Sgraffitó a Gellért-hegy lábánál
A Mészöly utcáról nemcsak a Mészöly Tanszéknek kellene eszünkbe jutnia (a fiatalabbak kedvéért: Mészöly Söröző, a műegyetemisták egyik egykori törzshelye), itt áll egy Lechner Jenő által tervezett lakóház is, amelyben az építész élete végéig élt és alkotott. Pesti Monika írása.
"1908-ban jutottam arra a gondolatra, hogy a magyarországi reneszánsz tradíciókra támaszkodva lehet talán Lechner Ödön kitűzött céljához vezető új utat találni. A késmárki templom érdekes toronyalakítása, a szepességi pártázatos sgraffitodíszű harangtornyok, a magyar történelem hősi alakjainak képeivel ékes pártás fricsi kastély voltak olyan reneszánsz műemlékeink, melyek architektúrájáról úgy éreztem, magyar szellemiség sugárzik. Ezek voltak mintaképeim, de nem másoltam alakításaikat, hanem hasonló szellemű formákkal törekedtem a magyaros jelleg kifejezésére." - írta dr. Kismarty-Lechner Jenő egy visszaemlékezésében.
Ebben a 17. századi felvidéki pártázatos reneszánsz stílusban vélte tehát megtalálni azt a láncszemet, amelyhez kapcsolódva létre lehet hozni a korszerű magyar építészetet, mert benne "egy fejlődőben levő nemzeti jellegű építőművészet csíráit bírjuk, amire példa hazánkban sem azt megelőzően, sem utána nincsen." Amint egy előadásában is kifejtette, a korábbi építészeti örökségünk nagyrészt elpusztult (például az általa összeszámolt mintegy 900 Árpád-kori templomból nagyjából csak a jáki és a zsámbéki maradt meg), míg a későbbiekben az önálló építészeti fejlődésünk az idegen befolyás miatt elakadt.
Az 1910-ben épült, Warga Lászlóval közösen tervezett Mészöly utcai lakóház már ezt a Lechner Jenő által kialakított egyéni stílust mutatja, hasonlóan a Pasaréti út 59. alatti villához és a Hernád u. 42. alatti iskolához. A legjelentősebb megvalósult műve ebben a stílusban a sárospataki Tanítóképző Intézet, amelynek pályaterveit szintén Warga Lászlóval közösen készítették 1909-ben, majd miután a pályázat első díját elnyerték, az épület 1912-ben készült el. Emellett tervezett felhőkarcolót is a felvidéki pártázatos reneszánsz elemeiből kiindulva, mégpedig a Chicago Tribune újságpalota pályázatára 1922-ben, amelyet a bírálóbizottság "Mention Honorable" címmel jutalmazott.
Kismarty-Lechner Kamill – a Lechner család második építész-generációjáról (Lechner Jenőről és Lechner Lorándról) írt visszaemlékezésében – a Mészöly utcai házat Lechner Jenő legszebb bérházaként említi, amelyről ennek ellenére nem jelentek meg olyan fotók, amelyek az értékeit visszaadták volna, nem kapott kellő publicitást. "Pedig oktatnivalóan szép a homlokzati sgraffitto alkalmazása, – írja – a tetőbeépítés megejtő szépségű külső megoldása, a kerti 8 féle loggiakialakítás, a beton mellvédek változó rajzai külön tanulmányt érdemelnének. Még a szomszéd (Bartók B. út 21.) udvarból látható padlásablak nyílások is örömet szereznek a szakértő szemnek. Legjellegzetesebb fényképeket még mindig az 1930-as Genfben kiadott Dr. Jenő Lechner-ben találtam. Nálunk a műegyetemi oktatás észre sem veszi. Ha külföldi lenne, vastag értekezések jelennének meg részleteiről és mentenék a rongyolódó homlokzat-részeket." (Az említett genfi kiadású mű a Meister der Baukunst /Az építőművészet mesterei/ sorozatban jelent meg Lechner Jenőről.)
Az épület utcai homlokzatát csak egy konzolokról induló zárterkély sáv mozgatja meg, amely a három emeleten és a tetőtéri műteremszinten (itt volt Lechner Jenő építészirodája) vonul végig. Annál mozgalmasabb a ház megformálása a kert felé néző oldalon: az U-alaprajz szárain lévő változatos loggiák, a felső szinti erkélyek pergolái, a legfelső emelet pártázata és a népi építészetre utaló tetőformák festői hatást keltenek.
A házat tervező építészek egyben az épület lakói is voltak, Lechner Jenő élete végéig itt élt. Tervezőtársa, Warga László elsősorban urbanisztikai munkásságáról ismert, mint a műegyetemi Városépítési Tanszék megalapítója és több igen jelentős, nemzetközi szinten is elismert rendezési terv szerzője. Az épület falán emléktábla hívja fel a figyelmet mindkettejük életművére.
Az előzőekben is méltatott sgraffito a zárterkélyt díszíti, ahogy maga Lechner Jenő írja: "a kalotaszegi menyasszonyi ládák mintájára." (A sgraffito technika lényege, hogy az egymásra felvitt színes vakolatrétegek közül a felsőket a kialakítandó képnek megfelelően visszakaparják.) Az ornamensek eredeti angolvörös, okker és kék színe ma már csak nyomokban látszik, a tetőtéri attikafalon nagyrészt már az egész sgraffito elpusztult. A második emeleti parapet mezőkben szöveges feliratok olvashatók:
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, akik azt építik.
Ha az Úr nem őrzi, hiába vigyáznak azok, akik azt őrzik."
Pesti Monika
Forrás:
- Kismarty-Lechner Jenő: Lechner Ödön, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961
- Lechner Jenő: Modern és nemzeti építőművészet, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1908/16. In: Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty Lechner Loránd, az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítási katalógusa, 1990-1991
- Kismarty-Lechner Kamill: A család második építész-generációja. In: Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty Lechner Loránd, az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítási katalógusa, 1990-1991
- Ritoók Pál: Kismarty-Lechner Jenő pályája. In: Kismarty-Lechner Jenő, Kismarty Lechner Loránd, az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítási katalógusa, 1990-1991
- http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/16979.htm
Képek forrása:
- Harangtorony
- a genfi kiadású mű a Meister der Baukunst /Az építőművészet mesterei/ sorozat
- A Mészöly utcai épület mai fotói: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont