téma
Előítéletekkel a mindennapokban sok formában talalkozunk. Diplomamunkámnál abból indulok ki, hogy előítéletek vannak, az előítéletek veszélyesek és előítéleteinkért felelősek vagyunk.
helyszín – Szerbia
A múzeum helyszíne Újvidék, Szerbia. Szerbia változasban lévő ország és a normálizáció felé haladva folyamatosan tagadja a múltbeli eseményeket. Szükség van határozott, nyilvános és hivatalos állásfoglalásra a tagadás helyett. Ennek az állásfoglalásnak a része az Előítéletek Múzeuma Újvidéken. A múzeum funkciója kettős: befelé múzeum, kifelé pozítiv jel Újvidék/Szerbia képében.
helyszín – Újvidék
A múzeumot Újvidék óvárosi magjába helyeztem el egy állandosult, sűrű közegbe. Az épület egy gyalogos zóna közepén elterülő tömböt zár le. A tömböt négy határozott arcú utca övezi. A környékre jellemző elemek: szűk átjárók, átlátások, alternatív használatú belső udvarok.
beépítés
A tömb egyetlen tömör tömegként viselkedik, melyet belső udvarok szúrnak át. A homlokzatok összefüggő szalagként futnak végig rajta. Ezt a szalagot viszi tovább az én házam, majd kinyitja a telek belsejét a Galéria utca felé, és így egy új közteret hoz létre.
működés
A tömbtől eltartva két falat húzok végig, ezek között található a múzeum útvonala. A két fal és a tömb között az új köztér; illetve a múzeum fogadó terei vannak; ezek átjárást és átlátást engednek. Fontos elem még az egész házat átszúró belső udvar, a múzeum fogadó és érkező tereivel.
szerkezetek
A múzeum tartószerkezetei monolit vasbeton födémek és falak. A múzeumi útvonal két fala kívülről helyszíni fehér beton kérget kap. A belső terekben a tartószerkezeteket látjuk. A padlóburkolat a belső terekben estrich dekorbeton, a köztereken pedig múrva. A Sör utca felőli homlokzat acél függönyfal, az új köztér felé pedig üvegpallókból és acél nyílászárókból álló vegyes szerkezet. A belső udvar fokozatosan nyílik meg előttünk; a térfalak, melyek közt itt mozgunk, üvegpalló falak. A belső udvar felett üvegtető lezárás van.
látogatói útvonal
A múzeum terei egy általános történetet mondanak el. A belső udvarbol belépünk a két fal közé, és egy lift felvisz minket a legfelső szintre. Ez a múzeum 1. szintje – a hétköznapi előítéletek szintje: előítéletek tagadása; az előítletek nem veszélyesek. Egy rámpás térben vagyunk, fejünk felett fény, azt hiszük, minden rendben. A teret függőleges aknák szúrják át, melyeken le tudunk nézni a mélyebb szintekre. A szint végében egy exit jelzést látunk – ott van a menekülő lépcső. Egy belső lift levisz a múzeum 2. szintjére – ez az előítéletekre való építés szintje: előítéleteink kihasználása, média, propaganda. Labirintusszerű, homogén felületű, expresszív tér; átlátások és áthallások. Itt is függöleges aknák szúrják át a teret, fel és le tudunk nézni rajtuk. Belső lift visz tovább; a földszinti közteret átszúrja, de ott nem áll meg, végül leér a pincesztintre. Itt van a múzeumi útvonal utolsó szintje – a következmények szintje: tények, adatok, számok (pl. áldozatok száma). Merőleges lehatárolású, egyszerű tér. A múzeumot átszúró aknák itt már csak mint lyukak a födémben jelennek meg. Fel tudunk nézni rajtuk, látjuk honnan indultunk. Az útvonal végén kilépünk a belső udvarra. Látjuk a földszinti induló teret, a két falat, és fejünk felett a szabdba tudunk kinézni. Ez a múzeum érkező tere. Innen egy lift felvisz a kávézóba, és újra kiérünk a mindennapi terekbe.
célok
A múzeum célja, hogy az előítéletek három szintjét bemutassa; és hogy megmutassa, ezek egymásra épülnek. A múzeumot átszúró aknák átlátást engdenek a szintek között, és bármilyen szinten is vagyunk, mindig látjuk az exit jelzést és a menekülő lépcsőt. Ez azt hivatott jelezni, hogy van választásunk, tehát felelősségünk is.
Dimitrijevic Tijana