U. Nagy Gábor levele a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet helyzetéről

"...ígéretek folyamatos inflálódásával szembesültünk a tavalyi évben, kezdve a kari vezetés ellenérdekeltségre utaló döntéseivel, a Kari Tanács intézményét megkérdőjelező gyakorlatával, a „minőségi oktatás" és a „kari szinergiák" fogalmainak kiüresedésével..." U.Nagy Gábor összefoglalója az Intézet napjainkban kialakult helyzetéről.

Az Alkalmazott Művészeti Intézet múltja, jelene és küldetése

Ez év szeptemberében lesz huszonöt éve, hogy Sopronban elindult a felsőfokú művészeti képzés, amelynek szervezője lett az Alkalmazott Művészeti Intézet. A szintén ez évben száz éves Bauhausnak a művészeti oktatásban lefektetett elvei jelentik a mai napig azt a progresszív szellemi örökséget, ami meghatározza oktatásunk módszertanát. Ez a legkarakteresebb sajátossága iskolánknak, és egyben az egyik legfőbb oka hazai és nemzetközi elismertségünknek. Köszönhetően elsősorban az iskolát alapító tanároknak, valamint az egyetem és a város akkori vezetésének, akik huszonöt évvel ezelőtt felismerték, hogy a régióban nagy szerepe lehet egy haladó szellemű, nyitott, magas szintű szakmai munkát végző művészeti iskolának.

Az AMI körül kialakult helyzet okai

Ettől a felismeréstől mostanra mind az egyetem, mind a kar vezetése által képviselt szellemiség, de legfőképpen a szépen hangzó elveket, szándékokat egyre megkérdőjelező cselekedetek és gyakorlat is eltávolodott. Azok a közös célok és együttműködések reményében leírt gondolatok, amiket a Simonyi Károly Kar korábbi, „Felelősség, kreativitás és multidiszciplinaritás" című küldetésnyilatkozatában nemrég még olvashattunk, folyamatosan inflálódtak és mostanra már láthatólag meghaladottá váltak. Az AMI jelenleg a Soproni Egyetem Simonyi Károly Karán belül működő kilenc intézet egyike úgy, hogy a kar összes hallgatói létszámának 40%-át adja önmagában. Jelenleg három alapképzési- és négy mesterképzési szakon oktatunk, hazai és nemzetközi szakmai elismertséggel. További fejlődésünknek már évek óta legfőbb gátja az egyetem gazdálkodási- és az intézményi struktúráján belüli aránytalan pozíciónk. Az elmúlt években kezdeményezett reform javaslataink fogadtatása során meggyőződhettünk arról, hogy státuszunk alapvető megváltoztatása lehet csak a további fejlődésünk biztosítéka.

Ennek többféle módját igyekeztünk végiggondolni, közösen átbeszélni és együttesen képviselni a különböző egyetemi fórumokon. Ígéretek fogalmazódtak meg mind az új egyetemi-, mind az új kari vezetés részéről. Ezen ígéretek folyamatos inflálódásával szembesültünk a tavalyi évben, kezdve a kari vezetés ellenérdekeltségre utaló döntéseivel, a Kari Tanács intézményét megkérdőjelező gyakorlatával, a „minőségi oktatás" és a „kari szinergiák" fogalmainak kiüresedésével, az ijesztően fokozódó kontraszelekcióval, a szakmailag hiteles oktatók és kollégák folyamatos felmondásaival és egyéni útkereséseivel.

Ez a leépülő folyamat előbb-utóbb mindenhova, az intézetünkbe is elér. Ez az, amit a tanártársaimmal egyetértve nem akartunk megvárni. Addig, amíg még olyan gondolatokat osztunk meg egymással, mint például ez: „Ami támogatást csak tudok, mind felajánlom az AMI közösségének érdekében.", vagy ez: „Jó volt látni, hogy létszámban és kvalitásokban megerősödött ez a közösség. Ott voltak azok, akikkel annak idején kezdtem..., és ott voltak sokan, akik időközben a közösség tagjaivá váltak. Én éreztem, és szerintem mindenki, hogy közös célünk az, hogy az AMI jó és jobb legyen, és ehhez a legjobb lehetőséget tudjuk választani." Amíg így gondolkozunk, addig van esélyünk huszonöt év eredményeit és az intézetünk által képviselt értékeket megőrizni és tovább vinni.

Azok az újabb, elgondolkodtató információk, amiket karunk dékánjától hallottunk – miszerint több, mint 60%-ot, azaz közel 400 ezer forintot von el az egyetem hallgatónként és félévenként a művészeti képzések normatív támogatásából – egy gazdaságilag reménytelen és fenntarthatatlan jövő képét vetítik elénk. Azok a szintén az egyetemi- és kari vezetés által közvetített kormányzati szándékok, amelyek a Soproni Egyetem unikális képzéseinek fenntartásáról igyekeznek biztosítani az egyetemi vezetést, nekünk kérdésessé és bizonytalanná teszik az ezeken kívüli alkalmazott művészeti képzések jövőbeli finanszírozását. Mindezen jelenségek egy folyamatosan erodálódó intézményre utalnak, amiben már nem ismerjük fel magunkat, nem látjuk a céljainkat.

Az AMI jövője

Egyetértve és minden nehézségét vállalva az előttünk álló időszaknak, úgy döntöttünk, hogy a jövőnket nem a Soproni Egyetem Simonyi Károly Kara intézményi keretében képzeljük el. Kerestük és megtaláltuk a helyét az Alkalmazott Művészeti Intézetnek és ebben támogatóinkra is számíthattunk. Elsősorban a szakjainkhoz kapcsolódó szakmai szervezetek széles körében, az akadémiákban és a társintézményekben, nem utolsósorban a művészeti partner egyetemekben.

A két évvel ezelőtt megalakult győri Művészeti Kar az AMI-val kiegészülve az a művészeti fakultás, mely két városban is jelen lehet és, amely  az észak-dunántúli regionális szerepkörén túl a Ljubljana-Graz-Linz-Bécs-Pozsony-Kassa, illetve Zalaegerszeg-Szombathely-Sopron-Győr-Veszprém-Székesfehérvár városokkal kiteljesedő művészeti- és kulturális kapcsolatok egyik meghatározó szereplője lehet.

Az országos beiskolázási területű soproni Alkalmazott Művészeti Intézet három alapképzési szakkal (építőművészet, formatervezés, tervezőgrafika), valamint négy mesterképzési szakkal (építőművész, formatervező művész, tervezőgrafika és belsőépítész tervezőművész) képviseli a designhoz kapcsolódó területeket. Az integrációt követően az AMI oktatójával újabb művészeti szakok akkreditációja válik lehetővé. Megteremtődik a lehetőség a győri Művészeti Karon belül egy önálló Doktori Iskola (DLA) létrehozására a művészettudományok területén. Ez mind a Bolognai rendszerű háromlépcsős felsőoktatás, mind a műszaki és művészeti határterületeken mozgó képzések (építészmérnöki, építőművész) további fejlesztése miatt létfontosságú.

Az Alkalmazott Művészeti Intézet részéről 2014-ben fogalmaztuk meg először egy Kreatívipari Központ létrehozásának tervét a kreatív ipar megerősítéséért. A térség több száz kreatív vállalkozása, valamint a régió építész-, műszaki- és az AMI művészeti képzései együttműködése megerősítheti egy győri székhelyű kreatívipari központ megalapítását. A terveink szerint Győrben megvalósítható Kreatívipari Központ a kreatívipar hazai és regionális megerősítéséért tervezett fejlesztés része a Design Factory. Célja két- vagy hároméves inkubációs programok keretében működtethető kísérleti műhelyek kialakítása. Ennek eredményeként létrejöhet egy térségi kreatívipari centrum a határon átnyúló régióban, bekapcsolódva a nemzetközi design vérkeringésbe. Egyik legfontosabb hatása, hogy együttműködéseket generál a régión belül – a Széchenyi István Egyetem, a Soproni Egyetem, az új Művészeti Kar, az Alkalmazott Művészeti Intézet és a kreatív iparban tevékenykedő vállalkozások között.

A kreatívipar kitörési pont Magyarország számára. Olyan nagy hozzáadott értékű, munka-intenzív szektor, aminek hagyománya van a régióban. A tervezett egyetemi integrációval rendelkezésre állhat a megfelelő oktatási intézményrendszer, miközben viszonylag alacsony a belépési küszöb a nemzetközi piacra. A közelmúltban megjelent számos tanulmány és vállalati eset elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a design vezette innováció lényegesen sikeresebb, mint a (tisztán) technológiai motivációjú innováció.

Ez a jövőképünk, erre felé tartunk.

U. Nagy Gábor
felmentett intézet igazgató