Siófoki nagyműtárgyak rekonstrukciója, üzemviteli épület és új köztér létesítése
2017-ben kapott megbízást a Térhálózat a siófoki vízszintszabályozó műtárgy és hajózsilip rekonstrukciójára és a terület újragondolására olymódon, hogy az a szélesebb közönség számára is használható és vonzó legyen. A korábban elzárt ipari terület az átalakításokat követően a város szerves részévé válhatott.
A Balaton Magyarország és Közép-Európa legnagyobb édesvízi tava. Mivel Magyarországnak nincs tengeri kapcsolata, ezért a magyarok úgy hívják: "magyar tenger". Siófok a tó déli partjának közigazgatási, gazdasági és turisztikai fővárosa, a tó partján fekszik. A Balaton minden magyar számára különleges jelentőségű táj, kincset érő és geológiailag is különleges országrész. A Sió-csatorna Siófok város központjánál éri el a Balatont. A tó Sió-csatornán keresztül történő mesterséges vízszint szabályozása cca. 160 éves múltra tekint vissza. Ebben voltak átfogó és kisebb mértékű beavatkozások.
Siófok központjában, a Sió-csatorna balatoni torkolatánál található a két stratégiai jelentőségű vízügyi műtárgy, a vízszintszabályozó zsilip és hajózsilip, amelyek egy szigetet zárnak közre a siófoki kikötő területén belül. A siófoki sziget üzemi terület, itt működik a Balaton vízügyi szabályozó rendszere és a hajódokkokban a Balatonon közlekedő nagyhajók, uszályok, vízi munkagépek üzemszerű karbantartása. A rekonstrukciót megelőzően a sziget a társadalom számára elzárt terület volt. Történelmileg a műtárgyak és az általuk közrezárt sziget távolabb estek a város központi részétől, de a város expanziójával ez a körzet már a település központi részéhez csatlakozott, az üdülő és szabadidős kikötői centrum részévé vált.
A siófoki vízszintszabályozó műtárgy és hajózsilip rekonstrukciója két stratégiai célt szolgált. Az egyik, hogy a Balaton vízszintje a jelenkor változó klimatikus viszonyai közepette is megfelelő reaktivitással szabályozható legyen. A másik, hogy a Balaton hajóforgalma a leromlott állapotú Sió-csatorna teljes mederrekonstrukciója által újra összeköttetésbe kerülhessen a Duna hajóforgalmával.
Maguk a nagyműtárgyak mérnöki létesítmények. 2017-ben megbízást kaptunk annak vizsgálatára, hogyan lehet a tervezett mérnöki létesítményeket és a nagy teherbírású beton partokat, a kiszolgáló irányító épületet építészetileg és tájépítészetileg a városi kontextusba illeszteni és megformálni.
A kérdésre 2017-ben adott építészeti válaszaink a tervezés során a design koncepció sarokköveivé váltak:
- Identitás: a siófoki szigeten üzemel a Balaton egyetlen hajódokkja, hajójavító műhelye _ EBBŐL AZ IPARI IDENTITÁSBÓL KELL INSPIRÁLÓDNI!
- integrálni kell a szigetet a város életébe, legyen a sziget a társadalom számára is látogatható, multifunkciós közösségi tér _ LEGYEN A SZIGET MINDENKIÉ!
- Teremtsük meg a lehetőségét kerékpárút átközlekedésének a zsilipen _ LEGYEN A TÉR MINDENKIÉ!
- teremtsünk kapcsolatot a sétahajó kikötő és a város között ezzel az új városi köztérrel _ LEGYEN A PART MINDENKIÉ!
- mutassuk meg a társadalom számára, hogyan működik a "magyar tenger" vízszintszabályozó rendszere _ LEGYEN A MŰTÁRGY MINDENKIÉ!
- az újonnan kialakított partoknál az emberek kerülhessenek elérhető közelségbe a Balaton víztükréhez _ LEGYEN A VÍZ MINDENKIÉ!
- Teremtsünk egy trendi, fiatalok számára vonzó új közteret _ LEGYEN AZ ÉLMÉNY MINDENKIÉ!
Tehát az építészeti megközelítés mindvégig egy parkosított köztérben úszó tárgycsoport víziója volt. Ezért a mesterterven a gyalogos és kerékpáros közlekedési útvonalak lettek az elsődleges és a gépkocsi közlekedési útvonalak a másodlagos megjelenésűek. A gyalogos útvonalak átmetszik a közúti közlekedés nyomvonalait. Az utakat mindenütt zöld felületek kísérik, a növénytakarót a hídon is átvezettük. A beton partburkolatok tábláinak véletlenszerű osztása a hely többféle irányultságát tükrözi. A szemlélődés iránya itt nem egypólusú, sokféle fókusz lehetséges.
A kezelőépületet a két zsilip közé helyeztük el, ahonnét minden irányban betekinthetőek a műtárgyak. A létesítményeket minden oldalról interaktív park veszi körül, melyet a Balaton környékének őshonos flórájával telepítettünk be, ügyelve a klímaváltozás miatt előtérbe kerülő fenntarthatóság kérdésére. Miközben a kezelőépületben folyik a vízszabályozási szakmai munka, addig az épület teteje a köztér meghosszabbításával kilátópontként működik. Ha a konzolosan előrenyújtott tetőn lépcsősen fölmegyünk, elénk tárul a Balaton északi partjának páratlan szépségű panorámája.
Az épület hő- és energiaellátását napelemekkel támogatott geotermikus talajszonda rendszer biztosítja, átlagos üzemelési energiamérlege zéró.
A zsilipek nagyméretű vasbeton elemeit építészetileg úgy terveztük meg, hogy a térszint alatti részek igazodnak az infrastruktúra szigorú rendszeréhez. A térszint feletti vasbeton szerkezetek formálását a környező hajókikötő történelmi vitorlás cirkálóhajóinak áramvonalas formái inspirálták.
A parkban a köztéri padokat a partfal építéséből megmaradt újrahasznosított acél szádfal pallókból alakítottuk ki. A kezelő épület elé egy Balaton makettet terveztünk, amelyen gyermek és felnőtt egyaránt el tudja játszani a Balaton vízszintszabályozását, a zsilipek másolatának kézi mozgatásával. A park északi részében a régi elbontott műtárgyak újrahasznosított acél rácsostartóiból készült térkompozícióba helyeztük el a zsilipek múltját bemutató képregényinstallációs táblákat. A park fái, a beton partok és a műtárgyak éjszakai díszvilágítást kaptak.
Térhálózat
Szerk.: Hulesch Máté