Present: Biennále tervpályázat a lecsendesedés nevében

Ma, amikor mindent áthat a kiábrándultság, az elidegenedés és folyamatos zajban élünk, a "Present" alkotói - Dobos András, Hamvai Kinga, Tillmann József A., Tóth Zoltán, Haász Ferenc, Bukta Norbert - egy olyan koncepciót dolgoztak ki a 2020-as Velencei Építészeti Biennáléra beadott pályaművükben, mely segít lecsendesednünk, megállnunk és önmagunkra fókuszálnunk. A tervet az alkotók írásával adjuk közre.

A természetes környezetbe kulturális evolúciónk során egyre kiterjedtebb második természet épült ki. Ennek bővülése és bonyolódása ma már nemcsak az élővilágra és az éghajlatra hat súlyosan, hanem az emberi észlelésre is, az egyre telítettebb tárgyi világ közegében bővülő mediális felületekkel találkozunk. Ennek – a személyes tapasztalatokon túl – számos jele van: tudósok, művészek és teoretikusok megnyilatkozásai éppúgy szólnak róla, mint a különféle meditációs gyakorlatok iránti kereslet növekedése vagy a figyelemgazdaság felvirágzása. Ezért különösen indokolt olyan terek kialakítása, amelyek a szétszórtsággal szemben a jelenlét érzékelésére indítanak – ennek egzisztenciális és egyetemes távlatai közepette. 

Alkotásunk rendhagyó módon nem egy befogadásra kerülő mű, hanem azon érzések és gondolatok összessége, mely a befogadóban létrejön. Koncepciónkban ehhez egy csendes sziget építését, egy olyan építészeti atmoszféra sorozat létrehozását terveztük, melyben a látogató képes a jelenlétre, meditációra, fókuszálásra, önmaga kibontakoztatására, megélésre.

Szakmai koncepció  

A 2020-as Velencei Építészeti Biennáléra szóló kiállításunk tárgya – rendhagyó módon – nem egy alkotás, hanem a látogatóban létrejövő érzések és gondolatok. Ahhoz, hogy ezek megszülessenek, elsődleges feladatunk a fókuszálás segítése és a csend biztosítása. Ennek érdekében egy szigetet hozunk létre, ahol lehetőség nyílik a meditációra, a katarzisra, vagy az elmélyülésre.

Építészként a Földön termelődő szemét 60 százalékáért súlyosan felelősek vagyunk, míg emberként a végbemenő tragikus változások fő felelősei. A klímavészhelyzet, a tömeges kihalás kiállításunk kiindulópontja volt, azonban anyaga nem ezt mutatja be és nem is a következményekről mesél: a jelent ragadjuk meg három atmoszféra kialakításával. Hagyjuk, hogy a látogató gondolatai szabadon fejlődjenek, semmilyen felirat, kommentár, útbaigazítás nem áll rendelkezésére a befogadás során. A kiállításon nem szabad telefonálni és fotózni sem, hiszen a cél, hogy a befogadó saját magára fókuszáljon, a benne lezajló folyamatokkal foglalkozzon.

A látogatás időtartamhoz, a csoport létszámkorláthoz kötött, 5-7 fő juthat be negyedóránként a kis kör-alaprajzú szobába, mely egy zsilipként funkcionál. Belépéskor alapvilágítás és fehér zaj (white noise) fogadja őket, de ez 3 perc után finoman elhalkul, a fény lassan kialszik, és a Biennále nyüzsgő, információdús környezetét felváltja a csend. 

Űr, meditáció, void - az első tér

A kiállítás első terében egy vízfilm felület található, az egyetlen fényforrás az átrium falánál a padló magasságában, a víz fölött pár centiméterrel elhelyezett vonalmenti fényforrás. A túlsó falra a fény a vízről tükröződik, színházi füstgép segítségével a tér alsó félméteres magasságában ködöt engedünk. A vízfelület kikerülhető, ugyanakkor a száraz földnyelv szűkössége miatt nyugodtan beleléphetnek a vízbe, ami által a falon hullámzásba kezd a fény. Űr, meditáció, void - ezek a tér hívószavai. Ez értelmezhető biblikus kezdésként is, a semmi funkciója a befogadó kinyitása, leginkább saját gondolatai felé. Körülbelül 7 perc elteltével a fény kialszik, a „vízpára" eltűnik, és már látjuk kiszűrődni a következő teremből az ibolyakék fényt, a csoport tovább halad.

Természet, felfordulás - a második tér

Az apszisnál kihalt fák találhatóak, egyesek a padlóra állítva, mások gyökerükkel felfelé fordítva. A sötétkék fény miatt a látás bizonytalanná válik, főleg a távolság érzékelése nehéz, az előtérben és háttérben lévő faágakat nehéz egymástól megkülönböztetni. Egy íves „sétány" mentén lassan lehet áthaladni a fák között. A látvány lenyűgöző, az atmoszféra bizonytalan. Mély (basszus tartományú) recsegő, ropogó hanghatások hallhatóak. 5 perc elteltével a sötét beállta, és a következő teremből érkező, felkapcsolódó fény továbbengedi a csoportot.

Kultúra, pazarlás, globalizmus - a harmadik tér

A harmadik teremben hulladékból építünk egy bejárható installációt. A cél egy szakrális, boltozatos tér megidézése, azonban a felületek organikusan formáltak, s szemétből készülnek. Projektor segítségével állítjuk elő az egyetlen fényforrást, a falra vetített lángokat, melyet távol-keleti harangjáték kísér. A teremben szintén 4-5 percet kell eltöltenie a látogatónak. Mivel mindhárom teremben kevés fény van, az olasz napsütésbe kilépők szemének szoknia kell majd a fényt, így egy ideig még a benti hatások alatt állnak.

Műszaki megoldás

A zsilip előtt, minden belépő apró matricát kap a telefon elő- és hátlapi kamerájára, biztosítandó, hogy ne essenek kísértésbe, a szelfizés és fotózás helyett valóban átélhessék jelenüket. Az I. teret medence fóliával szigeteljük, melyet csúszásmentessé teszünk. A vízcseréről, a mesterséges „vízpáráról" gondoskodunk, az épület megóvása érdekében a teret szárítógéppel látjuk el, mely a zárvatartás ideje alatt működik. Gépészetileg minden paramétert műszaki számításokkal igazolnuk. A II. térben a fák állékonyságáról, az épület statikai teherbírásáról szintén műszaki számításokkal győződünk meg. A II. terem fái, és a III. terem hulladéka tűzoltó elvárások szerint lángmentesített. Mindkét installáció többszörös biztosítással rögzített. A fák felülete kissé megmunkált, így kiálló elemeket nem tartalmaz. A hulladék egyrészt csomagolt és bevont, a szabadon lévő elemek pedig nem sérülékenyek és nem okoznak sérüléseket (pet palackok).

Mindhárom térben dramaturgiai sorrendben felkapcsolódó és lekapcsolódó elemek vannak, ezeket nagyon egyszerűen, egy biztonságosan működő, előre programozott mikroport segítségével vezérlejük. Az installáció megépítése előtt mindhárom atmoszférát alaposan leteszteltjük, finomítjuk a fényhatásokat, és meghatározzuk az egyes termekben eltöltendő idő pontos tartamát. A kihalt fákat Magyarország különböző pontjairól gyűjtjük be, mindegyiküknek van saját története, és mindegyikük az emberi tevékenységgel összefüggésben pusztult el, mielőtt lejárt volna a biológiai órájuk. A teljes hulladék saját gyűjtés, az alkotásban résztvevő irodák, családok, hallgatók műanyag szemete – természetesen válogatva, és alaposan megtisztítva.

Mindhárom tér megfeleltethető több síkon is (pl. emelkedő tengerszint, hanyatló biodiverzitás, és fullasztó szeméthegyek), de teljesen a befogadóra van bízva, hogy mit, hogyan értelmez. Mivel az alkotás maga a létrejövő érzések és gondolatok tárháza, így ezeket össze kell gyűjtenünk. A kilépők mindegyike kap egy személyes kódot és egy weboldal címet – ide várjuk, hogy elküldje vagy feltöltse bármely ezzel kapcsolatos élményét, bármely műfajban megörökítve. A Biennále zárása után néhány hónnappal a gyűjtemény moderált és válogatott változatát közreadjuk. A vizet kiengedjük, a fákat tűzifának adományozzuk, a műanyag hulladékot újrahasznosításra alkalmasan elszállítjuk.

Dobos András