ÖSSZENÉZVE/3 - a háború utáni ipari örökség

A BME Urbanisztika Tanszéke Nemzetközi doktori konferenciát szervezett „Facing Post-War Urban Heritage in Central-Eastren Europe" címen. Az előadásokat ismertető négyrészes cikksorozat következő része a II. világháború utáni ipari örökség témáját öleli fel. Monory Rebeka és Garay Márton írása. 

A négy szekció (lakhatás, ipar, rekreáció és városi hálózatok) második szakasza a II. világháború utáni ipari örökség témája köré csoportosult. A szekció moderátora, Lubica Vitkova PhD, a Pozsonyi Műszaki Egyetem építészkarának dékánja, felvezető előadásában az egykori keleti blokk, azon belül a Visegrádi Régió országaiban kialakult helyzetről beszélt, amelyre jelentős hatással volt a II. világháború utáni túlzott iparosítás, majd a rendszerváltozást követően a magára hagyott ipari területek jelenléte. Előadásában számos szempontot tárt fel az iparterületekben rejlő potenciálok vizsgálatára, valamint a városokban szegregátumként, önálló entitásként megjelenő területek rehabilitációjának, revitalizációjának módjára. A vizsgált esetek eltérő helyzeteket mutattak be, ennek megfelelően a településszövetbe történő integráció módja is különböző. A többnyire sikeres példák megerősítik, hogy az ipari területek utóéletének és a városi barnamezők rehabilitációjának kérdéskörével nem csak fontos, de hálás feladat is foglalkozni.

Veneta Zlatinova-Pavlova, a Szófiai Építészeti, Építőmérnöki és Geodéziai Egyetem PhD jelöltje, adjunktusa, a vasúti pályaudvarok újraértelmezése, valamint azok közvetlen környezetének megújulásával foglalkozó kutatását ismertette. Előadásában különleges átmenetként definiálta ezeket a tereket, amelyek egyszerre hordozzák a közösségi terek és iparterületek attribútumait. Egyfelől városközponti helyzetben vannak, másfelől mégis a periférikusság jellemző rájuk. Hangsúlyozta, hogy a vasúti infrastruktúra területei nem csak zárványokat, határvonalakat testesítenek meg, hanem meghatározóak lehetnek a városról alkotott első benyomásunk során is. A területek újraértelmezése nemcsak városszerkezeti összefüggésben, de városarculati szempontból is kiemelt jelentőségű. Az előadó több bulgáriai – megvalósult, illetve tervezett – példát vázolt fel a vasúti területek városba integrálásáról, bemutatva a helyzet sokrétegűségét és a lehetséges beavatkozások komplexitását.

Gurdon Balázs építész és Szabó Gyöngyvér tájépítész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékének, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítész karának PhD hallgatói, a szocialista városközpontok rendszerváltozás utáni átalakulásának témáját járták körül előadásukban. Kutatásukban öt magyarországi középváros (Salgótarján, Dunaújváros, Oroszlány, Tatabánya, Ajka) példáját vizsgálták, következtetéseket vonva le az ’50-es és ’70-es évek közti gyorsütemű iparosításból adódó városfejlődésről és az új városközpontok kialakulásáról. Bemutatták az alkalmazott építészeti, városépítészeti megoldásokat, valamint azok rendszerváltozás utáni megváltozott helyzetét.

Eva Bellakova, a Szlovák Műszaki Egyetem Építészettörténeti, Építészetelméleti és Épületrestaurálási Intézet PhD hallgatója, a szlovák vasipar három meghatározó példáján - Podbrezova, Prakovce, Krompachy - keresztül mutatta be az iparosodás következtében átalakult városszövet változásait. Előadásában kitért a városközpontok megváltozó szerepkörére (helyzetbe kerülés vagy kibillent helyzet), valamint az iparterületek rendszerváltozás utáni állapotára (jellemzően gazdátlanná válása). Az előadó kutatásának eredményei hozzásegítenek az iparterületekben lévő lehetőségek feltérképezéséhez, továbbá szempontokat adnak a komplex megközelítésű rehabilitációs javaslatok megtalálásához.

Joanna Czarny, a Krakkói Műszaki Egyetem Építészet és Urbanisztika Karának PhD hallgatója a rendszerváltozás utáni politikai változások kisméretű iparvárosokra kifejtett hatásait vizsgálja. Előadásában arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, miszerint a II. világháború utáni időszakot követően a robbanásszerűen megnövő iparosodás hatására több kisebb település kezdett el gyors ütemben urbanizálódni. Az ipar térnyerésének visszaszorulásával ezeken a településeken a fejlődés megállt, ami rendszerint gyors leépüléshez vezetett. Esettanulmánya Kazimidrza Wielka, Krakkótól 50 km-re Keletre lévő kisváros, melynek fejlődése és működése az 1845-ben alapított cukorgyárhoz kötődött, azonban 2006-ban a gyár végleg bezárt. A kutatás ennek a ténynek a társadalmi, köztérhasználati és építészeti következményeit mutatja be egy kisvárosban, illetve felvázolja a lehetséges fejlesztési irányokat: önálló kisváros, Krakkóval együtt élő alvóváros vagy tematikus kisváros, szabadidős és turisztikai használattal.

Az előadássorozat rávilágított arra, hogy a szocialista iparosítás öröksége és a városainkban zárványként elhelyezkedő iparterületek és barnamezők helyzete számtalan további kérdést és gondolatot vetnek fel, amire városfejlesztés során válaszolni kell. A problémakör kezelésére részletes helyzetelemzésen alapuló, komplex városépítészeti megoldásokat kell adni, amelynek ki kell térnie gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések kezelésére egyaránt. Mindebből adódóan a BME Urbanisztika Tanszéke nagy hangsúlyt fektet a témakör feltárására (tematikus félévek kiírása, tudományos kutatások, rehabilitáció szemléletének integrálása az oktatásba), és az elért eredmények hazai és nemzetközi szakmai közösség felé publikálására.

A konferencia a Visegrad Fund (www.visegradfund.org) támogatásával valósult meg.

Monory Rebeka, Garay Márton