Policentrikus város, aktív emberekkel — a Futurbia program első körének tanulságai

Véget ért a Futurbia első köre, azaz túl vagyunk a fókuszcsoportok első találkozóin. Az első etap eredményeiről, a folytatásról és a garanciákról, az építészek szerepvállalásáról kérdeztük a Studio Metropolitana projektvezetőjét, Balogh Esztert.

Interjú Balogh Eszterrel, a Futurbia projekt vezetőjével

Véget ért a Futurbia első köre, azaz túl vagyunk a fókuszcsoportok első találkozóin. A több fordulós program első etapjának eredményeiről, a folytatásról és a garanciákról kérdeztük a Studio Metropolitana projekt vezetőjét.

ÉF: Milyen céllal jött létre a Futurbia?
Balogh Eszter: A Futurbia a Studio Metropolitana azon programja, amely konkrétan azért jött létre, hogy amikor Budapest középtávú városfejlesztési stratégiája elkészül, legyen egy olyan hozzáadott érték, amely nem felülről, hanem alulról, minél szélesebb társadalmi csoport felől érkezik. Ez a lényege a participációnak, szélesebb társadalmi közeget megszólítani. A program február-márciusban elég intenzíven újjáéledt, mára olyannyira aktuálissá vált, hogy az SM bevonja a szakma, az ingatlan, a közszféra rétegeit. Ebbe a struktúrába, rendszerbe kapcsolódik be a Futurbia program is.

ÉF: A Futurbia a fókuszcsoport módszerével él. Melyek voltak az alapvető szempontok a csoportok kialakításánál?
B.E.: Két dolog motivált minket a kialakításuknál. A lakosok mindegyikét nem lehet megszólítani, ezért az érdekképviseleteket, a civileket szólítjuk meg. Azt feltételezzük, hogy ők ismerik annak a társadalmi csoportnak az érdekeit, értékeit, igényeit, jövőképét, akiket képviselnek és ezt kommunikálni is tudják. A másik csoport a szakmai plénum. Ide tartoznak úgyszintén a civilek, őket neveztük el szakmai civileknek, akik tulajdonképpen várossal foglalkozó szervezetek, a zöldektől a városvédőkig mindenki. Ide tartozik még az ún. szakmai elit is, akik ilyen ügyekben eddig hol meg voltak szólítva, hol nem, és nyilván kiforrott véleményt képviselnek a várossal kapcsolatban. Ezeket a csoportokat nem akartuk keverni, hiszen teljesen más szempontok jönnek elő egy-egy esetben. Módszertanilag nehezebb tartani az egyensúlyt, mondjuk egy laikus és egy építész hozzászólása között. Ezért neveztük el ezeket tematikus fókuszcsoportoknak.

ÉF: Az első kör lezárult. Vannak olyan csoportok, akik kimaradtak, vagy akikkel meg kell ismételni a beszélgetést?
B.E.: Igen, az első rész valóban lezárult, és vannak olyan csoportok, akikkel még futnunk kell egy kört. Ilyen az ingatlan szakma, vagy a külföldiek, akiket egyébként brand ügyben is szeretnénk megszólítani. Ők egy teljesen más szemszögből, kívülállóként, más aspektusait látják a városnak. Ezt a fókuszcsoportot április közepére tervezzük.
Szeretnénk, ha a médiából is összejönne egy ilyen csoport, hiszen nem csak közvetítői lehetnek egy ilyen ügynek; ők a nyilvánosságnak egy teljesen más szegmensét látják. Sajnos nem túl aktívak a média szereplői, ezért ez még nem realizálódott.

ÉF: Azon a három fókuszcsoporton, amelyen részt vettünk, mindig felmerült a kérdés, hogy mi a garancia arra, hogy azok az értékek, célok, amelyek megfogalmazódnak beépülnek majd a stratégiába...
B.E.: Ez egy nagyon jogos kérdés. A beszélgetéseken is elmondtuk, hogy egyfelől van egyfajta nyitottság a döntéshozók részéről. Ma már ennél konkrétabban is tudok fogalmazni, hiszen ez a struktúra elfogadásra került és nyilvánosságra fog kerülni. A struktúra tehát létezik, megvannak a tartalmi elemei, meglesznek a szereplői, az eljárása, az hogy hogyan dolgozzák ki a középtávú fejlesztési tervet. Ez legitimálja, hogy a Futurbia eredményei be fognak épülni ebbe a stratégiába.

ÉF: Vannak olyan konkrét területek, amelyeket kötelezően teljesítenie kell az SM-nek a városfejlesztési stratégiát illetően?
B.E.: A program módszertani része egy az egyben az SM kompetenciájába lett rendelve. Mi vagyunk azok, akik ezt a participációs módszertant és az ebből következő szakmai anyagokat előállítjuk. Ez a szakmai anyag, nyilván azzal a módszertannal megmagyarázva, ahogyan ez készül, lesz ennek a programnak a produktuma. Ez a módszertan követi a nemzetközi gyakorlatot, attól nem igen tér el, talán kicsit több is, hiszen a lakosságot is megszólítja.

ÉF: A network létrehozása is hangsúlyos volt minden fókuszcsoport felvezetőjében. Miről van szó pontosan?
B.E.: Participációs hálózatot szeretnénk kiépíteni, ami nyilván nem csak ehhez a programhoz kötődik, hanem majd egy szépen működő, demokratikus, szakmai és laikus, városkreáló hálózattá alakulhat át. Ebből a Futurbia hálózatból lépnek elő a delegáltak, akik lehetnek laikusok és szakértők egyaránt.
Nos, ez nyilván egy javaslat, amit az SM felajánl a fókuszcsoport résztvevőinek, vagyis hogy egy 40-60 fős tanácsadói groupba bekerüljenek. Ez a tanácsadói group egy újabb inputot adna hozzá a stratégiaalkotó team munkájához. Nagyon szépen fel van építve, ki van dolgozva, hogy ennek meglegyenek a garanciái. Mindez ugyanúgy hozzátartozik a Futurbia programhoz.

ÉF: A határidők mi alapján lettek meghatározva?
B.E.: Több szakasza van a Futurbiának. A stratégiaalkotó szakasz tart májusig. Ez nem túl hosszú idő, de pont elég arra, hogy feltárjuk az igényeket, és arra is, hogy meginduljon a kommunikáció, a lojalitás- és nyitottság építés az emberek között. Az a tervünk, hogy májusra kialakulnak a bizalom bástyái. A májusi konferencia arra lesz alkalmas, hogy valami közös nevezőt keressünk. Ha az egyik oldal azt mondja, hogy szolidáris várost akar, a másik pedig egy kompetitív várost, a kettő között valóban nagy az ellentmondás, de meg lehet találni azokat a közös nevezőket, ahol mindkettő el és be tudja fogadni a másik értékeit.

ÉF: Nem tudom mennyire szerencsés egy kutatás kellős közepén részeredményekről beszélni, de kialakult-e valamiféle közös nevező így az első kör után? Voltak-e olyan fogalmak, vágyak, amelyek minden csoportban elhangzottak?
B.E.: Ezek az anyagok most íródnak, ilyen részleteket még nem tudok mondani. Az anyagok miután elkészültek, elküldjük azokat a fókuszcsoportokhoz, hogy nézzék meg újra, valóban így és ezt gondolták-e.
Ami a fókuszcsoportok többségében előkerült az a sokszínű, sokkal inkább funkcionális, és policentrikus város. Mindez azt jelenti, hogy legyenek körzetes városrészek, melyeknek megvan a saját identitása, a saját funkciója, a saját élete, a saját kultúrája. Hiszen ezek az identitások valahol nagyon mélyen el vannak ásva, ez is több beszélgetésből kiderült, de nincsenek beazonosítva, nincsenek definiálva.
A másik fontos dolog pedig az, hogy óriási igény van a participatív, aktív emberre, aki a saját környezetét kreálja, aki a saját életét képes megformálni. Az aktív, városhasználó egyénre. Ez a két fontos hívó szó, amely a beszélgetések többségében előkerült. Ha az emberek valóban aktív szereplőkké akarnak válni, meg kell tanítani őket, hogyan tudnak aktívvá válni, hogyan lehet a partnerségeket kialakítani, mi az ő felelősségük, mit jelent az, hogy társadalmi felelősség, közösség...

ÉF: Számomra az is világos volt a csoportok alapján, hogy használni akarják az emberek ezt a várost.
B.E.: Igen, így van, használni akarják, s igény van arra, hogy funkciója legyen a városnak.

ÉF: Az általunk látogatott fókuszcsoportok után szembetűnő volt, hogy az építészeknek szervezett beszélgetésen jelentek meg a legkevesebben...
B.E.: Ez nem jelenti azt szerintünk, hogy az építészek ezt nem tartanák fontosnak, lehet, hogy elfoglaltak. Érdemes lenne megkérdezni őket, hogy mi ennek az oka. Volt, aki támogatásáról biztosított minket, de elfoglaltság miatt nem tudott megjelenni a beszélgetésen.
Az építészeknek annyiban mást jelent ez a fórum, hogy ebben az esetben van egyfajta garancia arra, hogy amit ő mond, vagy gondol, az valahogyan meg is jelenik, be is épül a további tervekbe. Nem beszélve arról, hogy az, aki ebben a programban részt vesz, annak egy presztízst is jelent a Futurbia, hiszen ennek a hálózatnak a tagjává válik. Erről születik majd egy kiadvány, ahol konkrétan meg lesznek nevezve a résztvevők, hogy ők mit gondolnak, s így mindenki követni is tudja a történéseket. Mivel mi magunk is fontosnak tartjuk az építészek szerepvállalását a Futurbia programban, gondolkozunk azon, hogy az ő részükre megismételjük a beszélgetést. Mint már mondtam, a közös munka folytatódik.

az interjút Biczó Gabriella készítette