Trafik kiállítótér — Dabas

A Ries Zoltán által tervezett dabasi trafik építészetileg talán Magyarország egyik legigényesebb ilyen jellegű épülete volt. A magyarországi "trafikkultúra" lehanyatlása után évekig üresen állt, most helyi építészek, vállalkozók összefogásával mini-galériaként születik újjá.

Az 1970-es években Ries Zoltán dabasi építész felkérést kapott, hogy tervezzen a városnak egy trafikot. Az épület megépült, és rövid idő alatt a helyiek szeretett dohányáru és cukorka boltjává vált. A trafikos, Újvári László - aki sajnos már nincs közöttünk - személyében is hamar legendává vált a dabasiak szemében.

A magyarországi „trafikkultúra" a rendszerváltozás után hanyatlani kezdett, majd összeomlott. Ez elsősorban a megváltozott fogyasztói igények és a multik megjelenése miatt következett be. Ma már csak elvétve, elrejtve vannak hazánkban ilyen rendeltetésű épületek. Azt mindenesetre megállapíthatjuk. hogy a dabasi trafik építészetileg talán Magyarország egyik legigényesebb ilyen jellegű épülete volt, és az építészeti minőség mindig kihat a rendeltetés működésére.

Mi ez az építészeti minőség? Az épület egy része tégla, másrészt vasbeton szerkezetű, és nagy üvegfelülettel fordul az utca felé. A formai megoldások zsenialitására akkor jön rá az ember, amikor elkezdi az épületet lerajzolni. Én például ekkor értettem meg igazán a formát, az alaprajz és a tömeg összhangját, ami számomra azt a képzőművészeti modern építészetet jelenti, melynek Le Corbusier volt a mestere.

Az épület anyaghasználata olyan, hogy sok helyen egy ma épült házat juttat az ember eszébe. Ries Zoltán a tervlapokon sok helyen látszóbetont ábrázolt, például a felső födém függőleges lezárása olyan durva fa zsaluzattal történik, melyek ereket vágnak a betonban szilárduláskor. Ez teljesen mai gondolkodásra utal.

A trafik megszűnése után az épület évtizedek óta üresen áll. A buszra váró fiatalok szemeteskukájává vált.

Az épület helyzetét rontja, hogy magánterületen áll, mióta a 80-as évek végén felépítettek mögé egy sorházat. Így furcsa viszonyok alakultak ki, mivel a trafik gyakorlatilag két sorházi lakás előkertjében található. Az ott lakók kerülgetik autóval és gyalog, és néhány éve felvetették a lebontás kérdését. Ekkor szólalt fel a bontás ellen egy helyi építész, Ligetvári István, aki javaslatot tett az épület funkciójának újragondolására és felújítására, amit a polgármester úr elfogadott. Ezzel megkezdődött a városban valami, amit úgy hívnak TRAFIK KÖR. Ez a civil összefogás kiállítások és előadások megrendezésén dolgozik, és célja a városlakóknak bemutatni a város építészeti értékeit és a kortárs építészetet.

A városban minden ősszel a Dabasi Napok rendezvénysorozat keretében megrendezésre kerül egy már hagyományossá vált építészeti kiállítás, mely minden esetben egy helyi kötődésű témával foglalkozik.

2006-ban ez a kiállítás a Trafik köré szerveződött: fotóművészek (Molnár Szilvia és Molnár László) által készített fotókon keresztül kerültek bemutatásra az épület legszebb részletei.

2007-ben az egyetemen kaptunk egy feladatot, amelyben a lakókörnyezetünk egy olyan épületét kellett bemutatni, elemezni, melyet értékesnek tartunk. Dabasiként lehetőségem lett volna az itt lévő több mint 30 kúria közül egyet bemutatni, én mégsem ezt az utat választottam. Mindig nagy kérdés számomra, hogy az átlagember lassan száz év távlatából miért bánik még mindig mostohagyerekként a modern építészettel? Itt is ez a gondolat foglalkoztatott: miért bánnak a dabasiak mostohagyerekként a trafikkal, amihez egyébként élményeik kötődnek, sokaknak a gyerekkoruk jut eszébe róla.

Ezt az egyetemi feladatot elküldetem Ligetvári Istvánnak, aki örült érdeklődésemnek, és bevont a felújítás tervezésébe. Egy helyi építészhallgató barátomat, Póra Csabát is a csapatba. Így háromfősre bővült a tervezői gárda. 2008 februárja óta tervezzük a felújítást. Célunk az, hogy a régi trafik hangulatát megőrizzük, és hozzáadjunk valamit a mai korból is. Az épületben szándékaink szerint „mikrokiállítások" működnek majd. Az építészeten kívül képzőművészettel és iparművészettel is szeretnénk foglalkozni.

Célunkká vált az is (mivel az önkormányzat nem finanszírozza a felújítási munkálatokat), hogy helyi kivitelezők, mesterek végezzék el a felújítást önerőből. Ezt példaként szánjuk sok településnek, hogy helyi vállalkozók, ha kell, képesek összefogni a kultúra érdekében.

A felújítás több ütemben készül. Az elsőn már túl vagyunk: megvalósult a nyílászárók cseréje és a kémény helyreállítása. A második ütem a rozsdás acélelemek felhelyezése lesz, illetve a látszóbeton felületek lecsiszolása, valamint az épület újrafestése és berendezése. A rozsdás acélburkolat talán egy kis magyarázatra szorul. Ez egy teljesen új anyag lesz ezen az épületen. Ezzel az elemmel korrigáljuk a felső födémlemez ferdeségét ami a múltbéli kissé pontatlan munka eredménye. A harmadik ütem a trafik előtti kis tér kialakítása, illetve a környék rendezése lesz.

Reményeink szerint a II. ütem még ebben az évben elkészül, és ősszel már meg tudjuk benne rendezni az első kiállítást.

A trafik tervezőjét is nagy örömmel tölti el, hogy megakadályoztuk, hogy épületét lebontsák. Ries Zoltán ma Szentendrén él, és fotóművészként tevékenykedik.

Balog Ádám