Újjáéledő Gázgyár – az IBS óbudai campusa

Új szakaszához érkezett Budapest különleges ipari együttesének revitalizációja. A területen bő másfél évtizede jelen lévő, folyamatosan bővülő Graphisoft Park legújabb fejlesztésével a gyár egykori irodai és közösségi épületeibe költözött élet. A Nemzetközi Üzleti Főiskola új, budai campusának kialakításáról Kajdócsi Jenő vezető tervező beszélt. Garai Péter írása.

Az Óbudai Gázgyár a főváros egyik különleges helyszíne, a századforduló igényes és „gondoskodó" ipari építészetének értékes emléke. Az épületegyüttes technológiai terveit Albert Weiss, a zürichi gázgyár igazgatója készítette a pesti légszeszgyár szakembereivel, Bernauer Izidorral és Schön Győzővel együtt.¹ A munkáslakótelep házai Almási Balogh Lóránd (1869-1945), a tisztviselői villák és a campusként újjászületett épületek Reichl Kálmán (1879-1926) nevéhez fűződnek. A kiterjedt együttes felépítése mindössze két évet vett igénybe (1911-1913). Az építészeti formálás és részletképzés a késői historizmus és a bontakozó szecesszió sajátos ötvözeteként jelenik meg itt, az ipari architektúra adta célszerű kereteken belül.² (Az utókor tiszteletét tükrözi, hogy a közelmúltban a két magyar építészről utcát neveztek el, az általuk tervezett lakónegyedek területén.)

Az évtizedekig zárt terület pusztuló épületei köré titkok szövődtek, majd hosszú álom után, a kilencvenes évek végén váratlan gyorsasággal elkezdődött a terület átalakulása. Felismerve a hely kínálta kivételes lehetőségeket, elsőként a Graphisoft telepedett meg itt és épített ki több ütemben egy egyedülálló tudásközpontot, amely később egyre több bérirodával bővült. A fejlesztésre az egykori gyárterület déli, gyérebben beépített, mintegy hét hektáros részét szemelték ki.

Az első ütemben elkészült cégközpont együttesét (Cságoly Ferenc és Keller Ferenc, 1997-1998) a Canon irodaház követte (Lukács István és Vikár András, 1999-2000). Ezek a tömbök egységes koncepció mentén, azonos építészeti viselkedésmóddal (téglaarchitektúra, De Stijl-t idéző, villaszerű tömegképzés), mégis egyéni módon formálódtak.³ 2005 után újabb lendülettel folytatódott a terület beépítése. Az első nagyobb léptékű épület a részben kőburkolatú Comgenex irodaház („D" épület: Horváth Zoltán, 2005) volt, amelyet a még kiterjedtebb „M" épület (Lukács István, Vikár András, Gaschler Gábor, 2006-2007), valamint a „H" épület hármas együttese (Horváth Zoltán, 2009) követett.⁴ A főbejárattól délre, az irodapark „magterülete" közelében az SAP központja épült fel („S" épület: Szász László, Hajnády Erzsébet, 2006). Az évek során az épületek léptéke a bérlői elvárások változásával párhuzamosan egyre nőtt, A park legújabb eleme az IBS diákszálló kerámia burkolatú épülete, amely Lukács István, Vikár András, Gál Árpád és Bencsik Tamás tervei alapján készült el 2014-ben.

A Gázgyár területén megjelenő Nemzetközi Üzleti Főiskola (International Business School, IBS) számára az egykori igazgatósági, közösségi és szociális épületek alkotta tömböt szemelték ki. A helyszínválasztás mellett szólt, hogy az adott együttes jól körülhatárolható és megközelíthető, elegendő alapterülettel rendelkezik, továbbá elrendezése jól megfeleltethető volt az új funkciónak. A tervezők első ütemben az egykori főkapuhoz legközelebb eső, szögtöréses alaprajzú, reprezentatív vezetőségi (a műemléki nyilvántartás szerinti 66. számú) épület⁵ átalakítására kaptak megbízást, majd pár évvel később kezdődött az épületcsoport többi részének tervezése.

Az eredetileg irodáknak, közösségi és szociális helyiségeknek (étterem, fürdőház), valamint lakásoknak helyet adó épületeket egészen 1984-ig, a kőszén alapú gázgyártás beszüntetéséig használták, majd fokozatosan költöztek ki belőlük. Az évtizedekig tartó elhagyatottság ellenére a terek és az építészeti részletek őrizték a kézműves igényű építőmesteri tudás nyomait. A kivitelezés során, a szükséges bontások során tárult fel az épület eredeti struktúrája. Archív tervek, illetve részletes felmérés hiányában a végleges elrendezés szinte az építési munkákkal párhuzamosan alakult ki. „Hónapokon keresztül együtt éltünk a házzal; a kibontott nagy terek még a pusztulás nyomaival együtt is különleges hangulatot árasztottak" – emlékszik vissza a vezető tervező.

Különösen az egykori „munkásjóléti" (63. sz.) épület öntöttvas oszlopsorral alátámasztott, poroszsüveg boltozatos emeleti nagyterme nyújtott impozáns látványt – ezt végül kisebb terekre osztották fel, de az oszlopok egy része látható maradt. A feltárások során kiderült, hogy az évszázados tartószerkezetek nagyrészt jó állapotúak voltak, csupán a tervezett átalakítás függvényében, néhány helyen volt szükség megerősítésekre. A tervezés elején felmerült a hatalmas légterű, jól megépített fedélszékkel közrezárt padlásterek hasznosítása, ám a tűzvédelmi előírások szigorúsága miatt végül csak a kiszolgáló gépészet került oda. Megmaradtak az eredeti tömbkő lépcsők és a míves kovácsoltvas korlátok, valamint, ahol a funkció engedte, láthatóvá tették a tereknek szabályos ritmust adó poroszsüveg boltozatos födémeket. A terméskő lábazatok, a vakolt és téglaburkolatú homlokzati felületek újjászülettek, a fa nyílászárókat az eredeti osztásrend és profilozás alapján gyártották újra, rejtett külső árnyékolással.

A tervezői koncepció alapvetése szerint a rekonstruált elemeken túl, az új rendeltetés igényelte átalakítások markáns, kortárs felfogásban készültek. Ezek jellemzően a megközelítéssel és az akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos beavatkozásokat jelentettek. Az elsőként elkészült, egykori igazgatósági épület belső oldalán, a lépcsőházhoz kapcsolódóan acél-üveg szerkezetű felvonó létesült, a döntően tantermeket tartalmazó, 63. sz. oktatási épület földszinti szélfogót és ezzel hangsúlyos bejárati motívumot kapott. Az üvegdoboz eredetileg az U-alakú épület cour d’honneur-jét teljes egészében elfoglalta volna, a tervezés során azonban mérete gazdaságossági megfontolásokból lecsökkent. (Itt a liftet sikerült az épületen belül, minimális bontások árán elhelyezni.) E kiegészítések jellemzője, hogy csak az udvarból láthatók, a Gázgyár utca felől az épületek eredeti megjelenésüket őrzik, így emiatt nem valósulhatott meg a 63. és 61. sz. oktatási épületeket összekötő fedett, üvegezett folyosó.

A kortárs elemek legteljesebb módon a „H" épület felé eső kisebb, bérirodák számára kialakított (58. sz.), egykori műhelyépületben valósulhattak meg; itt a bejáratot látszóbeton mellvédek, pengefalak, valamint üvegtetők és erkélyek emelik ki. A campus legészakibb, eredetileg lakásokat tartalmazó egyszerű, téglalap alaprajzú (61. sz.) épületén az udvar felé néző oldalfolyosó üvegezése az örökségvédelem kérésére megmaradt, a bejárat feletti előtetővel együtt. Az alagsorban raktár és étterem, a felsőbb szinteken könyvtár, számítógépes terem és néhány iroda kapott helyet. A főiskola együttesét 2014 szeptemberében, az új tanév kezdetén adták át.

Az épületek közötti szabadtereket a Graphisoft Park területéhez hasonlóan, hangsúlyozottan kortárs szellemben és a zöldfelületek dominanciájával alakította ki Szloszjár György és tervező csapata. A gyalogos útvonalak hálózata által meghatározott poligonális felületek változatos kezelése és a kerti építmények (biciklitároló, esőbeálló, ülőbútorok) formavilága révén a campus tökéletesen egybeolvad az informatikai parkkal. Az épületek utcai kerítésének „átvágásával" és az igazgatósági épület előtti szakasz lebontásával a terület egészére jellemző nyitottság tovább erősödött. A 61. és 63. sz. épületek közötti, értéktelen földszintes toldalék helyére egy konténerből kialakított vendéglátóhely került, az erre járók számára is jelezve a helyszín friss, fiatalos karakterét. Az eddigi tapasztalatok szerint a hallgatók jól belakták az épületeket és az udvart egyaránt. „Sikerült az épületeket új életre kelteni; örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában"- értékeli az elmúlt időszakot Kajdócsi Jenő.

A campus területét északkeletről az egykori száraztisztító és generátorház (55. sz. épület)⁶ hosszan elnyúló, belül óriási csarnokteret rejtő tömege zárja le; a még elhanyagolt és funkció nélküli épület falait ideiglenesen híres magyar tudósok arcképcsarnoka takarja. Az építész szerint ez a csarnok jelentős fejlesztési lehetőségeket tartogat, hiszen a campus területébe könnyen integrálható, azzal kompakt, zárt egységet tudna alkotni.

Nem csupán a campus és a Graphisoft Park, hanem a tágabb környezet látványának meghatározó eleme a karcsú víztorony és az azt körülvevő kátránytornyok sziluettje. Hasznosítására számos elképzelés, koncepció készült, több diplomaterv is foglalkozott a témával. A főiskola kialakításával párhuzamosan készült el a Fővárosi Önkormányzat megbízásából ezen épületek állagmegóvása is, amelyek tervezését szintén Kajdócsi Jenő irodája nyerte el. Korábbi tanulmánytervükben foglaltakat felhasználva, a rendkívül rossz, szinte életveszélyes állapotú tornyok szerkezetének megerősítése mellett több helyen a kupolák 8-10 cm vastag vasbeton héjszerkezetét is újra kellett építeni. A jövőbeli hasznosítás megkönnyítésére a tornyok közé vasbeton platformok és az ezek megközelítését lehetővé tévő lépcsők készültek, a még ma is lenyűgöző látványt nyújtó belső terek egységét nem bontották meg.

„A tornyok a város látképének jelentős elemei, amelyeket kár lett volna pusztulni hagyni" – vallja az építész – véleménye szerint a víztoronyból például remek kilátót lehetne varázsolni. A Gázgyár ezen területének revitalizációját jelenleg a műemléki védettségen túl leginkább a talaj erős szennyezettsége hátráltatja, mivel a kármentesítés itt még nem történt meg. Érdemes lenne erre áldozni, hiszen a főváros egyik méltatlanul alábecsült, különleges potenciállal rendelkező helyszínéről van szó. Csak remélni lehet, hogy hamarosan rendeződik a terület helyzete és kiteljesedhet az egykori gyárterület évtizedek óta tartó, folyamatos megújulása.

Garai Péter

¹ A korabeli ismertetések a technológiára szorítkoztak, pl. Bernauer Izidor: Az óbudai új gázgyár. In: Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1914/25-26. füzet. p.435-442 (I. rész), illetve p.445-450 (II. rész). http://public.omikk.bme.hu/mee/

² Az együttes tervezésének történetéről ld. Kaiser Anna: Az óbudai Gázgyár. In: Műemlékvédelem, 1994/3. sz., p.159-171.

³ A fejlesztések 2005-ig tartó áttekintéséhez és az akkori jövőképekhez ld. Vargha Mihály: Gázgyár: Hogyan tovább? In: Budapest, 2005/5. sz., p.15-16.

⁴ A 2006-os bővítési tervekről ld. http://regi.epiteszforum.hu/node/3117.

⁵ A meglévő épületek ismertetéséhez és számozásához ld.: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11506

⁶ A gázgyártás technológiájáról részletesen ld. Fischer Zoltán: Az Óbudai Gázgyár története II. In: VGF szaklap, 2011 március. http://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2011/marcius/az-obudai-gazgyar-tortenete-ii (I. rész.: VGF szaklap, 2011 január-február. http://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2011/januar-februar/az-obudai-gazgyar-tortenete-i)