Építési terület: belépni szabad!

A budapesti TÉR_KÖZ közösségi város-rehabilitációs pályázatot komoly nemzetközi előtanulmány előzte meg. A kiválasztott jó gyakorlatok között találunk mobil bio standokat, előadótermet sörös rekeszekből, humanizált közlekedési tereket, vagy közösségi teret egy hatalmas buborékban. 

Megszokott látvány az „építési terület, illetékteleneknek belépni tilos!” tábla, amivel az építkezéseket gondosan elzárják az érdeklődőktől, a környék lakóitól, a jövőbeli térhasználóktól. Jó esetben egy látványterv díszeleg az építkezés kerítésén, amelyből az arra járó megpróbálja elképzelni, mi bontakozik ki majd egyszer az eltűnő barikádok mögött, de túl sok beleszólása nincs, hogy ő, mint városlakó polgár, esetleg szomszéd, mit szeretne látni környezetében. A 2013-ban, a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett, Finta Sándor által vezetett Városépítési Főosztályhoz köthető TÉR_KÖZ közösségi városrehabilitációs pályázat jó kísérlet arra, hogy a civil- és a magánszféra is ötleteket adhasson, megvalósíthasson alulról jövő kezdeményezéseket a városi terek belakása érdekében.

A pályázat kiírói, élükön Fintával nem titkolták, hogy nemzetközi kontextusba kívánják helyezni a városi építészeti, közösségi kultúrát, egyben nyitott párbeszédet szeretnének a teret használók és a kialakítók között. Szerencsés módon, komoly nemzetközi kitekintés előzte meg a Tér_Köz indulását, a hazai program előkészítői számos mintaprojektet néztek végig egészen a nagy, állandósult építészeti beavatkozásoktól a legkisebb, ideiglenes, mobilis megoldásokig.

Végül több tucat mintaprojektet gyűjtöttek össze a világ minden tájáról bemutatván azt, hogy mennyire sokoldalúan lehet értelmezni a közösségi terek kialakítását. A számos felülről tervezett és alulról jövő kezdeményezésnek mind célja, hogy a közösség maga rendszere szerint vegye igénybe, alakítsa, használja a városi tereket. A bemutatott mintaprojektek nagy része meglévő, de általában elhanyagolt terek újraértelmezése, akár teljes újrafogalmazása. Mindez a közösség tagjainak bevonásával, vagy éppen teljes mértékben annak kezdeményezésére, számos helyen a szabad ötletelésnek biztosítván terepet.

A közlekedés okozta seb gyógyítása

  A városokat sokszor drasztikusan átszelő közlekedési folyosók sok esetben komolyan beleavatkoznak a város szövetébe, radikális módon szakítják ketté a városi funkciókat. A holland Koog aan der Zaan kisvárosának központjában jó három évtizede vezet keresztül egy híd, ami a Zaan folyó két partját hivatott összekötni, azonban a felvezető felüljárórendszer radikális cezúrát húzott a belvárosban, ironikus módon határozottan elválasztva egymástól az egyházat képviselő templomot és az állam reprezentánsát, a volt városházát. A városvezetés által felkért NL Architects a hét méteres tartópilléreken álló autóút alatti, eddig teljesen kihasználatlan, a várost kettészelő térség visszahódítására kapott megbízást.

A térség megújulásához a tervezők a helyi lakosoktól, különböző korosztályoktól vártak ötleteket, amik szép számmal érkeztek is kezdve a különböző üzletektől, graffiti galérián keresztül az autóparkolóig. Ezekből építkezve a tervezők a folyó és a templom körüli szerény park kapcsolatát kívánták megerősíteni, közben különböző új, vonzó funkciókat telepíteni a híd alá. Így a különböző üzletek és a visszafogottabb mennyiségű autóparkoló mellett leginkább a szabadidős tevékenységekre került a fő hangsúly, létre jött egy gördeszka pálya – ami amúgy kedvelt visszatérő motívuma az elhagyatott térségek közösségi felélesztésének –, kosárlabdapálya, de kiképeztek egy, a folyóhoz kapcsolódó kis öblöt is, ahol vízi biciklizni, vagy adott esetben kajakozni is lehet, emellett pedig kellemes pihenőhelyet alakítottak ki, rálátással a vízre. A híd alatt így új városi kapcsolat, egy, a lakók igényeit maximálisan figyelembe vevő visszahódított urbánus tér jött létre.

Azonban nem minden város nyitott és kezdeményező az ilyen típusú kihasználatlan, vagy éppen kifejezetten elválasztó térségek újragondolásában, de adott esetben egy jó civil kezdeményezéssel, lelkes önkéntes munkával mégis érdemes belevágni a terek visszahódításába. A szlovák Zsolna városában, egy a hatvanas években kiépült masszív közlekedési térbe – felül autóút, alul vasút – nyúlt bele egy civil szervezet és értelmezte újra Stanica névvel. A használaton kívüli állomásépületet már korábban belakták, kulturális eseményekkel tették vonzóvá, de azt idővel kinőtték. Ezért felül átfutó autóutak alatti nem-helyet alakították át jó hellyé – erről az Építészfórum is beszámolt –, önkéntesek segítségével, három hónap alatt sörös rekeszekkel, szalmabálával, agyagtapasztással, a hagyományos építkezési módszereket ötletesen felhasználva jól szigetelt színháztermet hoztak létre.

Limában pedig a félbemaradt autópálya építkezést vették birtokukba a helyiek, a csonkán maradt műtárgyakat színesre festették, játszó- és közösségi tereket, ideiglenes kalandparkot hoztak létre az elhagyatott területen, a kötelek és pályák felfüggesztésére remekül alkalmas otthagyott konzolokon.

Flexibilis és mobil

Számos projekt a terek és az igények folyamatos változására, illetve újabb lehetőségek teremtésére reagál. A legkönnyebben az utcabútorokkal, vagy mobilis pavilonokkal lehet a térbe aktív módon beavatkozni, azok segítségével könnyen lekövetni a használók igényeit. A bécsi Museums Quartier belvárosi, a múzeumok által jól körbevett kis zárt szigete kitűnően alkalmas a kísérletezésre, amit rendszeresen ki is használnak. A PPAG architects ztgmbh színes, nagy változatosságban gyártott utcai pihenési alkalmatosságait jól tesztelte a MQ udvarán, de azóta a világ minden tája számára terveznek egyedi termékeket. Jó utcabútor kezdeményezések, ha még aránylag kis számban, de Budapesten is előfordultak, a hajdani Moszkva tér szürkeségét is ilyen módon kívánták valamelyest feldobni.

A cseh Edit! építész és várostervező iroda Prága óvárosába tervezett mobil standokat egy helyi- és bio termékeket kínáló piac számára. Az iroda célkitűzése olyan praktikus, zárható standok kialakítása volt, amelyek nyitott állapotban lehetőséget teremtenek a vásárlók és eladók közötti minél nagyobb interakcióra, közben igény szerint a térben átrendezhetőek, így szakítva a vásárok hagyományos soros kiképzésével a standok állhatnak akár kör- vagy csillag alakban is, mögöttük elrejtve azok technikai szükségleteiket. A hatalmas palafelületek az árusok számára lehetőséget kínálnak egyéni díszítésekre, minél több információ kézírásos megjelenítésére. A standok könnyen mozgathatóak, a bennük pedig egyedileg kialakított tároló rendszereket hoztak létre.

A német Raumlaborberlin Küchenmonument projektjének keretében egy olyan mobil elemet, voltaképpen egy hatalmas buborékszerű felfújható átlátszó sátrat alkotott, amely könnyen telepíthető, benne pedig a legkülönbözőbb közösségi eseményeknek lehet teret biztosítani, így előadásoknak, báloknak, téli játszótérnek, kiállításoknak. A buborék anyagából és tulajdonságából adódó flexibilitása miatt a legváltozatosabb helyeken felállítató, a közösség számára jól elérhető, különleges és vonzó lehet.

A dabasi Trafik Kör egy olyan mobil utcabútor rendszert tervezett, amely a LEGO-hoz hasonló hatalmas, könnyen variálható, egymással jól kapcsolható fa építőelemeken alapszik. Az adott város tér kialakításába tetszőleges módon használhatók az elemek, így a közösség maga döntheti el – a kicsinyített elemek segítségével modellezhetik is le –, hogy mit és milyen formában kívánnak megépíteni.

Cikkünk második részében még több közösségi kezdeményezést, zöld és újrahasznosított projektet és a városi szabadidős lehetőségek újabb formáit mutatjuk be a jövő héten.

Bán Dávid