P-Atlas és Pööli – Két parkolóház Finnországból
Tervezői szempontból egy parkolóház is ugyanolyan figyelmet érdemel, mint egy lakó- vagy középület – ezzel a hozzáálással tervezte meg az INARO építésziroda két finnországi parkolóházát. Farkas Zsófia a két épület közötti hasonlóságokat és különbségeket mutatja be.
Vesa Humalisto építésszel az Inaro Architects irodájában találkoztam, hogy többet megtudjak a két izgalmas és egymástól különböző parkolóházról, amit fiatal építészek terveztek. Az Inaro irodája Helsinki északkeleti részén, Valillában található, a kerület jellegzetességét ipari múltra visszanyúló épületei és a ma is élő műhelyhangulat adja.
Az Inaro architects 2007-ben Serum architects néven indult. Első projektjeiket a táj- és várostervezési pályázatokon nyerték. A kezdeti nagyléptékű munkák több építészeti, lakóépület tervezési feladat megszerzéséhez vezettek. Figyelmük középpontjában kezdettől fogva a környezethez való kapcsolódás, a felhasználó és a helyszín közötti interakció létrehozása állt. "Amikor Lohja városának első lakásprojektjén dolgoztunk, nem csak lakásokat, hanem otthonokat akartunk teremteni az embereknek azáltal, hogy teret teremtünk a lakhatáshoz." – foglalta össze az irodára olyan jellemző tervezői szándékot Vesa.
A P-Atlas parkolóház egy új, gyorsan növekvő tengerhez közeli lakónegyedben található Helsinkiben, Jätkäsaariban. A Jätkäsaari-félsziget korábban kikötő és ipari negyed volt, amely vasúti pályával kapcsolódott a városhoz. Manapság egy korszerű lakónegyed játékos, újépítésű lakóépületekkel, parkokkal, jó tömegközlekedéssel és kilátással a tengerre. Helsinki városa kezdeményezte a parkolóház építését, hogy ezzel is segítse megőrizni az utcákat a gyalogosok számára. Izgalmas kihívásnak bizonyult a tervezés az építési telek sok szöglete és viszonylag kis mérete miatt. Ugyanakkor lehetőség nyílt a környezetet meghatározó épület, egy tájékozódási pont kialakítására.
Az autók számára kialakított épület tervezése homlokzati szempontból érdekes feladat. A tervezésnek vannak olyan aspektusai, amelyek határozottan eltérnek egy lakóépülettől, mint például a szellőzés biztosítása, a belső terek védelme a naptól és a környező épületben lévő lakások árnyékolása az autók reflektorfényétől. Az ablak nélküli homlokzat meglehetősen különbözött a szomszédos lakóépületektől. A végső anyagválasztás így esett az égetett tégla anyagú homlokzatra, hogy ellenálljon a tengerhez közeli zord időjárásnak, és egyben illeszkedjen a városképbe.
A földszint és a lépcsőház az egyedüli zárt tér az épületben, tömör falakkal és ablakokkal. A téglahomlokzat külső megjelenését síkfugázással érték el. A bejárat finom részletként egyfajta modern téglaboltozatot hoz létre, amely találkozóhelyet és menedéket biztosít az épület használóinak vagy az arra járóknak. A parkolószintek homlokzatán kétféle áttört felületet valósítottak meg az építészek. Az egyik téglából készült, a másik pedig egy kisebb, acélrács homlokzati elem, melyet idővel az autós bejárat feletti zöldtetőről induló indák be fognak nőni. Az áttört téglahomlokzat véglegesítése előtt néhány prototípust valós méretben megépített a tervező és kivitelező csapat, hogy a végső megoldást kiválaszthassák. A több emelet magas téglafal homlokzati rács egyszerre 3-5 téglán át futó betonacéllal van megerősítve. A homlokzat a monolit beton födémektől függetlenül épült. A födémeket úgy tervezték, hogy az autók súlyával együtt mozoghatnak, miközben a homlokzatnak mozdulatlanul kell maradnia. A tervek szerint egy csatlakozó telken újabb parkoló fog épülni a közeljövőben, ami ennek az épületnek a folytatása lesz.
A Pööli parkoló a régi vasútállomás téglából épült pályaudvari épülete melletti P+R parkolóház Hämeenlinna városában. Hämeelinna fontos regionális központ és Finnország egyik legrégebbi városa. A parkolóház földszint tömbjének megtervezésekor a téglát választották a homlokzat anyagának az építészek, hogy a pályaudvari környezethez igazodjon. A masszív téglahomlokzat finom részleteivel a régi ipari épületek hangulatát idézi. A parkolószinteket áttört rozsdás acélhomlokzat jelöli. A homlokzati acélrács mozgalmas geometriája végett állandóan változó képet mutat kifelé és befelé. Az épület tömege négy kisebb parkolóblokkra van felosztva, hogy illeszkedjen a kisvárosi épületek léptékéhez. Az alaprajzilag téglalap alakú kisebb tömbök között háromszögletű bevilágító udvarok keletkeztek, melyek természetes fényt és szellőzést engednek be a parkolóba. Az áttört térbeli elemek, a homlokzat és a bevilágító udvarok interakciót teremtenek belső és külső térrel és az időjárási viszonyokkal, és egyfajta megújuló, állandóan változó élményt nyújtanak.
"A homlokzatot Neeme Külm észt szobrászművész hatalmas narancs kúpja teszi még érdekesebbé. A művész szerint a kúp akadályt jelent a végtelen gyorsulás útján, emlékeztet arra, hogy ne becsüljük túl magunkat." – mesélte Vesa.
Az iroda építészei a tervezési folyamatban csapatként működtek együtt, a terveket Revitben dolgozták ki. A probléma elemzése és a megvalósítható megoldások mérlegelése kulcsfontosságú volt mindkét projekt sikeréhez. A két parkolóház a telek adottságát és elhelyezkedését tekintve különbözik. A P-Atlas egy kisméretű, intenzív beépítésű kerületben, a Pööli parkolóház pedig egy nagyobb méretű, alacsonyabb intenzitású közegben kapott helyet, ahol alaprajzilag és homlokzatilag is nagyobb szabadsággal éltek az építészek. Ennek eredményeképpen a Pööli egy szabadabb és játékosabb épület lett, a homlokzatán még egy művészeti alkotás is helyet kapott. Hasonlóság a két épületben, hogy a földszint klasszikus értelemben vett zárt homlokzattal indul, az emeleti szinteken váltja ezt fel egy áttört burok. Vesa szerint a tervezés szempontjából minden projekt ugyanolyan figyelmet érdemel a koncepciótól a részletekig, és ez a gyakorlat az, amitől ez a két különböző adottságú ipari épület valóban egyenként is egyedivé vált.
Farkas Zsófia
építész