Óvoda és paplak Bényén - Tervező: Fejes Mikolt
Ízelítő egy diplomamunkából
Wagner Péter egy beszélgetésünk során kérdezte, hogy érdekelne-e minket két diplomaterv az Építészfórumon. Én - bízva Péter sokéves korrektori tapasztalatában - azonnal igent mondtam, s ő megígérte, hogy szól a hölgyeknek, akiknek konzulense volt tervük kidolgozása során. Most itt az első terv, Fejes Mikolt munkája - amiből legszívesebben nem is válogatnék, hanem a két teljes CD-t hozzáférhetővé tenném. Böngészhetővé mindazok számára, akik nem csak az építészetre fogékonyak, hanem örömüket lelik a teljesség ritka, de rendkívül örömteli megragadásában, felvillanásában. Persze csak ízelítőt tudunk közzétenni az ÉF-en, de remélem ennyiből is érzékelhető és bizonyított lesz, hogy mire is gondolok.
vm
Építészeti leírás - szemelvények, majd a teljes szövegek
Bénye helytörténete
Bénye község Pest megye középső részén, a Gödöllő-ceglédberceli dombságban helyezkedik el. A határ főleg dombos, kisebb részben lapályos. Maga a falu nyugatról és keletről nyílt, északról és délről pedig 20-30 m magas domboktól zárt völgyben fekszik. A területen felsőpannon agyagos rétegek fejlődtek ki, melyek helyenként a felszínre kerültek. Az agyagra felsőpliocén folyami (ős-Duna) homok képződött nagy vastagságban, majd a hordalékkúp feltöltődő térszínéből, kiemelkedéssel, fiatal eróziós dombság alakult ki.
Helyszín - az épület
A telek a falu középpontjában található, a főúttól védett helyen, egy kis erdőben, az Aranyos patak partján. Megközelíteni jórészt csak a főútról nyíló gyalogos átjárókon keresztül lehet. Az itteniek a tervezett óvoda és játszótér között húzódó közteret "ulicská"nak nevezi. (A névben a betelepült felvidéki szlovákok nyelvhasználata él tovább).
Játszótér
"A Futrinka utcába - mint ezt mindenki tudja - a 99-es busszal lehet eljutni, csak azt nem tudja mindenki, hogy honnan is indul ez az autóbusz. Ritka járat, néha félórát, háromnegyed órát is várni kell rá, ezért aztán a Futrinka utca lakói ritkán jönnek be a városba."
A SAJTHÁZ egy 8 méter átmérőjű, 2 méter magas henger, amiből egy negyedet már elfogyasztottak. Kívülről lépcsőkön lehet feljutni a "sajtlakok"-hoz, amiken átbújva rozsdamentes acél csúszdákon lehet bejutni a "sajt" belsejébe, melynek belmagassága 1.6 méter. A "sajt" belsejéből létrán, rúdon, kötélen és lépcsőn keresztül lehet felmenni az egerek napozó teraszára, illetve van egy csúszda a "sajt" oldalához tapasztva (VÉSZKIJÁRAT), ami egy belső lépcsőn keresztül érhető el.
Böbe Baba gödre
Böbe baba gödre egy fajta mászóka, ami a földbe van süllyesztve. A két-két szemközti oldal azonos kialakítású. Az egyik oldalon vasúti talpfák vannak lépcsősen facövekekkel kiékelve és a földbe süllyesztve, a másik oldalon pedig gyalult deszkaburkolat van. A gödör felett átlósan egy segédkötél van kifeszítve, illetve a gyalult deszkás oldalakon két szabad végű kötél található, melyek segítséget nyújtanak a gödörből való kimászáshoz.
Paplak
Ezzel a házzal próbálom elmondani azt, amit arról gondolok, hogy az embereknek hogyan is kellene vidéken, egy kis faluban, eléggé természetközeli környezetben élni. Azontúl, hogy igyekeztem a megfelelő kapcsolatokat kialakítani: nappali- étkező- konyhakert- terasz- kert, elkülönített szülői és gyerekrész.
Bénye helytörténete
Bénye község Pest megye középső részén, a Gödöllő-ceglédberceli dombságban helyezkedik el. A határ főleg dombos, kisebb részben lapályos. Maga a falu nyugatról és keletről nyílt, északról és délről pedig 20-30 m magas domboktól zárt völgyben fekszik. A területen felsőpannon agyagos rétegek fejlődtek ki, melyek helyenként a felszínre kerültek. Az agyagra felsőpliocén folyami (ős-Duna) homok képződött nagy vastagságban, majd a hordalékkúp feltöltődő térszínéből, kiemelkedéssel, fiatal eróziós dombság alakult ki. A talaj többnyire fekete agyagos, a tiszta agyag és homok kevés. A homokot főleg szőlővel ültették be. A határban lévő dombok finom tiszta, mészkavics nélküli agyagot tartalmaznak, mely kiválóan alkalmas tégla- és cserépégetésre. A meredek löszoldalakba vájták régen a pincéket.
A Bényét övező dombokat, dűlőket, völgyeket a köznyelv különféle nevekkel illeti: Melegvölgy, Kisasszonyvölgy, Papphegy, Csillaghegy, Kishegy, Öregkertek, Pipis, Dolina, Templomhegy. Ez az utóbbi, a falu Káva felé eső részén kiemelkedő dombocska, nevét egy a XVII. század elején elpusztult templomról kapta. A templom romjai még az 1900-as évek elején láthatóak voltak.
A falu Káva felé eső részén végzett régészeti feltárások arra utalnak, hogy a terület már a bronzkorban is lakott volt, a határában talált urnák és római pénzek tanúsága szerint a hely a rómaiak idejében is lakott lehetett. Bénye neve feltehetően a Benedek személynévből származik, és az elnevezés alapján az ország egyik legrégebbi falujának tekinthető. A Benedek, Bene, majd Bena helységneveket már 1086-tól használták, majd mind gyakrabban fordult elő a Bény, Bénye alakzat.
A község első okleveles említése 1368-ra datálható, amikoris a budai káptalan 1. Lajos parancsára jelenti, hogy Cegléd határjárása megtörtént, ami után a terület a Bényei család birtokába került. Bene birtokot és tartozékait 1437 márciusában, Budán kelt levelében, Albert király Rozgonyi Istvánnak adományozta. A néhány évtizedes lassú fejlődés után, a mohácsi vészt követően, a környékbeli falvakhoz hasonlóan, a település gyors hanyatlásnak indult, majd a Budáról kicsapó, portyázó török seregek támadásainak következtében hamarosan teljesen el is pusztult. A megmaradt néhány család a környékbeli mocsárvilágban és erdőségekben lelt menedéket. "Benje puszta ráják nélkül." Írták róla 1580-ban, majd néhány év múlva mint szultáni khász-birtokot jegyezték fel.
Az elnéptelenedett falut 1714-ben Fáy Mihály kezdte felvidéki evangélikus szlovákokkal betelepíteni, aminek eredményeképp néhány évtized múltán már 75-80 család lakott Bényén. A falu később a Szepessy és a Patay családok birtokába került. A falu első pecsétje 1720-ból való, az alapító ősök névsorát is tartalmazó első írásos dokumentum az újból benépesült faluról pedig az 1730-as évekből maradt ránk. A szlovák lakosság a szülőföld kultúráját, vallását igen, építészeti stílusát azonban nem hozta magával. Házaikat a helyi adottságoknak, a szomszédos falvak stílusának megfelelően, alföldi magyar jelleggel építették fel. A betelepült lakosság a dimbes-dombos földeket két részre osztotta- az egyiket pihentette, a másikat művelés alá vonta. A településen jelentős volt a háziipar, különösen a kenderfeldolgozás. Mivel kevés volt a legelő, a bényeiek Káva és Pilis-puszta között voltak kénytelenek földeket bérelni.
Az egyre gyarapodó lakosság hamarosan hozzákezdett saját temploma építéséhez. A falu közepén álló, részben bekerített, copfstílusú, homlokzati tornyos, egyhajós templom alapkövét 1784-ben tették le, a templom felszentelésére 1794. május 10-én került sor. A templom három harangját a kor elismert harangkészítője, a budapesti Walzer mester készítette 1876-ban.A betelepülés után a birtokaprózódás következtében folyamatos elszegényedés indult meg, a XX. Század elejére a családok túlnyomó része már mindössze 3-4 holdon gazdálkodva volt kénytelen valahogy megélni. A községben több száz évre nyúlik vissza a szőlőtermesztés, ma Bénye Gombával együtt 351 ha területen közös hegyközséget alkot, s a Kunsági borvidékhez tartozik.
Helyszín - az épület
A telek a falu középpontjában található, a főúttól védett helyen, egy kis erdőben, az Aranyos patak partján. Megközelíteni jórészt csak a főútról nyíló gyalogos átjárókon keresztül lehet. Az itteniek a tervezett óvoda és játszótér között húzódó közteret "ulicská"nak nevezi. (A névben a betelepült felvidéki szlovákok nyelvhasználata él tovább). A terület járművel a Kölcsey utcára kifutó nyeleken keresztül érhető el. A tervezési terület a környező telkekkel együtt valaha egy egészet alkotott, mint egyházmegyei birtok, (a helyszínrajzon szagatott vonallal), csak a későbbi birtokaprózódás miatt esett szét a jelenlegi kisebb egységekre. Az épület fő forgalma a főútról a templom mellett bevezető kis surranón, illetve a Kölcsey utcára néző nyélen keresztül közelíthető meg. Itt találhatók az épületekhez tartozó parkolóhelyek is. A biciklivel érkezők számára az óvodabejárat közelében kerül kialakításra bicikli tárolóhely.
Az épület elhelyezését a telken főképp a tájolás határozta meg. Így a foglalkoztatók, teraszok dél felé néznek, az északi oldalra pedig a tornaterem és a közlekedő került. Azért nem tartottam fontosnak megnyitni az épületet a patak és az erdőben lévő játszótér felé, mert a patak önmagában ezen a helyen nem nyújt túl nagy látványosságot, víz csak az olvadások után, illetve esőzések (Medárd) idején van tele számottevő mértékben, illetve a foglalkoztatoktól kinézve az óvoda saját kertje felé és a többi telek felé, ugyanazt az erdős ligetet, környezetet láthatjuk, mint a játszótér területén.
Az óvodaépület két fő funkcionális része az épület tömegében is igyekszik valamennyire szétválni: a gazdasági kiszolgáló egységeket (betegszoba, óvonőiskola, öltözők, mosoda, konyha) üvegezett folyosó köti össze a fő funkciót (foglalkoztatók, tornaterem) magába foglaló épületrésszel. Az üvegezett folyosó biztosít egy kis vizuális összeköttetést a játszótér és az óvodaépület között. Az óvoda kertjében is vannak játékok, nemcsak a játszótér használható erre a célra. Minden foglalkoztatóhoz tartozik egy homokozó. Ezek közül az egyik az épület É-i oldalán lévő torony tetejéről induló "tetőcsúszka" végállomása is egyben. A homokozón kívül van a gyerekeknek veteményeskert és ugróiskola is, illetve az óvoda udvarában van a "rókalik" nevezetű alagútrendszer játék bejárata is. Az épület előcsarnoka a tornateremmel és a kiscsoportos foglalkoztatóval, illetve az ehhez tartozó terasszal összenyitható, így alkalmassá válik nagyobb rendezvények befogadására. (Az épület az óvoda funkció mellett ellátja a falu közösségi eseményeinek befogadó szerepét is: ünnepségek, gyülekezeti hely.)
A kiscsoportos foglalkoztatóhoz keleti tájolású 4 oldalról védett, árnyékolt terasz kapcsolódik. A középső és nagy csoport foglalkoztatója galériás kialakítású. A galérián alszanak a gyerekek, illetve ha szükség van a csoport kettéosztására a foglalkozások miatt, lehetőséget ad az elvonulásra. A galériák üvegtetősek, melyek tájolása északi irányú. Ez jó természetes megvilágítást jelent például a rajzoló foglalkozások számára. A belső terek anyaghasználata meleg tónusú faburkolatok kiemelt helyeken (öltözők, lépcsők faburkolata), hajópadló burkolat, vakolatlan, nyersen hagyott falak, illetve a vizes helyiségekben színes csempe padló- és falburkolat. Az épület külső homlokzatburkolata teljes mértékben fából készül, aminek a faluban megvannak a maga hagyományai (lásd fényképek: oromzatok, kerítések). A burkolat anyaga vörösfenyő, homokfúvással előpatinázva.
A tetőfedés anyaga lécbetétes aljzatra fektetett fémlemezfedés. A teraszok árnyékoltak: a tetőszerkezet továbbfut burkolat nélkül, a teraszok padozata is szintén telített hajópadló párnafákra fektetve. Az épület körüli járdák anyaga váltakozva vasúti talpfa és kavics. A közterületen használt lépegetők anyaga előregyártott, nagyon színes adalékanyaggal készített műkő lapok. A tornaterem nyugati homlokzata egy könnyűszerkezetes, lehajtható színpadként működik, melynek nézőtere egyaránt lehet a szabadban és a belső térben is.
Játszótér
"A Futrinka utcába - mint ezt mindenki tudja - a 99-es busszal lehet eljutni, csak azt nem tudja mindenki, hogy honnan is indul ez az autóbusz. Ritka járat, néha félórát, háromnegyed órát is várni kell rá, ezért aztán a Futrinka utca lakói ritkán jönnek be a városba. És minek is jönnének? A Futrinka utcában minden megtalálható: mozi, cukrászda, önkiszolgáló bolt, játszótér, park, sőt olyan nevezetesség is mint Egerentyű Elemérék sajtházacskája, amit tavaly műemlékké nyilvánítottak, mint az egész város egyetlen sajtházát. Fényképe ott díszeleg az egerek számára kiadott utikalauz első oldalán, a következő szöveggel:
"Elsőrendű ementáli sajtból készült lakóház, egérlyukstílusban rágott folyosókkal, benyílókkal és hálófülkékkel: tetejét nemes zöld sajtpenész borítja. Az emeleti erkély rácsozatát hozzáértők a rágcsálás remekének tartják."
A SAJTHÁZ egy 8 méter átmérőjű, 2 méter magas henger, amiből egy negyedet már elfogyasztottak. Kívülről lépcsőkön lehet feljutni a "sajtlakok"-hoz, amiken átbújva rozsdamentes acél csúszdákon lehet bejutni a "sajt" belsejébe, melynek belmagassága 1.6 méter. A "sajt" belsejéből létrán, rúdon, kötélen és lépcsőn keresztül lehet felmenni az egerek napozó teraszára, illetve van egy csúszda a "sajt" oldalához tapasztva (VÉSZKIJÁRAT), ami egy belső lépcsőn keresztül érhető el. A szerkezet: 1,5 méterenként oszlopok a külső kör mentén, amiket sugárirányú gerendák kötnek össze a belső kör mentén álló oszlopokkal, melyek szintén 100%-osan telített kivitelben készülnek, földbe kerülő végük bitumenes mázzal is felületkezelt. A faburkolat függőleges.
A SZOBA-KONYHÁS TEJESKÖCSÖG
"- Ott a házunk! Ott fogunk lakni! - cincogta az egérhad és mind ahányan voltak, mind átzúdultak az úttesten, hogy jövendő lakásukat közelről is megcsodálhassák. Egerentyűné lassan méltóságteljesen sétált utánuk. A köcsögház forgalmas helyen épült, a mozi, a cukrászda, az önkiszolgálóbolt és az autóbuszmegálló közelében, s Egerentyűné tudta, hogy mindenfelöl kíváncsi szempárok követik. Hát csak bámuljanak! Akkor fognak még csak nagyot nézni, ha az Egérújság szerkesztősége ünnepélyesen átadja a köcsögházat a boldog nyertesnek, azaz Egerentyű Elemérnek és családjának. Biztosan itt lesz a televízió riportere, a filmhíradó, nem szólva az Egérrádió munkatársairól. Egerentyűné gondolatban már meg is fogalmazta azokat a szavakat, amelyeket a feléje nyújtott mikrofonba fog cincogni: "A szerencse ezúttal nem volt vak, sőt, nagyon is jól tudta, kinek kell juttatnmi az első díjat. Mint a harminchat kisegér mamája, annyit mondhatok csak "
A köcsögház szerkezete a kör. A kör alaprajzú rész (maga a köcsög) 40 cm vastag vályogfalból készül, ehhez csatlakozik egy lapostetős, fából készült doboz felépítmény. A köcsögbe bejutva, egy létrán lehet feljutni a tetőre (félúton pihenőszint), ahonnan egy csúszdán keresztül érhető el a "terasz", és innen egy újabb csúszda vezet le a földre.
BÖBE BABA GÖDRE
Böbe baba gödre egy fajta mászóka, ami a földbe van süllyesztve. A két-két szemközti oldal azonos kialakítású. Az egyik oldalon vasúti talpfák vannak lépcsősen facövekekkel kiékelve és a földbe süllyesztve, a másik oldalon pedig gyalult deszkaburkolat van. A gödör felett átlósan egy segédkötél van kifeszítve, illetve a gyalult deszkás oldalakon két szabad végű kötél található, melyek segítséget nyújtanak a gödörből való kimászáshoz.
IDŐJÁRÁS KUCKÓ
Müködés: a létrán feljutva, elfordítva az időjós bácsit juthatnak be a gyerekek a kukó belsejébe. Az időjós nénit elfordítva pedig, lecsúszhatnak egy csúszdán a földre. Az időjós néni és bácsi két darab fából faragott figura, melyek egy tengely körül elfordíthatók, így van egyfajta ajtó / kapu szerepük, illetve időjárásjelző feleadatot is betölthetnek a fordítgatással, mert van egy vidám és egy szomorú arcuk (jó idő - rossz idő). A kuckó 1,5 m magasságban felépített, a fán egy szorító kötés tartja. Belül palló borítású padlózata van, a tartóvázra pedig vizszintes deszkázat kerül nyílásokkal. A nagyobb nyílások perforált fém lemezzel vannak lezárva a kiesés megakadályozása végett.
RÓKALUK - ALAGÚTRENDSZER
"Elváltak, egyikük ment jobbra a másikuk balra. A rókavár azonban nem olyan helynek látszott, ahol valakit könnyen meg lehet találni. Annyi mindenféle zegzug, benyíló, forduló, csapóajtó, átjáró, lépcső volt itt, hogy Böbe az első percekben teljesen megzavarodott. Nekiment egy fásládának, keresztülbukfencezett egy üres vékán, végiggurult egy váratlan lépcsőn, és egy kiszögellésbe úgy bevágta a fejét, hogy csillagokat látott.
- Cicamica! - bömbölte kétségbeesve.
- Megvan a róka? - jött cicamica hangja távolról, valami rtejtett kürtőn keresztül.
- Dehogy van! - trombitálta vissza Böbe. - A fejemet ütöttem be."
Ez a játék egy ben a játszótér kerítésének a szerepét is betölti. Az egyész rendszer kútgyűrűből készül, de csak nagyon kevés helyen kerül sor (pl: a hidak alatt) teljesen zárt gyűrűk alkalmazására. Többnyire félbe vannak vágva, a rendkívül sűrűn elhelyezett kijáratoknál kis fa felépítményekkel, kapuzatokkal, illetve a közbenső részeken a félbevágott gyűrűkre betonacél félkör ívek vannak erősítve, amit növényzettel futtatok be. A gyűrűk belsejét bevonattal felületkezelik.
Paplak
Ezzel a házzal próbálom elmondani azt, amit arról gondolok, hogy az embereknek hogyan is kellene vidéken, egy kis faluban, eléggé természetközeli környezetben élni. Azontúl, hogy igyekeztem a megfelelő kapcsolatokat kialakítani: nappali- étkező- konyhakert- terasz- kert, elkülönített szülői és gyerekrész. Ezt az "életfilozófiát" próbáltam megvalósítani. Látom magam előtt ahogy ez a ház a lakóival együtt él, jó időben egybeolvad a környező erdei tájjal, kint lóg a függőágy, és az apa éppen az ebéd utáni újságolvasással foglalatoskodik; álmosító nyári kánikula, legyek, zivatar közeleg; ősszel a teraszt beborítják az elsárgult lehullott falevelek; ott roskadozik a sarokban az elégetésre váró tüzifa, gondosan felaprítva. Szerintem az építészet lényege: életteret, valóban lakható, velünk együtt élni tudó házakat készíteni. Mert nekik is megvan a saját életterük, megszületnek egy építész agyában, aki kihordja őket, akkora szeretettel, mint anya a gyermekét; felépülnek és öregszenek, beérnek, az idővel együtt szépülnek.
Eszembe jut egy mese (Laura Ingalls): Kicsi ház a nagy erdőben, valahol Kanadában az erdő mélyén, ahol éjjel farkasok vonyítanak, a medvék meglátogatják a kecskeólat. Milyen finom a sült medvetalp, juharszirup-főzés, miután megcsapolták a fákat. Egy tányér friss hóra kell csurgatni és lehet enni. Szól a country, hegedű, tánc, kockás ing, szakállas emberek, nők a legjobb ruhájukban, amit maguk varrtak a városban vásárolt anyagokból. Karácsony van, a kandalló felett felakasztva a piros zoknik, amibe reggelre valahogy belekerül valami és így tovább.