Pannonhalmi Főapátsági Borászat

Történelem diktálta kényszerszünet után az apátsági borászat - és vele a történelmi borvidék - újjászületik. A helyszín nagy lehetőség: a Szent Márton hegy délkeleti oldala, a gazdasági udvar és löszbevágásban levő lezárt alsó parkoló között. 30 méter szintkülönbség, gyönyörű kilátás a sokorói dombvidékre. A Pannonhalmi Főapátsági Borászat tervezője Czigány Tamás, Tóth Györgyi és Papp Róbert.

Borászat

Számunkra a borászat - a korszerű technológia maradéktalan kielégítése és a környezetbe való illesztés kötelező körein túlmenően - elsősorban a "lényeg", a titok, az átváltozás folyamatának építészeti megfogalmazása terekkel, anyagokkal, fénnyel és sötétséggel. A tervezett, 1870m2 alapterületű épület két fő - technológiailag és a terep adottságainak is megfelelő - részből áll: "présház" és "pince". Közöttük a kapcsolatot a "kút" biztosítja.

A "présház"

A Millenniumi kápolna dombja alatti, gépkocsival is jól megközelíthető teraszszint szélén, részben a lejtőre illesztve helyezkedik el. A "présház" tömege egy archetipikus ház-forma mai megfogalmazása, egy egyszerű, de egyértelmű jel a hegyoldalban. Belső terét - a déli homlokzat kő lamellái által - szűrt fény járja át. Itt történik a szőlő fogadása, bogyózása, az áztató tartályokba, vagy közvetlenül a présbe való juttatása és a must átmeneti tárolása, kezelése. Az épület három, vasbeton szerkezetekű, áttört tecnológiai szintből áll. Az áttörésekbe rozsdamentes acéltartályok vannak függesztve (az egyik szintről töltik, az alatta lévő szintről ürítik a tartályokat). Ez a megoldás biztosítja a szőlő kiméletes gravitációs mozgatását.

A "pince"

Itt történik az évközi munka zöme a bor érlelésétől a palackozásig. A must a "présházból" a "kúton" keresztül, gravitációs úton, csővezetéken jut az erjesztő-érlelő tartályokba és a hordókba. A helyiségek a hegylábhoz épített, növényzettel fedett támfal építményben (acéltartályos erjesztő-, érlelő- és tárolótér, manipulációs tér, raktárak, palackozó), valamint a támfalból induló bányászati technikával vájt pincékben (hordós érlelés, címke nélküli palackos tárolás) kapnak helyet. Ez az elrendezés a hegyoldal látványába történő legkisebb beavatkozás mellett jó belső klímát és gazdaságos üzemeltethetőséget biztosít. A gazdasági forgalmat (palackozott borok elszállítása) a közúthoz kapcsolódó - a régi parkoló helyén levő - rakodóudvar szolgálja. Az épületrész építészeti megfogalmazása, a kőborítású támfalak és a hangsúlyos félköríves főbejárat az építmény "pince jellegét" teszik képszerűvé.

A "kút"

A "présház" és a "pince" közötti vertikális kapcsolat. A felülről a fény felé megnyitott "kút" szerepe egyrészt funkcionális: a lépcső és a személyszállításra is alkalmas teherlift kap helyet benne, másrészt szimbolikus: átmeneti tér, út a hegy mélységeibe. Felső megközelítése a "présházból" egy átjárón keresztül, vagy közvetlenül a szabadból egy közbenső - mozgáskorlátozottak által is elérhető - terasszintről történhet. A kút alsó pontja a középső pincejárathoz kapcsolódik.

Anyagok

A domináns anyagok: külső felületeken természetes kő, a belsőben nyerstégla (pinceterek) és vasbeton (technológiai terek).
A kő: kiválasztásához az inspirációt a hegyoldal földje, a helyszínen levő bevágott löszfalak rétegződése, színe, rovarok által "megmunkált" gyönyörű felülete adja. A tervezett kő megmunkálása változó: a támfal jellegű építményeknél rusztikus, kézzel faragott, nyers felületű, a présháznál sima, mint egy szél vagy víz csiszolta kő.

Czita Építésziroda Kft.