyi keretből. A mérnöktársadalom elemi érdeke meg az, ha a tervezési folyamat költség- és időkerete ne legyen súlyosan alulkalkulát…
„Mindemellett egy jól felépített és tudatosan működtetett tervpályázati rendszer folyamatos szellemi aktivitási és további egzisztenciális lehetőségeket is biztosíthat hosszú távon a szakma széles körének.”
A folyamatos szellemi aktivítást és egzisztenciális lehetőségeket a minél szélesebb körre kiterjedő, állandó, kiszámítható tervezési feladattal való ellátottság biztosítja. Amennyiben az irodák megélnek a pályázati rendszeren kívül végzett tervezési munkáikból, vagy egyéb munkaviszonyukból és bevételeikből, akkor tudják finanszírozni a kétséges tervpályázatotkat.
„Ahhoz, hogy a tervezői pályázatok széles szakmai kört érintve, eredményesen betölthessék fenti funkciójukat, fontos a vonatkozó értékhatár körültekintő meghatározása is...”
A pályázatok sosem érintettek széles szakmai kört! Hétezer építész kamarai tag dolgozik az országban; egy-egy pályázaton néhány tucat, vagy százas nagyságrendű építész vesz részt. Többségüknek nem térül meg a befektetett munka, ezért nem tud, nem akar indulni sem! Ez nem tervezői tehetség, kompetencia kérdése, hanem elsősorban a vállalkozások gazdasági helyzetéé!
Ha valóban a széles érintettséget akarnánk elérni, akkor a pályázati kiírás előkészítése és a pályázati zsürór kiválasztása is már pályázat alapján történne!
1.2. Minimális és méltányos tervezői díjszabás „.. A kötelező díjszabás intézményesítése lehet csak a garanciája a méltányos és fenntartható tervezői szolgáltatási árképzésnek és annak széles körű érvényesítésének...”
Talán ez a magyar mérnöktársadalom és külön az Építész Kamara legnagyobb kudarca. A kamara létrejötte óta, a változó jogi környezetben a tervezőknek egyre nagyobb, a gazdasági vállalkozásokon túlmutató személyes jogi és pénzügyi felelősséget kell felvállalnia, egyre magasabb szintű, tehát egyre nagyobb idő- ás beruházási ráfordítást igénylő munkát kell elvégezniük, míg a díjak nem emelkedtek, hanem inkább csökkentek. A magyar mérnöktársadalom saját érdekeit helytelenül felismerve „túlversenyezte” magát már a világméretű „pénzügyi válság” előtt is és jutott el mai kiszolgáltatott helyzetébe. A kamarai díjszámítás szerinti díjon senki nem tud elnyerni munkát sem nyílt versenyben, sem direkt megbízással. A kamarai díjszámítás valójában mindig használhatatlan volt, ráadásul mára ellentmondásba keveredett a MÉK és az MMK számítása. A legfontosabb az lenne, hogy a két szakmai kamara végre egységes, egyszerű, mindenre kiterjedő díjszámítást dolgozzon ki, amely valóban alkalmas arra, hogy a tervezés, mint gazdasági folyamat tervezhetővé váljon. Amelyet mindenkinek használnia kellene!
Mindaddig, amíg nem kerül elfogadásra a minimális tervezési díjra vonatkozó, BM által előkészített kormányrendelet, hasznos lenne, ha a kivitelezésre irányuló közbeszerzéseknél ismert, a kirívóan alacsony ár kiszűrésére alkalmazott rezsiórabér fogalmát használnánk. Mindenki ki tudja számolni, nagyjából egy terv elkészítésével mennyi időt fog eltölteni, azt is ki tudja számolni, mennyi árbevételt kell kiteremelnie, hogy az irodát ne kelljen bezárni és a családnak is jusson. Hasznos lenne, ha a terveztetésre irányuló közbeszerzési eljárások során a Kamarát minden esetben be kellene vonni és a kirívóan alacsony ár kiszűrésére. Javasolom az összes építésznek, építészirodának, hogy a munka elvállalása előtt végezzenek el egy önköltségszámítást és ha az jön ki, hogy kevesebbett keres építész munkatársuk, mint egy kőműves segéd, akkor emeljenek, emeljünk az árakon.
Érdekes volt látni azt a folymatatot, ahogy az ingatlanközvetítő irodák az utóbbi évtizedben néhány nagyobb franchise-cég égisze alatt árkartellbe tömörültek. Amivel az építész szakma küzd vagy húsz éve, az ingatlanügynököknek sikerült megoldaniuk: a 1-1,5%-os ingalanközvetítői dijaikat feltornázták 4,5-5,5%-ra. Alku és felelősség nélkül! Na ezt csináljuk utánuk!
1.3 A 1731/2013 Korm. határozat
„... A hivatkozott pont nem csupán az építész (és mérnök) szakma a válságból való kilábalásának egyik esélyét csorbítja jelentősen, hanem szemléletével a legmeghatározóbb beruházásoknál a széleskörű szakma kizárásával, az elvárható minőséget és szakmaiságot sodorja komoly veszélybe. A folyamat további visszafordíthatatlan kárt okozhat a magyar tervezői társadalomban és kompetenciában....”
Amíg az építőipar és az ahhoz kötődő tervezői tevékenység meghatározóan függ az államtól, addig a válságból való kilábalásnak az esélye is az államtól függ. Az alapvető kérdés, hogy a válságot építészmérnöki szolgáltatást nyújtó gazdasági vállalkozásoknak kell-e túlélniük, vagy a tervezőknek, építészeknek? A Magyar Építész Kamara tagjai nem gazdasági vállalkozások, hanem személyek, így a kamarának is az egyéneket, mint szakmai alapon szervezett csoport érdekeit kell képviselnie!
Szerintem tévedés azt állítani, hogy a válságban az építészek túlélésének egyetlen záloga a tisztán magántulajdonú gazdasági társaságokra, többnyire mikorvállalkozásokra épülő rendszer fenntartása! Plurális társadalom nem egyenlő a teljes mértékben privatizált, kapitalizált és atomizált rendszerrel, van, lehet helye a piacon jelen lévő állami szolgáltatásnak, tulajdonnak. Gondoljunk bele: igaz-e az az állítás, hogy kéménysepró ipari szolgáltatás kizárólag magáncégekkel végezhető? Nem, az ellenkezője a realítás, többnyire önkormányzati tulajdoni hátterű cégek szolgáltatnak! Nézzük meg az MNV Zrt portfolióját (http://www.mnvzrt.hu/mnvportfolio/tarsasagiportfolio): termelő és szolgáltató cégek garmadája van állami tulajdonban! Miért ne lenne elképzelhető állami tulajdonú tervező cég léte, fenntartása, ha ez lehetőséget ad stabil jogi és szakmai háttérrel szakértői, tervezői munka végzésére és ha összességében netalán olcsóbb is az adófizetők részére?
A széleskörű szakma a legmeghatározóbb beruházásokból jelenleg is ki van zárva: a banki és ingatlanbefektetői beruházások határozzák meg pl. Budapest képének változását, olyan építész teamek teremtik újra a városokat, amelyek tevékenységére egyáltalán nincs a széles szakmai közösségnek rálátása, illetve kontrollja.
De valóban nincs?
A tervek túlnyomó többsége ma már tervtanács elé kerül! Tervtanácsi állsáfoglalás nélkül valójában nem lehet ma nagyberuházásokat engedélyezésre benyújtani. Ezen kívül a nagyobb, vagy jelentősebb projektekbe a kerületi, városi, megyei főépítész is beleszól, akár napi szinten, akár nagyon határozott véleményt, sőt utasítást is adva időnként. Arra, hogy a ház szép-e, hasznos-e, jó-e az adott helyen és időben, a fent említett szakmai és civil fórumoknak több lépcsőben is van érdemi ráhatása. Olyan szintű ráhatása van, amely az alkotó szabadságát már-már jelentősen csorbítja és ha a kultúra más ágazatában lennénk, cenzúrának hívnánk!
Az elvárható minőséget és szakmaiságot, mint mérnöki produktumot a szigorúan regulázó jogszabályok és rendeletek biztosítják! A tervek primer minőségét jelenleg nagyon egyszerű mérni, mivel annak tartalmát, formáját, valamint az engedélyeztetés és a megvalósulás menetét, a tervezők személyes felelősségét nagyon egyértelműen szabályozza és ellenőrzi az állam és annak képviselőjeként részint a Kamara. Tehát van objektív tervminőség és felelősség (és ennek ellenőrzése is a rendszer része), mint kötelező elvárás. A szépség meg majdnem szubjektív.
Mindezek fényében miért feltételeznénk, hogy egy profitérdekelt vállalkozás keretein belül végzett tervezői munka ab ovo magasabb minőségű és szakmaiságú, mint az ugyanazon törvények, rendeletek és előírások által meghatározott szakmagyakorlást folytató mondjuk állami alkalmazott által végzett? Miért feltételezzük, hogy magánvállalkozás munkatársaként tehetségesebb és tisztességesebb az építész, mint állami alkalmazottként?
Visszatérve a tervpályázati rendszer preferálására: valóban igaz lenne, hogy a személyes, jogi felelősség nélküli, nem csak építészekből áll tervtanácsi zsűri okosabb, bölcsebb, mértéktartóbb ízlésű tud lenni a tervek rövidre szabott megismerése és rangsorlása során, mint egy jól végiggondolt és megszervezett tervezési folyamatban résztvevő partnerek?
Emellett gondolni kell arra is, hogy az állami, önkormányzati, egyházi beruházások során az egyébként többnyire adófizetői pénzekből gazdálkodó építtetők alulfinanszírozottak. A kezelésükben lévő, vagy építeni tervezett épületeket megépítését jelentős hányadban pályázati pénzekből finanszírozzák. A pályázatoknál viszont már mindig alapfeltétel az, hogy legalább az engedélyezési tervek készen legyenek. A tervek elkészíttetésére korábban az önkormányaztok banki hiteleket vettek fel, de ezt ma már nem teszik. Ismereteim szerint kisebb és nagyobb terveket is abban a remnényben készítenek el építészirodák, hogy majd a pályázati pénzből lesznek kifizetve. Ez így sem nem jogszerű, sem nem ésszerű.
Gondoskodni szükséges arról, hogy az közpénzekből finanszírozott beruházások esetén az előkészítés, így a szakértési és tevezési folyamat résztvevői ne „kockázati befektetőként” legyenek kénytelenek a projekteket segíteni. Ez nem megy az építészirodák fel nem halmozott, tehát nem létező tőkéjéből és a jelenleg nem igazán működő bankrendszer sem igazán ad hitelt erre a tevékenységre, akár magas kamatlábon sem. Vagy csak sógornak, komának...
Kétség kívül aggodalomra ad okot az, hogy egyes irodák valamilyen oknál fogva több, sok állami megrendeléshez jutnak úgy, hogy a munka megszerzésének folyamatára nincs rálátása az építész társadalomnak, a Kamarának. Ez így a korlátlan eszközökkel folyó létharc, amelyet nem neveznék gazdasági értelemben szabadversenyes kapitalizmusnak, mivel nincs tőke, nincs valódi szabadság, csak öngyilkos verseny. Nem nevezném a tehetség szabad versenyének sem, mert sosem volt az és most sem az: a nagyberuházásokban az építészek egymást taposva, egymásnak aláígérve igyekeznek munkát szerezni bármi áron; az ismerettségi kör, az egyetemi katedra, a vallási kötődés, az egykori, vagy jelenlegi hivatali állás, vagy szocialista nagyvállalati múlt az entrée ehhez; kevés üdítő kivételével.
Ennél már talán az is tisztább és tisztességesebb lenne, ha állami beruházások előkészítésében és tervezésében az állam alkalmazásában álló tehetséges építészek vennének részt.
Mindezek fényében én arra kérnék mindenkit, hogy az építész társadalom egészének érdekét képviseljék: ha munka és fizetés, az alkotás lehetőségét teremti meg a 1731/2012. Kormányhatározat építészek számára, akkor az az építészek érdekeivel egybevág.
Szeretném, ha saját sorsunkhoz ugyanolyan professzionális mérnöki gondolkodásmóddal közelítenénk, ahogy közelítünk akár egy disznóól tervéhez. Javaslom, diagnosztizáljunk először és aztán tegyünk javaslatot! Ha a célokat helyesen definiáltuk, tudjuk azt, mit szeretnénk, lehet azon gondolkodni, hogy mindezt hogyan valósítsuk meg.
00:12
Ez így nagyon szép és jó.
A magam részéről minden további nélkül támogatom.
De azért ódát nem zengenék.
Én egy kicsit tovább is gondoltam a véleményem szerint legégetőbb ügyet: ANTI-koncessziós javaslat.
11:28
@sityu: Kedves Kollégák !
Valóban több a semminél - valamivel - hogy itt e fórumon páran megosztják egymással a gondolataikat (energiájukat, idejüket), de...
... több kell (ene) !
És az is dícséretes, ahogy a "levélírók" próbálják felhívni a vezetés figyelmét a gondokra, de...
... az eredményhez több kell(ene) !
Nem akarom én osztani az észt, de tényleg sokkal többre lenne szükség: érdemi tevékenységre. Tollat ragadni és beírni ebbe a fórumba, amelyet én is igyekszem figyelemmel kísérni, sajnos nagyon kevés. Az említett levél is kevés !
Tenni is kellene valamit. Dolgozni a közös célokért. De minimum megismerkedni a választott vezetők és tisztségviselők tevékenységével. Ha az ő tevékenységüket ismeri valaki, találhat magának feladatot is.
Tudom, nagy szavak. de én például elég sok időt és energiát szánok arra, hogy kamarai és a szakmai ügyek jó irányba haladjanak. A magam szintjén, a magam erejéből (és a családom támogatásával). a pénzkereső tevékenység mellett - nemritkán annak rovására.
Mészáros János
20:56
@Mészi: Kedves Mindenki, aki a reflexiójában a cselekvést várja el!
Azt gondolom, hogy a cselekvés nem azoknál a keveseknél hiányzik, akik például a fenti sorokat írták, ugyanis például Ők cselekedtek és megmérették magukat például a BÉK tisztújító taggyűlésén. Ők oda elmentek, beszéltek és várták a támogatást, tehát cselekedtek. Nem kaptak viszont semmit, hanem az ott megjelent szépszámú főépítész bagázs megválasztotta a semmitmondó programjával odaténfergőket. Kik nem cselekedtek? A birkák (lásd birkaiskola), akik még csak oda sem mentek! Azt gondolom, hogy az ott tapasztaltak alapján az itt és máshol is cselekvés után bégetőknek nagyon át kell gondolniuk a cselekvésről alkotott fogalmaikat.
(A fentiekről jut eszembe, hogy azt tapasztalom, hogy közügyeinkben jellemzően nem gyakorló építészek, hanem pl. a főépítészként dolgozgatók kapnak leginkább hangot. Javaslom megfontolásra, hogy kamaránkon belül önálló tagozata legyen a főépítészeknek, de a tagozatok között a tagok szavazatát súlyozzuk. Tehát a csak kisebb tagozatokba besorolt tagok szavazata ne legyen olyan mértékben döntő, mint a nagyobb tagozatok tagjainak (mint. pl. az EU-ban a népesség aránya szerint). Nem jó ugyanis, hogy bár hasonló végzettségű, de teljesen mással foglalkozó szakmagyakorlók, szükségszerűen teljesen más szempontjaik szerint elnyomják a többségi szakmagyakorlókat, egyszerűen azzal, hogy ráérnek eljárni egy taggyűlésre és szavazni...)
19:19
@gorbeats: Kedves GORBEATS, kedves Kollégák !
Érdekes a javaslat: "javaslom megfontolásra, hogy kamaránkon belül önálló tagozata legyen a főépítészeknek, de a tagozatok között a tagok szavazatát súlyozzuk. Tehát a csak kisebb tagozatokba besorolt tagok szavazata ne legyen olyan mértékben döntő, mint a nagyobb tagozatok tagjainak..."
És ha a javasolt "főépítészi tagozat" valóban létrejönne, melyik tagozat lenne a domináns ?
Ugyanis pillanatnyilag az ÉPÍTÉSZ -eknek nincs tagozata a MÉK -ben ! Akarom mondani: a MÉK -nek nincs építész tagozata...
forrás: http://www.mek.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=16&Itemid=37
Vajon miért ?
21:47
Azt hiszem az összes vélemény után ez a levél a legfontosabb dokumentuma az utóbi öt év történetének a maga kiáltványszerű és mégis teljesen diplomatikus megfogalmazásával. A pályázati bohócságok, a díj/pénz örök sztorija, a legújabb vérlázító politikai idiotizmus (tényleg az utolsó előttivel mi van? lásd szerzői jogok), a hogyan beszéljünk már végre egymással normálisan c. szintén nem új történet mellett viszont most először hallom azt is emlegetni, hogy a saját szervezeteink is túlburjánzanak. Gratulálok a meglátáshoz, és hozzátenném, hogy ez valóban óriási probléma és a szakma hitelének lenullázódásának egyik oka (főleg azzal összevetve, hogy a szakma állandóan azon problémázik, hogy szakmai tevékenyéségének az államapparátus bürokráciája az egyik legnagyobb akadályozója -> próbált már vki a kamaráinkban elintézni valamit?)
Szeretném, ha egyszer a fentiek mellé odakerülne a pályára rátérő, kezdő vagy nem régóta gyakorló fiatal építészek ügye, bár ez valójában összefügg a pályázatokkal (amiknek az egyik legnagyobb előnye a megújulás lehetősége is, a pályázatok hiányának legnagyobb hátránya a kontraszelekció).
Remélem a megfogalmazott fölvetések áttörik az ingerküszöböt és nem csak elgondolkodtatnak, hanem meg is mozgatnak.
06:42
@gorbeats: Igen, ez (is) egy jól sikerült, kulturált hangú, mégis határozott és tartalmas anyag. Kár, hogy a MÉK tisztújítása UTÁN jelent meg; magyarán, kár, hogy szerzői és aláírói közül senki sem jelöltette magát az elnöki posztra. Ez egy kicsit olyan "fogjuk meg és vigyétek" - jellegűvé degradálja az egész (ismétlem, klassz) javaslatgyűjteményt.
08:14
@Pákozdi Imre: Kedves Imre.
Igen most voltak a választások. Jogos.
De az hogy mennyire nem működik itt AZONNAL látható. Senki nem ír ide, olyan Aki (ki)választott lett, aki – elvileg – MINKET képvisel.
Ha a választások mindenki számára elérhető online felületen lenne, akkor többen indulnának, nagyobb lenne a merítés.
Miért online?
Pl egy réteg. A 25-40 közötti fiatalok miért nincsenek pl többen ott. Személyesen?
Azért már a hosszast tanulmányok után éppen pályája elején vannak. Örülnek, ha van munkájuk, ha van, akkor annyira keveset keresnek és annyira rosszak a határidők, hogy Hétfőtől Vasárnapig dolgoznak.
Ebben a korban alakul ki mindenkinél, hogy mi lesz belőle. Kivalló, lojális munkatárs vagy saját cégének cégvezetője (mindegyik nehéz !!), De ezek az utak itt alakulnak ki. Sok energia.Talán túl sok.
Ezidőtájt alakulnak ki a családok is, házasságok, születnek a gyermekek. A fennmaradó időben már csak arra van idő, hogy azt kezelhessük. Mert valljuk be, a „Nem építész házastársak” türelme is véges.
De valahol 40-től kezd beállni egy olyan kor adta lehetőség, hogy több időt tudna az ember rászánni pl egy MÉK gyűlés meglátogatására.
De eddigre az építészek jelentős része drasztikusan elfárad.
Nos ezt az aktív réteget leginkább online megoldásokkal lehet befogni. Mert teli vannak energiával, és amíg el nem veszítik lendületüket (pl a hetente változó jogszabályi környezet miatt, az egyre igénytelenebb megrendelők miatt) addig ez is a MÉK energiaforrása lehetne.
Ez csak egy kiragadott dolog.
Ikon
08:41
@epiteszikon: Nem csak elfárad, hanem betagozódik. Ráadásul az igazán tehetségesek lassacskán be is futnak, és eszük ágában sincs éppen telivérbe forduló alkotóerejüket adminisztratív bajlódásokra fecsérelni. Ezért természetes, hogy az elnöki-elnökségi pozíciókat a sikeres idősebbek vállalják fel. Mégis, különösen ekkora bajban, fontos volna, hogy azok a fiatalabb, markáns egyéniségek is vastagon szerepet vállaljanak, akik pl. a tárgyban forgó (bocs:-), kiváló írást alkották. Talán nem is a napi adminisztrációban, hanem pl. projektfelelősként. Hogy mondjuk XY elvállalja a díjszabás kérdésének rendbetételét, keresztülküzdését a kormányzati gépezeten. Vagy PQ azt, hogy azt a bizonyos tervezés-államosítási passzust, amit én is felháborítónak tartok, kigyomláltatja a rendeletből. És ehhez apait-anyait bevet: egyeztetést kér, a sajtóhoz fordul, simulékonyan érvel, zajosan követel, a minisztérium lépcsőjéhez láncolja magát, viszonyt kezd az államtitkár titkárnőjével (vagy az államtitkárral), bármit, csak eredményes legyen. Ha pedig sikerült, akkor tervez egy passzionátusat, majd elégedetten hátradől és nyalogatja a szája szélét. Higgyék el: az ilyen alkalmi, szellemi vegyeskoszt nem csupán közhasznú, de nagyonis éberen tartja, sőt, építi az embert.
06:32
@epiteszikon: Azt írja, kedves Ikon, hogy "Senki nem ír ide, olyan Aki (ki)választott lett, aki – elvileg – MINKET képvisel". Nos, szentigaz: bírálatot és javaslatot sokat, elnöki/elnökségi választ azonban alig lehetett itt olvasni az elmúlt 3 évben, amióta figyelem az építészfórumot. Ez amúgy egyfajta magyaros faragatlanság, ha úgy tetszik, hungarikum. Azt hisszük, hogy a nemválaszolás maga is egyfajta válasz. Pedig dehogy: lehet, hogy a válasz elmulasztása sértés akar lenni, ténylegesen azonban az intellektuális és jellembéli alkalmatlanság jele. Az illető képtelen szembenézni az őt bírálókkal: ennyi. Az ilyen ember nem csupán érdekképviselőnek alkalmatlan, de én amúgy sem bíznék rá semmit. Lesz elég vita ugyanis az együttműködésben, még ha normálisan kommunikálunk is, ám pokollá válik az egész, ha a fickó ráadásul zsigerből hárít, viszontvádaskodik, hetekre eltűnik vagy nem fizet.
00:19
@epiteszikon: nincs idejük a szakmai közéletre, de tele vannak energiával? ez így végig van gondolva? ha online szavazhatnak az miben is jelentene változást...? ez a közéleti vircsaft kíván némi fizikai kontaktot is, szvsz.
08:22
@fds: Lehet félreérthető voltam.Kedves FDS, őszintén csak magunkért aggódom. Az építész szinte az egyetlen faj, akinek hogyha van munkája, akkor éjjel-nappal dolgozik (kell, határidő), időt elvonva a családtól, a test karbantartásától, mindentől. Jómagam közel 50 építésszel tartom a kapcsolatot, de mindegyiknél ez van. S valahol szánalmasak vagyunk.
Szerintem alapvetően ebben az élekkorben köti legjobban le az embert ( a feji fenntartás belső ösztön és késztetés okán) az egzisztenciális alapok megteremtése.
De Imrének igaza volt, mert ekkorra jutnak el az építészek oda, hogy keresik őket, ezt követően, pedig Ezért nem fognak ráérni a jobbak. Ez így van.)
Nekem pl nincs 1 db szabad napom, délutánom sem hogy az egyébként remek konferenciákra, kamarai gyűlésekre beülljek. Nincs. Egyszerűen nem adatik meg, mert ha van idő, akkor azt a családra /család karbantartásra szeretném fordítani. (Nem tudom, de ha nyitott szemmel jár az ember, akkor tudja hogy a család folyamarosan ott áll apa/ anya asztalanál és kérdi..."mikor hagyod abba? ".
Miért Online ? Mert működik. De a személyes ütközis is igaz, kell.
Illetve ha onlkine szavazunk vezetőkre, lehet hogy az esti szabad 23-24 órás időintervallumomban ezt át tudom gondolni, és ott akkor tudok szavazni. :)
Ilyenek, de meggyőzhető vagyok ám.
És különben is. Kellemes ünnepeket kívánok itt minden Névvel és Nicknévvel ellátott kollégának :).
Örülük, hogy Veletek gombolyíthatjuk a szakma végtelen fonalát :) e fórumon.
19:43
@epiteszikon: Ennél őszintébb, jóakarattal előadott helyzetképet nem is remélhet az Önök szakmája. Igen, nagyon nagy a baj, ez kívülről is látszik.
Ha azonban valaki szeretne világos, szép eligazítást, de ez rossz szó: biztatást olvasni, kérem csak építészeket olvasson. Vannak (voltak és lesznek) Önök között olyan sokoldalú zsenik, akik építészetben és írásban is maradandót, katartikusat alkotnak. Ilyen volt Kós Károly - nem csupán regényeiben, de építészeti írásaiban is - és Makovecz Imre, aki valósággal delejezett minket az írásművészetével. Ilyen ma Meggyesi Tamás vagy Ekler Dezső, akiknek az építészeti prózája nagyon-nagyon szívenüt, pontosságával, szépségével, elemzéseivel... És ilyen volt Breuer Marcel, akinek az életműve és személyisége engem az Önök szakmája felé fordított. Most Karácsonyra megkaptam egy jóbarátomtól a róla szóló, immáron antikvár ritkaságnak számító 1970-es kötetet (bár másolatban már megvolt...). Kérem, ha tehetik, ünnepi jutalomjátékként olvassák újra a 21. és a 27. oldal közötti "Építészetszemlélete" c. fejezetet. Ez Breuer egy 1934-ben, Zürichben, a modernizmus alapvetéseiről tartott előadásának kiválóan szemelvényezett összefoglalója. Posztumusz köszönet Major Máténak a közreadásért.
19:35
Minden kezdeményezésnek örülük. Mérnökök vagyunk. Ha MI nem tudjuk a kamarai dolgainkat rendezni, akkor kitől várjuk ? Ne hasonlítson e szervezet a lakosság kontra Parlament működis modelre. (Választás után szarnak a lakosságra.....). Rácz/Koós Urak korrekt javaslatait figyelembevéve...induljon el valami. De radikálisan.
Fontos ha többet tudunk keresni (tervezési díj) Többet fizetünk. A nincs pénz emberre /technológiára.......ne legyen akadály.
Ikon