Parametrikus hommage à Breuer Marcell

Tisztelt Bükösdi Úr! Rendkívül szimpatikus az az alkotói szemlélet és alázat, melyet az indoklásában és a véleménycserék során Ön elmond. Nevezetesen, a tervezői ego és exhibicionizmus minimálisra redukálása, és lehetőség szerinti kizárása. A „saját stílus” felmutatásáról és megjelenítéséről való lemondás. Az a puritán alapállás, melyet a célnak, Breuer szellemének, abszolút alárendel. Az előttem szólók közül alig szól valaki az eredményről, az épület esztétikai megjelenéséről. Szerintem tömegében nagyvonalú, lendületes és egyszerű. Formailag organikus, technikai kivitelezésében pedig abszolút racionális benyomást kelt. Csak annyira konkurál a más kor/ok/ban épített épületekkel, hogy általa azok is „életesebbek” lesznek, karakterük hangsúlyosabbá válik. Vizuálisan egyszerre izgató és nyugalmat árasztó. És nem utolsósorban, a mai kor építészeti hangján, színvonalán szólal meg. A szellemi indoklása igen megalapozottnak és körültekintőnek tűnik. A Breuertől idézett gondolatok abszolút felfedezhetőek a tervben. Ebben az épületben benne van az a lehetőség is, hogy Pécs városának egyik legújabb kori- építészeti idolja legyen. Hiszen a történelmi belvárosba, a szakrális és a polgári negyed mezsgyéjére készült a terv, amely építészeti környezetben a hullámzó, puha tömbszerűségével, vélhetően, csillogó. fényvisszaverő felületével egyszerre szolid és kontrasztos megjelenésű. Ugyanakkor a maga formai és szellemi jelentőségét artikulálva hangsúlyos, de nem kirívó. Gratulálok!

Mindenek előtt szeretnék gratulálni! Bennem is kavarog egyfajta kettősség a terv kapcsán. De mint tudjuk egy jó terv konfliktusokat eredményez. A legelső és legpozitívabb reakcióm az, hogy számomra örömteli, hogy egy ilyen tervvel le lehet diplomázni Magyarországon! (Külön öröm, hogy az Ybl-ön, mivel én is itt tanulok.) Ráadásul nem ez a terv az első fecske, szóval kezdem elhinni, hogy elindult valami, ami egy picit belepiszkál az állóvízbe. Másfelől a korábban hozzászólók által felvetett problémákkal is egyet kell értenem. Breuer és Pécs. Rendben. Viszont a tervet és paramétereit létrehozó koncepció BÁRKIVEL és BÁRHOL végigjátszható. A parametrikus építészet - szerintem - legtámadhatóbb pontját finoman kikerüli a terv. Ez pedig a parametrikus design teret és hagyományokat nem ismerő globális mivolta. Természetesen nem a mikrokörnyezethez való illeszkedésről van szó, azt szépen megoldja a terv. Viszont egy kívülálló (merthogy nemcsak építész célközönséghez szól a terv) nem fogja érteni, hogy az épület megformálásának mi köze van Breuerhez és mi köze van Pécshez. És vajon ha a világ egy teljesen más pontján, teljesen más szituációban látná ezt a generált formát, idegenebbnek érezné, mint a Káptalan utcában? Emellett azt se feledjük, hogy a terv létfeltétele a szabadtéri színpad elbontása, amit ha kiegészítünk az előbb pedzegetett "helyszíntelenséggel" felmerülhet a kérdés, hogy van-e létjogosultsága a tervnek a kiválasztott helyszínen? Az, hogy egy életműből mit hová helyezünk egy 7-es skálán, az igen is szubjektív. Az életmű alapos tanulmányozása után nyilvánvalóan kialakul egy kép, mely alapján mindent a megfelelő helyre tudunk skálázni, azonban egy életmű is annyi értelmezést kap, ahányan értelmezik. Magát az alapgondolatot, hogy a mindig kísérletező és újító Breuernek egy ilyen kísérletező és friss szellemiségű épület jár, mélységes egyetértéssel fogadtam. Elnézést kérek azért, amiért az egyet nem értés sorai vannak túlsúlyban. Ettől függetlenül úgy gondolom, ahogyan az elején is utaltam rá: ez egy igen jó és haladó terv. Egyébként az Ybl TÉT Tanszékének honlapján látható több is (diploma tablók) a tervből. ;)

Köszönöm a hozzászólásokat, kritikákat! Az épület szellemisége a tervezési folyamatban és hozzáállásban érhető tetten. Megismerve Breuer építészeti attitűdjét, bátran és lelkesen kalandoztam a parametrikus építészet útvesztőjében, hiszen tudtam, ha a Mester még élne nagy valószínűséggel kísérletezne e tervezési módszer lehetőségeivel. Mély benyomást tettek rám Breuer gondolatai a formaképzésről. Ezek közül néhány a tervezés során folyamatosan a lelki szemeim előtt lebegett: "A modern terek és épületek stílustalanok és semmilyen szándékolt formálást nem kell közvetíteniük céljukon és az ahhoz szükséges szerkezeten kívül." "Az új térnek nem kell az építész önarcképét visszaadnia." "Az új tér minden része változtatható, mozgatható és különbözőképpen kombinálható..." "Egy épület formázásának valószínűleg a legfontosabb tényezője a látható struktúra, a tartó- és tartott elemek kölcsönös hatása, az élettelen anyagban található feszültség megtestesítése..." "...Nem terhelve megszokástól, ellenőrizhetetlen hagyománytól, sem pedig szellemi anyagraktárunk tehetetlenségétől..." Annak érdekében, hogy a szubjektivitást kizárjam az események jelentőségét illetően, Breuer Marcell életrajzát kutató művészettörténész segítségét kértem. A kísérletezés során olyan megoldás után kutattam, aminek segítségével a szándékoltság, a művészieskedés kizárható és ahol a folyamatban az építész nem, mint teljhatalmú Teremtő vesz részt, hanem egy képzett és hozzáértő Koordinátori szerepet lát el. Fiatal, kezdő építészként rendkívül sok olyan idősebb művésszel találkozom, akiket tudásuk és tapasztalatuk miatt tisztelek. Érdekes módon ezek az építészek mind más és más véleménnyel vannak a világról és az épített környezetről. Én hiszek mindegyiküknek. Azt is hiszem, hogy az építészet lehet egy konkrét kérdésre adott konkrét válasz. A terv az első kísérletem e kijelentés igazságtartalmának vizsgálatára, diákszemmel.

Mint egy diplomaterv, érdekes a megközelítés, és a megoldás is-megnéznék egy ábrasort a konkrét szerkesztési lépésekről , illetve az elkészült sok száz(ezer?) variációról-hiszen ezek igazolják,hogy a kiválasztott EGY változat "legjobb". Mindenképp szükség van ezekre, mert kicsit bizonytalannak érzem az egész konstrukciót, talán azért, mert a peremfeltételek, amiket a tervezés köré szabtál szintén elég bizonytalanok(mi alapján és mit közelítenek ezek a "közelítő görbék", jelentős/kevésbé jelentős események?...ezek finoman szólva is meglehetősen szubjektív,esetleges dolgok...nem sziklaszilárd állítások )Én úgy érzem, egy matematikai jellegű rendszernek ilyen esetben törekednie kell a lehető legtökéletesebb tisztaságra, és egyértelműségre-ami a végén "kidobja" az épületet. Világossá válik a terv, és az "alany" kapcsolata is-ebbe a parametrikus rendszerbe akár Zaha Hadid életművét is bedobhatnád alapnak-valóban hiányzik a tervezési folyamatból valami, ami valódi, IGAZI kapcsolatot teremtene B M munkásságával. (ezért a "bekarikázás") Más dolog... Kíváncsi lennék arra is,hogy a környéken lakók-vagy a szomszédok- mit szólnának egy ilyen jellegű épülethez? Ebben a helyzetben a környezettel való kapcsolat a terv egyik alappillére kellene hogy legyen(és ez alatt főleg nem az épített környezetet, hanem a társadalmit és a szellemit értem...). A terv feldolgozása viszont nagyon tetszik, főleg a szerkezeti rész, a homlokzat rajzai nagyon babák! Gratulálok a tervhez, az érintett témakörök/gondolatok izgalmasak, csak így tovább!

Breuer Marcell-el érintőleges az építmény viszonya.

A lépcső ugyan leszakad, de ilyen apróságokra nem adunk. :)

szép munka...!

Szívből gratulálok, Gyuri!

Szép munka! Nagyon tetszenek a belső renderek! Hajrá magyar fiatalság! :)