Szálcement betonszőttes népi motívumokkal

Hogyan élne és dolgozna ideális esetben egy jelmeztervező, ha a jelmeztervezés itthon divatos és megbecsült szakma lenne. Mészáros Krisztina diplomatervében a kecskeméti kézműves közösségbe illeszti azt a házat, amely kívül-belül megidézi a jelmezek színes, káprázatos világát.

Fantáziám és érdeklődésem már kislány koromban vonzott a színházba, operába, a csupa titokkal, sejtelmekkel teli színpadi világhoz. Mi lehet a jelmezek, a maszkok, a néhol félelmet, borzongást, máskor izgalmas örömöket, vidámságot takaró színes, kontrasztos álruhák mögött? A történetek persze a darab végére mindig felfeslettek, de máig él bennem annak a vibráló világnak titokzatos volta. Hogyan készülnek, kik készítik ezeket az öltözeteket, milyen titokzatos műhely ad otthont a gyönyörű kellékek komponálásához?

Olyan helyszínt kerestem ezért, ahol a gyerekkor fantáziája és a felnőtt ismerete, tudása ötvöződhet, konkrét testet ölthet. Kecskeméten, a belváros és az óváros határán találtam egy pici beépítetlen saroktelket. Egyik oldalon a hagyományos mezővárosi Zimay utca határolja, másik oldalon a már félig a belvároshoz tartozó Simonyi utca. A Homoki dombi utcák a kézműveseknek adtak otthont: található itt keramikus, képkeretező, bőrdíszműves, hangszerkészítő. A Simonyi utcán át a mozgalmas központ  életébe jutunk: kávézó, kocsma, pizzéria, gyorsétterem, éjjel-nappali.

A városban élénk színházi élet is folyik. Itt élt és dolgozott a reformkor nagy drámaírója, Katona József. A róla elnevezett színház egyik kulturális központja a városnak. A pezsgő színházi élet hamar kinőtte a kis színházat, s megnyitotta a kapuit a Kamara-színház és az Üzemszínház is. Az őket kiszolgáló mesterségekben viszont szűkölködik, ezért éreztem helyénvalónak itt egy jelmeztervező házat.

Tájékozódtam a szakma sajátosságairól és a tervezőműhelyek életéről. Hazánkban, mint minden kézműves mesterség, ez is háttérbe szorult. A mai jelmeztervezők a divattervezőkkel szemben, kis garzonokban alkotnak. A zsúfoltan berendezett műhelyek ritkán válhatnak tanodává, a pályakezdők nehezen tudnak gyakorlatot szerezni, mesterektől tanulni.

A funkciók a térben hamar megtalálták helyüket. A régi céhes házakhoz hasonlóan süllyesztve helyeztem el a műhelyt, a magasföldszintre került a galériás kiállítótér,  a padlástérbe pedig egy kis lakás a jelmeztervezőnek. A tömegformálást nehezítette a háromszög alakú telek. A zárt beépítésből kiszakítottam a tömeget, a még formálódó épületmag köré – segítségül - egy maszkot húztam.

A jelmez és a maszk jelentését szerettem volna beemelni tervem építészeti koncepciójába. Az álarc segített beilleszkedni a környezetbe, felvette az utca körvonalait, s magas térfalként védte a belső világot. Kezdetben a mag – a fehér beton héjjal ellentétben – egy színes üvegdoboz volt, melyben a különböző funkciók a galériákon kaptak helyet. A maszk mögé merészkedő látogatók a kiállító galériáról beláthattak mind a műhely, mind a jelmeztervező életébe. A túl nagyvonalú gesztusok miatt viszonylag kevés hasznos alapterület maradt, s a terv életszerűsége is kérdéses volt. A funkciók racionalizálása alatt a belső mag folyamatosan nőtt. A két tömeg közötti átmeneti terek szűkültek, átalakultak közlekedőkké. A három oldali rés külön bejáratot jelölt ki a három funkciónak. A padlástéri lakás belakta az alatta lévő földszinti területeket, lépcsői belülre kerültek. A szobák az utcára nyílhattak. Az összeszűkült kiállító galéria elérte a héjat, s egy lépcsővel összekapcsolódott a műhelyszinttel.

A tervező műhelyekben jellemzően egy tervező dolgozik. Őt segíti két, három varró, illetve egy-két szabó. A tevékenységek -  ha egy térben is, de - jól elkülönülnek, nem zavarják egymást. Jelen esetben a műhelyt a tágas süllyesztett szinten helyeztem el. Az udvar felől egy rámpával érkeztetem a dolgozókat. Az ablak mellett sorakoztattam fel a varró és szabó asztalokat. Az utca felől a belátást tejüveggel nehezítettem. Fontos szerepe van a szabókhoz, és varrókhoz is közeli öltöztető saroknak. Kiemelt helyet kap a tárgyaló, ahol a tervező a ház középpontjában, az átriumban mutathatja be terveit, munkáit. Nagy üvegfelülettel nyit a hátsó kert felé.

A galérián elhelyezett kiállítótér közvetlenül a Simonyi- Zimay utca sarkáról érhető el, mely lépcsővel közvetlenül kapcsolódik a műhelyhez is. A lakás félig rejtve, a Zimay utcáról nyílik. A földszinti nappali konyhát ajtó választja el a kiállítótértől, padlásterében sorakoznak a hálók, amelyek az erkély magas mellvéd maszkja mögött bújnak meg.

Néhány gondolat a szerkezetről
A maszk falak réteges szerkezetekké finomodtak. A vasbeton és a függönyfalas háttérszerkezeteket egy szálcement burkolattal öltöztettem fel. A vasbeton falakat tömör-, az üvegfelületeket perforált lapokkal takartam el. A perforáció népi motívumokat rejt. A nagyobb lyukak pixelekként rajzolják a mintát, a kisebb lyukak homogénebbé teszik a felületet. A Zimay utcán ugyanez a minta felnagyítva jelenik meg. Míg a kiállítótér felől szövetté sűrűsödnek a lyukak, addig a lakótér előtt ablakméretűvé nőnek. A fehér színt tudatosan választottam: a hagyományos fehér falak semlegességükkel hangsúlyozzák a színes jelmezeket. Így vált láthatóvá, hogy a maszk izgalmas belső világot takar.

Mészáros Krisztina

Maszka – A jelmeztervező háza