Talált helyek, talált tárgyak - napóra és napozó tér

A Minimumparty összművészeti táborját idén 27. alkalommal rendezték meg Erdélyben, a Kászonaltíz melletti Tiszás-patak torkolatánál. A tábori élményeket a műhelyvezető, Rab Sarolta ismerteti.

Az építészműhely témájának kiírásakor (talált helyek címen) lehetőséget adtunk a helyszíni improvizációra, a természeti környezetben létező eltérő karakterű helyek keresésére és azok építészeti szempontú átértelmezési kísérleteire. A témafelvetésből kiindulva olyan kérdésekre próbáltunk választ keresni a tábor területén, mint: Milyen jellegzetes téri helyzeteket fedezünk fel a környezetünkben? Hogyan és mennyire kell őket megépíteni? Mit jelent az elég építés? Hogyan jelenhet meg egy erős karakterű régió anyagi és szellemi lenyomata minimális építészeti gesztusokban?

A tábori éjszakák hidegei után reggelente a legtöbben egy napos tisztáson próbáltunk megmelegedni. Állva, mert a fű nedves volt a harmattól. Erre a megfigyelésre építve találtuk meg azt a tisztást, amelyet a leghosszabb ideig sütött a nap, reggel fél 9-től este 8-ig, és egy, a tábor alkalmával napóraként működő közösségi teret építettünk. A funkció kiválasztásában a térerő hiánya és a digitális eszközök korlátozott feltöltési lehetősége is közrejátszott, ahogy fokozatosan felvettük a tábori élet ritmusát és elveszítettük a gyorsabb ritmusú városi életben használt időérzékünket úgy szükségét éreztük egy, bár ideiglenesen, de mégis minimális időbeli tájékozódást nyújtó helynek. Az építéshez természetes eszközök álltak rendelkezésre, a helyszínen talált anyagok és tárgyak, kiszáradt fenyők az erdőből, illetve a patakban és a hegyi út mellett felhalmozódott nagyméretű kövek. A napóra óramutató köveit és ezáltal a közösségi tér ülőhelyeit az út mentén talált nyers szikladarabokból állítottuk össze az augusztusi árnyékok kimérésével. A tábori időszak pedig évek óta változatlan: július utolsó és augusztus első hete.

A tervezés nagy részében arról elmélkedett a csapat, hogy hogyan lehet értelmezni és mire lehet használni a megtalált nyers szikladarabokat: építőelemként, esetleg bútorként, melyik mire jó, ülésre, támaszkodásra, stb. A tábor általános tematikájához kapcsolódva, amely idén a természetes és a mesterséges ellentéte és fúziója volt, a napóra óramutató köveit végül különböző mesterséges beavatkozásokkal is kiegészítettük, minden követ más-más gondolat és hívószó mentén, hogy építészetileg használhatóvá, értelmezhetővé váljanak.

A létrejött alkotás anyagkísérletei a természetes tájakban is gyakran előforduló ellentétes érzetekre reflektálnak, mint például a nehéz-könnyű, kemény-puha, sötét-fényes, sűrű-ritka, érdes-sima kapcsolatok és a tájakhoz kötődő helyi tradíciókat is idézik. A tizenegy óránál álló gyapjúval kiegészített kő például a hegyi életmódhoz kötődő legeltetés hagyományát és a hegytetőn érezhető egyszerre tömör és légies érzetet sűrítve jeleníti meg. A kő megvalósításában a kézműves műhellyel is együttműködtünk (Demeter Krisztina, Gödöllő). 

Rab Sarolta
műhelyvezető

további információk a táborról: https://www.facebook.com/minimumparty

Az alkotó műve a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának támogatásával jött létre.