KOMPOZIT: A B11 iroda és társasház

A régi és új épületrészeket ötvöző projekteket szemléző cikksorozatunk következő szereplője egy nemrég elkészült nagyberuházás a Benczúr utcában. Az utcafrontról szinte semmi nem látszik az új struktúrából, pedig a számtalan neves építész nevével fémjelzett telken egy többezer négyzetméteres építés zajlott a fejújított historizáló épület mögött.

Az épített múlttal történő számvetés minden bizonnyal az építészet fontos feladata főként azon esetben, amikor egy-egy ház megújulása, átépítése a feladat. Fővárosunkban számos színvonalas, és olykor kevésbé igényes példáját látjuk azon architektúráknak, amelyek valamilyen módon egyszerre jelenítik meg a múlt elemeit, ugyanakkor a jelenkor építészeti kultúráját is tükrözik. Alapvető kérdésként fogalmazódik meg ilyen esetekben, hogy az új épület(rész)nek mennyiben kell elkülönülnie, illetve belesimulnia a már meglévő esztétikumba, karakterbe.

A Benczúr utca 11. szám alatt található telek nem akármilyen történelemmel rendelkezik: a 19. században házat tervezett rá maga Hild József, később ennek elbontását követően kapott helyet egy a nem kevésbé ismertebb Schulek Frigyes által tervezett nyaralóépület. A 20. század elején ez bővült a harmadik nagy név, Alpár Ignác hozzáépítésével, majd a Vidor Emil által tervezett bővítésekkel. A névsor nem csupán illusztris, hanem olyan komplex örökséget is rejt, amelyhez egyszerre kell tisztelettel, és ugyanakkor bátorsággal is hozzányúlni. A 2016-tól datálható megújulási folyamat beruházója az a Pannon Nyugdíjpénztár, aki egyúttal az utcafrontról nyíló épületszárnyban alakította ki irodáit. A tervezést végző TNA Stúdió Kft. (Nagy Péter, Németh Tamás, Papp Glória, Fehér Zsombor) minden bizonnyal igen összetett és kihívásokkal teli feladatot nyert el azáltal, hogy ezen – történetileg meglehetősen összetett – helyszínre kellett lakóházat és irodaházat tervezni.

A megvalósult épületegyüttes egyaránt operál a meglévő, utcafrontról nyíló ház örökségének megőrzésével, és ugyanakkor a mögötte meghúzódó telekrész beépítésével. Örökségvédelmi szempontból iránymutató volt a megőrződött utcafronti épület, amely nem csupán homlokzatában, hanem belső burkolataiban és nyílászáróiban is helyreállításra került, megőrizve ezáltal egy majd’ másfél évszázados értéket. A Benczúr utcáról nézve a szemlélődő egy színvonalasan felújított századfordulós házat lát, amelynek csupán a jobb oldali traktusban található modern bejárata lehet árulkodó.

A első épületrészen áthaladva tárul fel az a lakóházegyüttes, amelyben 39 lakás kapott helyet, amelyeket már mind értékesítettek is. A társasház két egységből álló tömege szerencsés megoldás, hiszen ezáltal léptékében nem kerül konfliktusba a meglévő épülettel.Örök építészeti – és jelen esetben is aktuális – kérdés, hogy egy meglévő épülethez történő hozzáépítésnek milyen módon kell az adott kontextushoz viszonyulnia. A tervezői szemlélet jól mutatja azt a párbeszédképes hozzáállást, amely nem csupán a léptéket nem sérti meg, de ugyanakkor a homlokzati színhasználatában is az illeszkedésre törekszik. Emellett azonban a teraszok – az egész épületegyüttesen végigfutó – íves, hullámokat idéző kialakítása nem is akarja azt a látszatot kelteni, hogy bármilyen módon historizálna.

Egy olyan önálló identitás tud így születni, amely a történeti utcaképet nem bántja, nem törekszik dominanciára, hanem keresi a kapcsolódási pontokat a századfordulós struktúrával. A megszületett külsőn túl az együttes igyekszik belső értékeket prezentálni, éppen ezért minden gépészeti rendszer megújuló energiaforrásokat használ. Levegő-vizes hőszivattyús fűtés-hűtési rendszert alkalmaz, az irodákban pedig hővisszanyerős szellőztetés történik. 

A B11 iroda- és lakóház részint felhívja a figyelmet a történeti értékek megújulásának fontosságára és érvényességére, részint pedig arra is rámutat, hogy klasszikus és modern hogyan képes oly módon összekapcsolódni, hogy önnön identitásukat megőrzik, és egyikük sem válik dominánssá a másik kárára. 

Kovács Péter

Szerk.: Pleskovics Viola