Sanghaji Világkiállítás / 2010 / Magyar Pavilon — kiállítás és szakmai vita a tervpályázatról

Nem értek egyet.

Korábban is felmerült már például a Pécsi Koncert- és Konferenciaközpont (és persze sok más épület) kapcsán az eredetiség, a másolat, utánzat kérdése, még ha talán nem is ezekkel a szavakkal. Az építészet esetében számomra sokkal fontosabbak ennél a kapcsolati lehetőségek, e továbbgondolások, szálak továbbvitele, felvetett formai és egyéb megoldások átemelése a „köznyelvbe”, és azok mindennapi használata – természetesen egy valós belső koherencia mellett. Nem kell minden épületnek unikálisnak, különbözőnek lennie, talán ez is kicsit a rákfenéje korunk építészetének, ahogy a Kispacsirta utca 184-ben álló irodaházból is így lesz „Sasmadár Center”. Számomra az épületek nagyon nagy részben környezetük, koruk részei, és ha ezt az alapot jól „teljesítik”, akkor ezekre épülve már érdemes keresni az egyszeriség, a különbözés lehetőségeit. A nagykörút tizenkettő-egy-tucat bérházai közül nagyon kevés bír a környezetéből igazán kirívó identitással – és azt gondolom, ez nem akkora baj.

Sokkal fontosabb lenne érzésem szerint az aktuálisan vizsgált (leszólt, hehe) épület belső koherenciáját vizsgálgatni és kritizálgatni – de inkább átugrok a most „ugyanolyannak” minősített pavilonhoz.

Természetesen ennél a pavilonépületnél és a pécsi projektnél is olyan erős identitású épületekről, jelképerejű építészeti gesztusokról van szó, amelyeknél valóban elengedhetetlenül fontos lehet az önálló karakter megléte, tehát a fent citált példáim ezekben a konkrét esetekben kicsit sántítanak. Érdemes lehet viszont magát a tervet mégis kicsit górcső alá venni, és megnézni a hasonlóság létét vagy nemlétét – már csak azért is, mert azt gondolom hogy egy ilyen léptékű és jelentőségű beruházás a „né’ má! ez pont olyan!” jellegű felkiáltásoknál talán többet érdemel (a fenti három hozzászólás ennél többet nem tartott fontosnak megjegyezni).

Nézzük tehát a két épületet: a saragozai pavilon faoszlopai sűrű „erdőt" képeznek, padlótól plafonig, ezek tartják a tető baldachinját. Az oszlopok tényleges tartószerkezeti szereppel is bírnak tehát, és átmeneti térként finom kapcsolatot jelentenek a belső, funkcionális terek és a külső köztér között. A magyar pavilon ezzel szemben függő farudakkal operál, ezekkel hozva létre MAGÁT A BELSŐT, illetve a köztük kialakuló negatív térrel. A térhez, az anyaghoz, a hangokhoz való viszonya számomra amúgy sokkal inkább a Zumthor-féle hannoveri pavilont juttatja eszembe, miközben a saragozai párhuzami is adja persze magát, azzal, hogy a farudak-oszlopok helyzete, szerepe merőben más.Sajátossága még a magyar pavilonnak a mozgás, változás, interaktivitás: „a fa rudak motorosan emelhetők, a mennyezetről függesztett zsinórok tartományán belül, mely egyedileg szabályozva képes tetszőleges térbeli görbét megjeleníteni. Ezt akár egyedi előadásokon, akár ciklikusan programozva szemléltet jelenségeket a látogatókkal.” (műleírás) 

Nyilván hosszasan lehetne még vizsgálni a terv milyenségét, keresni a különbözőségeket-hasonlóságokat, de az igazán fontosnak azt tatrom, hogy minden párhuzam és esetleges formai hasonlóság ellenére (vagy azzal együtt) ennek a pavilontervnek nagyon erős térbeli ereje, üzenete van, a „hasonlóságok” helyett is szívesebben beszélnék kapcsolatokról, kommunikációról, továbbgondolásról. A kapcsolatok rendszeréből természetesen nem kifelejtve magát a megidézett Gömböcöt sem. De akárhogy is (hogy magamat ismételjem egy pillanatra): biztos vagyok benne, hogy maga a terv, a kidolgozás milyensége, gondolati mélysége messze többet érdemelne egy odavetett „hasonlít” minősítésnél. Oké: egy hozzászólástól az ember nem feltétlenül várhat el kritikai mélységeket, akkor tehát finomítok: én meglehetősen rosszul érezném magam, ha egy ilyen félmondattal intéznék el egy messze több figyelemre érdemes tervet.

 

Tényleg hasonlít.

Magyar pavilonról ITT

Kísérteties a hasonlóság a 2008-as Zaragoza-i Szak-Világkiállítás spanyol pavilonja és a 2010-es Sanghaj Világkiállítás nyertes magyar pavilonja között.

További linkek a fórumban.