„Összezöldülés” — fiatal dizájnerek a Füvészkertben

A MOME harmadéves formatervező szakos hallgatói tavaszi féléves feladatukként kapták, hogy tervezzenek bármit, ami a kert megújulását, közkertté való formálását segíti. Balogh Judit MOME hallgató írása.

A Füvészkert és a MOME együttműködésére még múlt év őszén tették meg az első lépéseket, amikor is Dr. Orlóczi László, a kert igazgatója bízva a fiatalok kreativitásában, egy hosszabb távú közös munka lehetőségével kereste fel az egyetem Formatervező Tanszékét. Több egyeztetést követően harmadéves formatervező szakos hallgatók kapták tavaszi féléves feladatukként, hogy tervezzenek bármit, ami a kert megújulását, közkertté való formálását segíti. Az így született eredményeket összegző csoportos prezentációk bemutatására múlt héten került sor a Füvészkertben.

 

 

Bár formatervezők kapták a feladatot, a hangsúly itt nem is konkrét tárgyak megalkotásán volt, hanem sokkal inkább kerttervezési, koncepcióképzési elképzeléseken. Nem hagyományos értelemben vett formatervezési feladatról volt tehát szó, hanem az építészettel kooperáló vagy azzal szinte már összemosódó tervezési hozzáállást vártak a diákoktól. Az összes tervben fontosnak találták, hogy legyen egy központi elv, mely határozott jelleget ad a kertnek. Ebből az elvből következtek a különböző kertfelosztási, útvonaltervezési javaslatok, melyekből kinőve, azokhoz szerves egészként kapcsolódva születhettek meg akár konkrét tárgyak is.

Többen foglalkoztak az egyértelmű úthálózat kialakításának és a látogató vezetésének problémájával, mely jelenleg nem mutat határozott rendszert a kertben. Kedvelt téma volt a mostani bejárat (mely még a régi időkben a kert gazdasági bejárataként szolgált) átalakítása, áthelyezése, illetve plusz bejárat nyitása, több oldalról megközelíthetővé és jobban átjárhatóvá téve ezzel a területet. Figyelemre méltó kezdeményezés az az elképzelés, hogy a kert megújítását nem elég a kerítésen belül elkezdeni, hanem a környék, a város részeként kell kezelni, művészettel, reklámmal és más eszközökkel honosítani meg a köztudatban a szép múlttal rendelkező Füvészkert jelenlétét. Ezzel kapcsolatban merültek fel az új arculattal és logóval foglalkozó ötletek.

Eddig kiaknázatlan lehetőséget rejt a víz jelentősebb bevonása (tekintve, hogy az ilyen irányú törekvéseket a Fővárosi Vízművek is támogatja a kertben), vagy éppen a vertikális terjeszkedés, melyre jelentős építészeti elképzelések is születtek a kilátóként és panorámakávézóként is funkcionáló bevezető híd formájában, vagy a bejárati tér fogadóépületeiként esetleg promóciós boxokként működő, építőkocka jellegű konténerekként. A mostanában igen divatos és EU-támogatott fenntartható fejlődés eszméjét előtérbe helyező terv is született, öko-mintakertként pozicionálva a Füvészkertet, felhasználva a körnezettudatosság elvét követő olyan elemeket, mint a kinetikus energiát termelő hintáztatható pad vagy az e-papírt felhasználó információs displayek, egyúttal szórakozást is nyújtva a látogatónak.

 

 

A féléves feladat részeként „Összezöldülés" néven egy hetes workshopon vehettek részt a MOME és az ELTE kreatív diákjai, hogy ott közös ötleteléssel és eredményes munkával segítsék a Füvészkert jövőbeli rekonstrukciós és innovatív törekvéseit. A még március elején tartott eseményt valójában egy pályázat indítórendezvényeként hirdették meg, melyet az ELTE botanikus kertje írt ki azzal a céllal, hogy a jelenleg erősen múzeumjellegű, poros, főként oktatási-kutatási és gyakorlati célzatú zártkertet a design eszközeivel nagyobb tömegek számára használható közkertté, befogadó térré alakítsák át.

Laikusként a Füvészkertről Molnár Ferenc regényén kívül nem sokat hallhattunk, annak ellenére, hogy több mint kétszáz éve működik. Jelenleg a kert potenciális látogatóit többnyire az ELTE Természettudományi Karának hallgatói teszik ki, ezen kívül elenyésző számban megfordulnak érdeklődő növényvásárlók, kisgyermekes családok, illetve a szomszédos idősek otthona pihenésre és némi zöld környezetre vágyó lakói. Ez nem csupán a belépőjegyekből származó kevés bevétel miatt nem túl kielégítő, hanem mert a kert a környék egy épen maradt, titkos kis oázisa, mely mostani alacsony látogatottsága ellenére megérdemelné a megbecsülést.

 

 

Dr. Orlóczi László igazgató szándéka az elkövetkezendő években a kert teljes megújítása és a részleges funkcióváltás lebonyolítása. Ehhez első lépésben, figyelembe véve a jelenlegi lehangoló állapotokat, jelentős kezdő lökésnek számít a nemrégiben elnyert közel 400 millió forintos uniós pályázati pénz. A kertben található épületek, üvegházak teljes körű renoválása, az utak rendbetétele, egységes és használhatóbb információs egységek, táblák kihelyezése, az egyes kertrészek rendezése a közelebbi megvalósítandó célok. Mindenképp szimpatikus lépés, hogy ebben a még friss gondolkodású diákoknak is szerepet szánnak, bízva abban, hogy kreatív látásmódjukkal és újszerű ötleteikkel hozzájárulhatnak a megújulás sikerességéhez.

A szervezők bár szerették volna, ha bölcsészhallgatók is részt vesznek az egyhetes munkában, végül – valószínűleg a kései meghirdetés miatt – sajnálatos módon csak a MOME-ról jelentkeztek diákok, viszont annál színesebb összetételben. Formatervezők, építőművészek, textil illetve design- és művészetelmélet szakos diákok alkották a 4–5 fős vegyes csapatokat.

Nem konkrét tárgyakat, sokkal inkább koncepciókat vártak a résztvevő csapatoktól arra nézve, hogyan és milyen eszközökkel szervezhető át egy zárt tanulókert új funkciókkal kibővített nyitott közkertté.

 

 

A résztvevő hat csapat különböző szakterületről érkező hallgatókból tevődött össze, mely a végeredményben látható eltérő elképzelésekben is megmutatkozott. A kerttel kapcsolatban nagyjából mindenki ugyanazokat az alapvető problémákat nevezte meg, ám az ezekre adott megoldási javaslatok, koncepciók mind-mind különbözők és egyéniek lettek. Mint a prezentációkból kiderült, legszembetűnőbb negatívumként említették az épületek, az üvegházak és a kert általános lepusztult állapotát, az egyértelmű kertszervezés és az ehhez kapcsolódó információs rendszer hiányát, az aránytalanságot és a terület nem megfelelő kihasználtságát, az élménynélküliséget, illetve azt, hogy a fővárosiak „mentális térképéből" hiányzik a Füvészkert a maga háromhektárnyi zöld területével.

Ezekből a meglévő problémákból indultak ki az eltérő megoldásokat felvető ötletek. Voltak, akik már egészen kintről közelítettek a kerthez nyomvonalakkal segítve a látogatót a bejárat megtalálásáig, hiszen az is probléma (amin sajnos változtatni nem igen lehet), hogy a Klinikák területe mögé bújtatott kertet nehéz elsőre megtalálni. Mások ugyanezt a vonalat követve a kert marketingjével, tárgyi kommunikációjával és egységes arculati kialakításával foglalkoztak, megint mások kissé jobban elrugaszkodva a város a Füvészkertre utaló gyökérmotívummal való teljes behálózásában látták a megoldást. A bejárat rossz tájolása is ötletelésre késztetett néhányakat, a főbejárat áthelyezésével illetve plusz bejáratok kialakításával próbálkoztak.

Beljebb haladva többeknél megjelent a zónákra osztás lehetősége, ezzel konkrét és elkülönülő funkciót adva az egyes részeknek. A túlzott egysíkúság megváltoztatására ad lehetőséget a szintekkel való játszás, mesterséges domb-völgy kialakításokkal és az egész területet behálózó, vertikális irányokban mozgó útrendszerrel. Az utak rendezése egyébként többeket is foglalkoztatott, láthattunk meseszerű ösvényeket, de egy másik csapat a víz központi bevonásával vezetné a látogatót egy kijelölt útvonalon, felpezsdítve ezzel a kert zöld egyhangúságát.

Az egy hét alatt csupán koncepciók születtek, de a közös munka eredményesnek bizonyult és megerősítette, hogy van értelme az a Füvészkert és a MOME együttműködésének.

(A pályázatra ez év június 26-ig lehet leadni a pályamunkákat, melyet közönség zsűri illetve egy szakmai zsűri is értékel, az eredményhirdetésre szeptemberben kerül majd sor, a legjobb első három tervet pénzjutalomban részesítik.)

Balogh Judit