Közélet, hírek
Remix Románia
2006.10.03. 10:28
Romániai pavilon a 10. Velencei Építészeti Biennálén
Romániai pavilon a 10. Velencei Építészeti Biennálén
A 10. Velencei Építészeti Biennále témáját - „Város, Építészet és Társadalom" - a Giardiniben megtekinthető nemzeti pavilonok kiállításai elég tágan értelmezték. Kevés nemzet próbálkozott olyan átfogó kiállítást összehozni, amely képes elemezni és bemutatni saját területének problémáit és eredményeit, ráadásul a figyelmet is felkeltő eszközökkel. Ezek alapján az egyik legsikerültebb és legértelmesebb pavilon Romániáé. Ezen nem lepődhetünk meg, hiszen a „fragments of a country - remix" kiállítást a bukaresti építészeti biennálét is szervező ARHITECTURA építészeti magazin stábja (Constantin Goagea, Cosmina Goagea, Stefan Ghenciulescu, Justin Baroncea) állította össze.
A fiatal építészekből álló csapat nem akármire vállalkozott. Megpróbálják átfogóan elemezni a romániai társadalomban, a városi és vidéki régiókban és az építés lehetséges területein történt folyamatokat abban az országban, ahol a legkeményebb diktatúra után minden átmenet nélkül, mondhatjuk felkészületlenül zúdult a társadalomra a demokratikus állam minden előnye és hátránya. Tizenhat év lenyomatának a vizsgálatához komplex rendszert kellett összeállítani. Kilenc kategóriában végeztek kutatásokat, ezen kategóriák tematizálják a kiállítást:
- közterek használatának átalakulása
- az otthonteremtés vágyai
- társadalmi rétegződések és feszültségek
- városi örökség és a szimbólumok átváltozásai
- a nagy fejlesztések irányai
- a környezet megterhelése
- városok fejlődése
- falvak világának átalakulása
- a tervezés lehetőségei
A kiállításból egy fragmentált, átmeneti világ rajzolódik ki. Románia fejlődési iránya nem hasonlítható az európai modellekhez, de különbözik a harmadik világ urbánus területeitől is. A városokban, de az agrár-területeken is a magántulajdon egyedüli tisztelete a rendező elv. Az ország leginkább egyedi kezdeményezések sejtjeinek sűrű szövedéke, amely természetéből adódóan nélkülöz minden rendszert, így sokszor a legnagyobb gazdagság és a reménytelen szegénység él egyazon területen mindenféle kölcsönhatások nélkül. A köztereket parazitaként használják a magán-funkciók, a meglévő infrastruktúrákra többszörös terhelést adó kontrollálatlan magán-fejlesztések épülnek, a magánérdek a végsőkig kizsákmányolja a közösségit vagy természeti értékeket. A szerzők ezt a folyamatot egyértelműen vezetik vissza a Caucescu-féle diktatúra keménysége után a teljes kontrollból kiszabadult társadalom természetes individualizáltságára. A kiállított anyagban ügyesen rejtették el a múlt épített örökségének értékeit és az amúgy nemzetközi publicitást nehezen kapó sikeres építészeti eredményeket is. Ez utóbbiak között figyelemre méltó épületek és előremutató településfejlesztési tervek is szerepelnek (pl. Planwerk, Kolozsvár).
Ám a kiállítás nem áll meg a helyzetelemzésnél. A projektben résztvevő építészek bíznak a magánérdekek összeegyeztethetőségében, és ahogyan az EU-ba tartó ország társadalma lassan ismét belátja a közösségi szemlélet hasznosságát, dialóguson, érdekegyeztetéseken alapuló modellt ajánlanak. A közös akarat megtalálását szemlélteti a pavilonban felállított játék. A látogató, miután megismerte az ország fejlődésének problémáit, maga is felállíthat egy jövőbeli fejlődési modellt. Kilenc kockán várnak egyszerű kérdések, melyek az ismert témákban késztetnek állásfoglalásra. A nagy játéktáblára a megfelelő oldalukkal felfele kell elhelyezni a kockákat, ezzel a lehetséges válaszok közül kell kiválasztani az egyéni érdekeinkkel egyezőt. Egy algoritmus segítségével a számítógép kiértékeli érzékelőivel észlelt válaszainkat, és osztályozza a román területfejlesztésre adott prioritásainkat. Lehetünk fejlesztés-pártiak vagy ökologikusak, tradíciót tisztelőek vagy modernitást akaróak, elképzelhetjük a fejlődést individualista vagy közösségi szemlélettel. Ezeket rögtön összeveti az előző látogatók válaszaival, így kialakítva demokratikusan a végső eredményt.
Hogy felkészült-e a román társadalom a közösségi szemlélet érvényesítésére területeinek fejlesztésében, az a közeljövő nagy kérdése. Ám bíztató jel, hogy ma Romániában építészek és társadalomkutatók egy új generációja próbál meg stratégiákat kialakítani a közösségi gondolkodáson alapuló területfejlesztés meghonosítására.
Kádár Bálint, memo
fotók: Kádár Bálint, Riedel Miklós,
Abonyi Anita epiteszforum.hu
A rovat támogatója a Graniti Fiandre
Vélemények (0)