Tervek és hagyományok találkozása - Tihany közelmúltjának építészete

A télen mintegy 1300 lakosú Tihanyba nyáron többszörös számú turista érkezik. Csak az apátság éves látogatószáma bő kétszázezer fő. Ennek ellenére, egy átlagos koratavaszi hétköznap az utcák még nem a látogatóktól, inkább felújítások zajától hangosak. A közelgő szezont az elsőként kinyitott fagyizó mellett kordonok és rakodó kisteherautók jelzik. A régi szőlőhegy zártkertjeiből nézve ebből szerencsére még semmi nem érzékelhető.  

A tetőfedés hagyományos építőanyaga a helyben aratott nád, amelynek újkori használatát a szigorodó előírások mellett a szakemberhiány is nehezíti. Az egykori apátsági majorság lábas pajtája esetében szerencsére egy pillanatig sem lehet kérdés, mivel újuljon meg a tető.  

Az egykori faluközpont talán leghangulatosabb része a Petőfi Sándor utca, aminek két oldalán végig műemléki népi lakóházak sorakoznak. A főutca többféle építési, felújítási munkáinak sora egyelőre idáig ér, de a tavasz végére egy sokkal rendezettebb összkép fogadhatja a látogatót.  

A panorámája alapján a legértékesebb telkek egyikén áll a híres Pisky Sétány elhagyott nyaralója. Nem műemlék, de személyautó beállási lehetőség híján a szomszédjainál rosszabbak a kilátásai.  

A központtól egyik legtávolabb eső falurész a Völgy utca házsora. A félsziget területén működő megannyi kis kőbánya bezárása után is szempont maradt, hogy a homlokzatok megjelenése a helyi hagyományokhoz illeszkedjen, ehhez pedig az építők a mai napig keresik a még elérhető, új vagy bontott anyagokat.

Az 1960-as évek elején két, Zilahy István és Szekeres József tervei alapján készült fontos közösségi épület került a falu főutcájának központi, talán legérzékenyebb szakaszára. Közülük az orvosi rendelő karaktere már megváltozott, mióta étteremként született újjá.  

Hasonló koncepció alapján épült a közeli pártház épülete is. Szintén évek óta étterem.

A fenti épületek átadása előtt egy szűk évtizeddel, még a szocialista realizmus jegyében épült fel a Geofizikai Obszervatórium. Vasalás nélkül készült falai, világszerte hálózatba kapcsolt, érzékeny geomágneses műszereknek adnak otthont a mai napig.

Az egykor számos lakószobával tervezett épületegyüttes az online műszerek korában már kissé túlméretezett, de folyamatos használatban van. Méretes udvarának már-már különlegessége, hogy nagy részét növényzet borítja, mivel (még) nem alakítottak itt ki az épület befogadóképességének megfelelő, 8-10 parkolóhelyet.

Az utcaképbe illeszkedő homlokzaton is csak a bejárat formája utal az 1954-es építési évre. Mellette Borsos Miklós épülettel egyidős bronz domborműve.

A temető legnagyobb épülete az 1978-ban, Kaszás Károly tervei alapján épült ravatalozó. A fa térvázas tetőszerkezet által lefedett, nagy nyitott tér, és a helyi anyagokból épült, egzotikus formái, mára a falu ismert építészeti értékei közé emelték.  

Tihany, és tágabb környezetének meghatározó építésze volt Mueller Éva, aki 1980-as nyugdíjba vonulása után kezdett a helyi építészetre reflektáló nyaralók tervezésébe. A három éve, 97 éves korában elhunyt tervező keze nyomát mintegy hatvan környékbeli épület viseli.  

Közvetlenül a faluképet meghatározó Bencés apátság mellett épült 2011-ben az új látogatóközpont a CZITA Építész Iroda tervei alapján. Falait az elmúlt másfél évtizedben kúszónövények borították be.

Az épület az eddigiekkel ellentétben nem próbál réginek látszani, nagy része a föld alá került, a járókelők számára csak a szükséges minimális méretű bejárati előtér látható.

Egy harmadik megközelítést alkalmaz az apátság alatt, de még magasan a hegyoldalon épült nyaraló:  az utcakép óvatos formálását. Az emeletén teljes egészben náddal burkolt épület a tervező RAPA Architects szándéka szerint a tradicionális helyi házforma és építőanyag előtt tiszteleg, alsóbb szintjein pedig a helyi építészet 20. századi hagyományait is megidézi.  

Jóval nagyobb léptékű beruházás volt a tó partjához közeli Levendula ház. A 2011-re elkészült, több száz négyzetméter alapterületű oktató-, bemutató- és kiállítóépület-együttes tervei Koller József vezetésével készültek.

A falu összképe az elmúlt évszázadban már nem változott, a település mérete lassan elérte a lehetséges határait, és a nyeregtetős hosszú ház, mint alapvető épületforma is megmaradt. Azonban a központi közintézményeket és lakásokat felváltó éttermek, szállások, nyaralók, és így az emelkedő ingatlanárak a falut, mint generációk közös otthonát, új kihívás elé állítják.