„Tanítani nem lehet, csak jelen lenni.” – Gondolatok a Kotsis-érem átadója kapcsán

A Kotsis Iván-érem díjazottja 2019-ben Golda János Ybl- és Pro Architectura-díjas, Príma-díjas építész, a Széchenyi Egyetem és a BME tanára, az Építész Mesteriskola oktatója.

A díj átadására minden év decemberében, Kotsis Iván születésnapjához közel, a család jelenlétében kerül sor a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. Az esemény a szokásos szertartással indul: a kuratórium megnevezi az idei nyertest, majd az egyik tag felolvassa az érem odaítélésének szempontrendszerét, kihangsúlyozandó, hogy a kitüntetés jelképezni kívánja az érem névadójának életművével is hitelesített felfogását az etikai alapon álló, építészeti alázattal folytatott szakmagyakorlásról, valamint a magas színvonalú oktatás elismeréséről. Róth János építész szavai után Golda Jánost győri kollégája és barátja, Czigány Tamás laudálta.

„LAUDÁCIÓ

A Kotsis Iván -érem 2019. évi ünnepélyes átadásának alkalmából. 

Díjazott: Golda János építész

"A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége az etikai alapokon álló, építészeti alázattal folytatott szakmagyakorlása, valamint magas színvonalú oktatói munkássága elismeréséül GOLDA JÁNOS építésznek Kotsis Iván-érem díjat adományoz." 

A díszoklevélen szereplő megfogalmazás tömör és pontos. Golda János építész 42 éves munkássága, építészeti alkotó és oktató tevékenysége önmagáért beszél, szakmai élete minden állomásának felsorolása messze meghaladja e méltatás kereteit. Ezért nem is kezdek bele, gazdag életműve, alkotásai, közéleti szerepvállalása és számos díja egy kattintással mindenki számára hozzáférhető.  Sokkal fontosabb számomra – illetve remélem mindannyiunk számára – itt és most, János személyisége: a ’GoldaJanó’. Szerencsések vagyunk, hogy kezünkbe vehetjük Somogyi Krisztina kitűnő és szép könyvét Golda Jánosról, melyben az építész saját szavaival vall életéről, munkáiról. Ehhez szeretnék most hozzátenni néhány személes adalékot.

Jánost a Mesteriskolán ismertem meg, de közelebbi kapcsolatba az induló győri építészképzés révén kerültem vele. 2003-óta főállású munkatársa és ma is aktív, meghatározó oktatója a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékének. Közös óráink, beszélgetéseink és hallgatásaink során rajzolódott ki a kereső, gondolkodó, közösségben élő ember képe, derűt sugárzó egyénisége. Sok-sok kép villan be az együtt töltött 16 évből. Alkotóhetek láza, végtelen konzultációk, dipolmavédések, viták, nagy nevetések. Sokszor adott számomra is erőt türelmes törődése a különböző okok miatt kevésbé eredményes hallgatókkal. Műveltsége, örökös kíváncsisága, legendás empátiája például szolgálhat mindannyiunk és a következő generációk számára. Végül Golda János szavait idézem a portrékönyvből: Ragaszkodjunk a kérdés jogához, saját kérdéseinkre kérdéseinkre keressünk igaz és jó válaszokat. Nyitottság, figyelem kifelé és befelé.

János, kívánok ehhez Neked további erőt, gazdag éveket.

Budapest, 2019.12.17.                                                                        Czigány Tamás építész "

"Kinek is kell megköszönjem ezt a díjat?" -tette fel elsőként a kérdést Golda János a laudációt követően. Elsőként gimnáziumi osztályfőnökének Jelenits Istvánnak mondott köszönetet és az ő gondolatait idézte meg: „Tanítani nem lehet, csak jelen lenni."

Másodikként a Műegyetemnek mondott köszönetet, Kotsis Iván szellemiségét idézte meg és azokat a tanáregyéniségeket, akik képesek inspirálni az építészeket.

Útrabocsájtó fontosságúnak nevezte a Miskolci Műhelyt és szeretettel említette a műterem vezetőjét Bodonyi Csabát, aki „egy bizonytalan állapotban, a Budapestről, az egyetemről érkezett fiatalok érkezésekor képes volt beleállni ebbe a helyzetbe."

Szakmai pályáján haladva előre gondolatban, Golda a Kollektív Házról és a belőle megszülető Teampannon építész műteremről emlékezett meg: Noll Tamást nevesítette, akivel „együtt alakítják már évtizedek óta a pályájukat,  amelynek íve nehezen megfogalmazható, mert belső invenciók alapján alakul."

Az utolsó köszöntő gondolatot a győri képzés kapcsán fogalmazta meg Golda, ahova Bodrossy Attila és Czigány Tamás hívta tanítani. Ez szintén „olyan szellemi műhely, ahova jó tartozni. Nagy élmény, adomány." A kör itt bezárult, gondolatával visszatért Jelenits tanár úr által megfogalmazotthoz:  „Tanítani nem lehet, csak jelen lenni. Két ember ül face-to-face és vagy megtörténik köztük valami, vagy nem."

Végül Golda azt hangsúlyozta, hogy olyan korszak ez, amelyben az építészet felértékelődik, mert a téri kommunikáció, amihez az építészek értenek egyre több ember számára fontos.

Golda szavait követően a család jelenlévő tagjai emlékeztettek, hogy az idei év kitüntetett fontosságú a számukra, hiszen 130 éve született nagyapjuk, Kotsis Iván, 100 éve édesapjuk, az ifjabb Kotsis Iván és a díjat idén 30. alkalommal ítélik oda.  A családtagok örömmel gratuláltak a jubileumi év díjazottjának és megköszönték a MÉSZ-nek, hogy nagyapjuk nevét, szellemi örökségét a díj ünnepélyes átadásával megőrzik.

Mint minden díj minden díjazottjának, az Építészfórum most is örömmel gratulál.

Golda János kapcsán azonban nem tudom beérni ennyivel.

Elsőként is: a beszámolót saját szentendrei épületükkel illusztrálom, amelyet feleségével Thoma Ágnessel terveztek és építettek 1992 és 1995 között, hogy építészeti életművéből is felvillanjon pár kép.

Másfelől, még pár személyes gondolattal csatlakoznék az ünnneplőkhöz: a róla írott monográfia sok sok éve alatt és a közös tanítások, munkák során én is megtapasztaltam azt, amit Czigány Tamás laudációjában megfogalmazott: nyitottságát, vidámságát és jelenlétének intenzivitását. Könyvünk előszavában „gondoskodó építészetként" aposztrofáltam azt a folyamatos figyelmet és azokat az alakító gesztusokat, amely minden épületéhez és minden általa ismert közösséghez köti. Ő úgy fogalmazott, hogy ez a sokfelé való figyelés, maga a jelenlét a különböző közösségekben tőle nem von el energiát, hanem éppen ellenkezőleg, ezekből ő töltődik. És bár nincsen semmi okom kételkedni ebben, mégis már régen megfogalmaztam magamnak, hogy különleges adottsága ez. A másokra való odafigyelés, a mindenki iránt tanúsított empátia, az elfogadás és az előítélet mentes mérlegelés a mai korban keveseket jellemez és többnyire komoly erőfeszítés árán születik meg. Golda János kivétel. Isten éltesse őt sokáig e díj kapcsán. Jó, hogy újra leírhatom.

Somogyi Krisztina