PONTIpoly fesztivál és TÉR_KÉPZŐ építőtábor – “... a lépték, ami igazán szerethető”

A BME Építészmérnöki Kar hallgatói 2021. július 2. és 10. között az Urbanisztika Tanszék Tanszéki Terv 1. és Akadálymentes külső terek tárgyainak keretében töltenek el néhány tartalmas napot az Ipoly és a Duna partján, a tanszék, a Kortárs Építészeti Központ és a Város és Folyó Egyesület jóvoltából, kapcsolódva a DANUrB+ programhoz.

A BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszék, mint vezető partner részvételével a “Duna Urban Brand - regionális és helyi ellenállóképesség építése a Duna menti kulturális örökség felértékelésén keresztül" megnevezésű (röviden: DANUrB+) INTERREG Danube Transnational Program 2020. július 1-vel indult és 2022. december 31-ig tart. A program a fővárosoknál kisebb Duna menti települések kulturális örökségét a városépítészet és építészeti értékteremtés felől dolgozta fel 6 országban. A kutatási programban a tanszék 19 hazai és nemzetközi Duna menti partner munkáját irányítja, amelyben vezető szerepet játszik a 6 építészetet, urbanisztikát oktató és kutató Közép-európai egyetemi partner összefogása (Pozsony, Budapest, Temesvár, Belgrád, Szófia és Bukarest). A programhoz több tervezési tárgy tematikája is kapcsolódik és a javasolt beavatkozásokat építőtáborokban, tervezett nemzetközi alkotóheteken a hallgatókkal közösen valósítjuk meg. 

A 2021. júliusi szobi, Ipoly-menti építőtábor első hétvégéjén egy szimbolikus, a járvány helyzetre és az emberi kapcsolatok átalakulására reagáló projekt valósult meg: 45 résztvevő épített meg egy 40 méteres hajóhidat a magyar Ipolydamásd és a szlovákiai Helemba települések között. 

A történelem során az emberiség számos világjárványt vészelt át és ezek után újult erővel folytatta tovább életét. Az 1575-77 között Velencében pusztító pestisjárvány alatt Velence arról döntött, hogy megbízzák Andrea Palladio-t az Il Redentore megtervezésére. A mester az alapkőletétel után egy ideiglenes, fa templomot építtetett, amit egy pontonhídon lehetett megközelíteni. Ez a híd volt az egyetemisták előképe, amikor megálmodták az Ipoly folyóra az Ipolydamásdot és Helembát összekötő, kenukból álló pontonhidat.

A híd nemcsak az országokat, hanem a folyó két partján élő családokat, barátokat is összekötötte. A két településen a híd megépítése, majd a vasárnapi avatásra rendezett piknik olyan eseményt jelentett a helyiek életében, ami az elmúlt másfél év egyik kiemelkedő pontja lett.

A pontonhídtól néhány kilométerre, a tábor megérkezése előtt egy nappal, szintén ünnepség zajlott, letették az Ipolydamásd és Helemba között épülő új közúti híd alapkövét, így a PONTIpolynak keresztelt rendezvényre és kenuhídra ehhez kapcsolódva is fontos eseményként tekinthetünk.

A járvány kezdete óta ez volt a harmadik félév az egyetemen, ami távoktatásban zajlott, de a Tanszéki terv 1 és az Akadálymentes külső terek tantárgy nem csupán az oktatásra és a feladatok teljesítésére koncentrált. A félév során a diákok meglátogatták és elemezték a helyszínt, de a kurzusok a csoporttársak megismerésére is nagy hangsúlyt fektetett, hogy a résztvevők együtt képesek legyenek közösségben alkotni.

A hallgatók körüljárták a helyi közösségek különböző formáit, előképeket és példákat gyűjtöttek, majd konkrét közösségi helyeket kellett tervezniük Szob városába és az Ipoly torkolatának környékére. Megismerkedtek a helyi vállalkozókkal, a helyi élet  fontos szereplőivel, így a kezdetben egyénileg formálódó tervek a rendszeressé váló beszélgetések és konzultációk során a helyi igények és vágyak mentén tudtak tovább formálódni.

A híd építését is egy féléves tervezési folyamat előzte meg, amiben Varga Imre és Kádár Bálint az Urbanisztika Tanszék oktatói, illetve Kukucska Gergely a VALYO munkatársa segítette a hallgatói munkát, kiegészülve vízépítő mérnökök és más szakértők rendszeres szakmai konzultációjával.

A tervezési folyamat elején több verzió is felmerült a híd szerkezetének kialakítására (hordók, különböző gerenda- és palló osztások és modulrendszerek), melyek végül mind a helyszíni adottságok függvényében a helyszínen, folyamatos élő tervezés mellett véglegesedtek egy nagyszabású, kreatív csapatmunka eredményeként.

A kiválasztott helyszínre a tábor résztvevői a pontonhíd kenuival érkeztek meg Szob partjáról indulva szombaton. Július 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap, épült a híd, így vasárnap délután már szabadon átjárható volt a folyó két oldala.

A pontonhíd a koronavírus járvány által is súlyosbított elszeparálódást ellenpontozta. Emlékeztetett a pandémiára, mely az élet minden területét megnehezítette, különösen ellehetetlenítette a határon átívelő kapcsolatokat.

Az üzenet egyértelmű volt a helyieknek is, a délutáni megnyitóra és piknikre rengetegen voltak kíváncsiak, a népszerűség várakozáson felüli volt. A folyó mindkét oldaláról érkeztek az érdeklődők gyalog, kerékpárral, gyerekekkel, babakocsival, kutyával, a táborozók így első kézből élhették át a helyiek örömét, és hogy mekkora igény volt erre a kapcsolódási pontra a két part között. A híd értékét pedig csak tovább növelte annak emberi léptéke és ideiglenessége, hiszen csupán egyetlen délután volt látogatható.

A híd rámutatott az állandó összeköttetés kiépítésének fontosságára, és előfutára volt annak az állandó közúti hídnak, aminek építkezése a napokban kezdődik a két part között. A pontonhídnál kiemelt hangsúlyt kapott azonban az emberi lépték, azaz a gyalogos-és kerékpáros forgalom jelentősége a gépjárművel való közlekedés ellenében.

Az építőtábort a hallgatók már eddig is hasznos tapasztalatként élték meg. A tábor egyrészről kötetlenebb formában segíti a kapcsolatépítést egymással és oktatóikkal, másrészről értékes szakmai tapasztalatokat ad a megvalósuló projektek előkészítési és kivitelezési munkái által, melyek közösségi és fenntarthatósági célokkal is kiegészülnek.

A pontonhíd hétfő reggel szétszedésre és újra hasznosításra került, az így nyert faanyagból Szobon különböző köztéri bútorokat készítenek kisebb hallgatói csapatok, melyek a jövőben is jól használhatóak lesznek és egyben a kenuhíd emlékét is megőrzik.

Ezek az installációk és utcabútorok a közösség összetartását szimbolizálják, hiszen a híd emlékére készültek, és olyan köztéri funkciókat töltenek be – tűzrakóhely, kerékpáros pad, beszélgetőhelyek – amelyek maguk is közösségteremtők lehetnek.

Az építőtábor tehát nem ért véget a PONTIpoly híd megépítésével, de a hallgatók már ebből is rengeteg pozitív élményt gyűjtöttek, és bíznak benne, hogy a helyiek ugyanannyira fogják szeretni a köztéri installációkat és utcabútorokat, mint a pontonhidat.

Az építőtábor hallgatói: Ackermann Ádám, Alvári Luca Hanna, Baksa Dávid Zsolt, Baksa Zsófia Magdolna, Barna Bettina, Borvendég Anna, Cserhalmi Júlia Virág, Czékus Fülöp, Gill Blanka, Gugi Anna, Hoór Csilla Melinda, Jakab Zsolt; Lázár Kincső Boglárka, Móré Judit, Mudra András László, Nándori Réka Eszter, Nguyen Hoan Péter, Pap Rebeka Eszter, Prépost Adrienn Anna, Solymosi Bettina, Sólyom Kata, Szücs Patrícia, Varga Réka Angéla, Weisz Mátyás

Oktatók és résztvevő munkatársak:

BME, Építészmérnöki Kar, Urbanisztika Tanszék: Varga Imre, Kádár Bálint PhD, Balizs Dániel, Losonczy Anna Kornélia, Klaniczay János, Szabó Árpád DLA

Kortárs Építészeti Központ: Dávida Eszter, Kovács Laura, Kovács Krisztina, Puskás Levente

Város és Folyó Egyesület: Kukucska Gergely, Tömör Miklós

Az építőtábor megvalósítását támogatja:

Szob város önkormányzata, Szobi József Attila Művelődési Ház és Szabadidő Központ, PONTIBUS Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás, Duna-Part Wichmann Tamás Vízi Sporttelep, Duna-Ipoly Nemzeti Park, valamint a DANUrB+ program Pest Megye Önkormányzata, a Kortárs Építészeti Központ és a BME Urbanisztika Tanszék közreműködésével

A cikk a (jelenleg is folyó) tábor hallgatóinak közreműködésével készült.