Utógondozó Otthon Kőszegen - Kelemen Fanni diplomamunkája

A felmérések alapján a gyermekotthonból való kiköltözés után az esetek 80%-ában kötnek ki hajléktalanszállón a fiatal felnőttek. A Széchenyi István Egyetem hallgatója erre a sürgető társadalmi problémára kívánja tervével a figyelmet felhívni.

Anno mikor még általános iskolába jártam Kőszegre és „bejárósként" sokat kellett várnom a buszra, felmerült bennem az, hogy milyen jó, hogy van hova hazamenni. Egy hely, ahol várnak ránk. Az iskolás évek alatt ugyanis voltak gyermekotthonos osztálytársaim, akik ilyen téren kevésbé bizonyultak szerencsésnek. Emlegették, hogy 18 éves koruk után el kell hagyniuk azt az otthont, ahol felnőt­tek. Cirka 10 év távlatából elkezdett újra érdekelni, hogy ilyenkor vajon mi történik velük, milyen lehetséges opcióik vannak.

A diplomamunkám témáját már az ősz során elkezdtem kutatni. Különböző szakembereket vontam be, akikkel interjúkat készítettem, majd a célközönséget is meghallgattam. A témám ekkor konkretizálódott. Kezdetben abszolút vakon vág­tam bele, azonban egy dologban biztos voltam, hogy tenni szeretnék az állami gondozottakért. A beszélgetések során hamar kiderült, hogy a leginkább elhanyagolt csoport, az utógondozottak.

Az állami gondozottaknak, miután betöltik a 18. életévüket, el kell hagyniuk a gyermekotthont. Ebben az esetben lép életbe az utógondozó otthon, melyben 24 éves korukig tartózkodhatnak, ha ez idő alatt tanulnak. Ugyanakkor egyre kevesebben használják ki ezt a lehetőséget. Ennek okát boncolgattam az interjúk során, melyből kiderült, hogy főként az épületek rossz állapota miatt alakul így. Legtöbben albérletbe mentek, azonban az elszórtság miatt ez sok emberben okozott pánikrohamot, öngyilkosság gondolatát. A felmérések alapján a gyermekotthonból való kiköltözés után az esetek 80%-ában kötnek ki hajléktalanszállón a fiatal felnőttek. Úgy gondolom ez egy olyan probléma, mely ellen kell, és lehet is tenni. Így született meg a döntés, hogy egy utógondozó otthon terve­zése legyen az elsődleges cél.

A tervezési terület régen kertészetként funkcionált, mára azonban itt csak elszórtan találunk még kiskerteket. A terület újraosz­tásával létre tudna jönni az utógondozó otthon, valamint a „maradék" terület közösségi kertként élne tovább. A telek a Gyöngyös patak mellett helyezkedik el, így érdemesnek éreztem a patak partján található sétányt továbbgondolni és kiegészíteni parkkal, illetve apróbb pihenőpontokkal. A terület kiválasztásánál fontos szempont volt a tömegközlekedés figyelembevétele, továbbá nem hunyhatunk szemet afelett, hogy ezeket az embereket a társadalom megbélyegzi, ezáltal az épületegyüttes Kőszeg viszonylag eldugott részen található.

A földszinten kaptak helyet a közösségi terek: sportszoba, tanulószoba, konyha, valamint egy „kerámia-műhely". Utóbbi tervezése az interjúk során merült fel, mint egy kedves emlék. A közösségi tér, illetve a sütögető lehetőséget biztosít arra, hogy a szomszédos gyermekotthonból át tudjanak jönni a gyerekek. Ezek amolyan találkozási pontok. A földszinten marad­va találhatunk apartmanokat is, melyek párok számára van biztosítva. Az emeleten a privát szakaszba érkezünk. Itt főként hálószobák vannak csak, valamint közös vizesblokkok. A létszámot az utógondozottakért felelős szakemberrel egyeztetve 12 főre tippeltük meg. Azonban az apartmanok kialakulása miatt, ez a szám 16-ra módosult. Viszont az esetleges létszámnövekedésre is tud reagálni az épület, új szobák kialakításával. Másik jelentős probléma volt a magánszféra hiánya. Erre megoldásként mindenkinek lenne egy saját szoba biztosítva, ahova el tud vonulni: „valami, ami csak az enyém".

Az épület kialakítása során, úgy gondolom kellő mértékben keverednek a közösségi, illetve a privát pontok. Anyaghaszná­latát tekintve egyszerű, letisztult, főként a fa dominál. A homlokzatburkolat és a tartószerkezet is fából készül, tehát egy őszinte épületről beszélhetünk.

Egy épületről, ami egy otthon, egy új esély, egy ugródeszka...
„építészet az emberekért..."