Üvegtetők a fertődi kastélyban

A fertődi Esterházy-kastély múzeumi tereinek és udvarlefedéseinek terve az építészeti kérdéseken túl olyan múzeológiai-műemléki-művészettörténeti problémákra mutatott rá a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács decemberi 18-i ülésén, melyek a vita tanúsága szerint eddig nem kaptak elég szakmai figyelmet.

A fertődi Esterházy-kastély múzeumi tereinek és udvarlefedéseinek terve az építészeti kérdéseken túl olyan múzeológiai-műemléki-művészettörténeti problémákra mutatott rá a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács decemberi 18-i ülésén, melyek a vita tanúsága szerint eddig nem kaptak elég szakmai figyelmet.

Kruppa Gábortól, a felújítást tervező Kima Stúdió munkatársától megtudtuk, hogy a felújítási munkákat a megbízó, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága két ütemre bontotta. Az első ütemben a már felújított belső udvari homlokzat után felújítják a park felőli homlokzatot és elkészül a főépület dísztereinek restaurálása. A második ütemben kerül sor a kastély többi épületrészének felújítására, illetve az egyéb kapcsolódó turisztikai fejlesztésekre.

Ennek keretében a kastély főtömbjében lévő két négyzetes alaprajzú és a két oldalszárnyban (a cour d’honneur felé néző oldalon íves homlokzatú ún. patkószárnyakban) található egy-egy háromszögű belső udvart üvegtetővel fednék le. Az egyirányba lejtő szerkezetek bordaprofilokkal osztott, biztonsági hőszigetelt üvegből készülnének, s a főpárkány fölötti síkban húzódnának (az előző tervváltozaton még a főpárkány alatt jelentek meg – ezt a műemléki tervtanács korábban kifogásolta). Az üvegtetőket állagvédelmi és kiállítási szempontok indokolják: az udvarok ma rendkívül erősen nedvesednek, veszélyeztetve a kastély belső tereit, nehezen tisztíthatóak – vagyis jelentős értékeik ellenére jelenleg nem vonhatók be a kiállítási programba.

 

 

Az építész részletezte a lefedés tervezésével párhuzamosan zajló további építészeti munkálatokat is. A főtömb központi részében, a díszterem két oldalán korábban létesített vizesblokkokat megszűntetnék, s áttelepítenék a két patkószárnyba, hogy az újonnan kialakítandó múzeumi terek és lakosztályok szabadon, körkörösen átjárhatók legyenek. Egy-egy lift szolgálná a közlekedést a két patkószárnyban, ugyanott, ahol már az 1900-as évek elején is felvonók voltak.

Az elképzelések szerint a főtömb tetőzete fölé magasodó ún. belvedere is látogatható lenne, de nem képezné részét a múzeumi programnak. A díszterem és a belvedere közötti vaktér (ún. óraszint) is funkciót kapna: a belvedere (ma hiányzó) padlója egy részének áttörése révén természetes fényt kapna, s ekképp alkalmassá válna kiállítások rendezésére. A második emeletről felvezető, még a hetvenes években elbontott húzott lépcsőt eredeti formájában tervezik helyreállítani: ennek eredeti vonalvezetése a falfestésekből pontosan kikövetkeztethető.

A jövőben a főtömb földszintje és első emelete továbbra is múzeumi tereknek adna helyet (a földszint a hercegi pár lakosztályait mutatja be, az első emeleten a Mária Teréziáról és Albert Szász-Tescheni hercegről elnevezett lakosztályok vannak), a második emeleten vendégszobákat, zenei próbatermeket, kutatószobákat alakítanának ki. Kruppa hangsúlyozta, hogy a terek rekonstruálása során a Haydn-kori állapot visszaállítására törekednek.

Az opponens Hegedűs Péter szerint az udvarok nagy lehetőséget rejtenek magukban, ugyanis az épület 16. századig visszanyúló építéstörténetének nyomait hordozzák magukon – lefedésük ezek bemutatását, a kastély sajátos építészeti értékeinek szemléltetését teszik lehetővé. Mint mondta, a terv most már nem sért műemléki szempontokat, a liftek is támogathatók, bár a belvedere megközelítését sajnos nem segítik.

Arnóth Ádám, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtanácsának elnöke kiemelte, hogy a tervezők a korábbi műemléki egyeztetések ellenére továbbra sem mutattak fel egységes funkcionális koncepciót; az udvarlefedés nem időszerű, mert a kastély térrendszerének kutatása számos ponton még nem ért a végére. Hozzátette: a tetők egyébként is zavaróak az udvarok terében.

Ennek kapcsán a vita egyre inkább a funkcionális program kérdéseire terelődött. A „múzeumi tér" és a „lakosztály" fogalmának definiálása, a két tértípus egymáshoz való viszonyának problémái a felújítás koncepciójának alapjaira irányították a figyelmet. Dávid Ferenc művészettörténész hangsúlyozta, hogy a földszint és az első emelet mai alaprajza csak főbb falaiban mutatja a Haydn-kori állapotot: annak idején sok vékony, faszerkezetű közfal tagolta a nagyobb térbeli egységeket, melyek mára eltűntek. Szerinte a terv üdvözlendő, mert tiszta képletet teremt, bár sok falkutatásra van még szükség.

Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója szerint a vékony válaszfalak rendszerét is helyre kell állítani, máskülönben hamis lesz az összkép. Alapvető lenne az egyes térsorok eredeti funkciójának pontos meghatározása is még a végleges koncepció kidolgozása előtt. A belvedere padlójának áttörése is durván megváltoztatja a Haydn-kori állapotot. Ehhez a véleményhez csatlakozott Fegyverneky Sándor országos főépítész is. Ritoók Pál művészettörténész ugyanezen az alapon kérdőjelezte meg az udvarlefedéseket is. Hosszú vita tárgyát képezte a belvedere szintjére felvezető lépcső megfelelő helyének, formájának és szerkezeti megoldásának kérdése is.

A tervtanács a súlyos kritikák ellenére arra az álláspontra jutott, hogy a tervezés jelen fázisában nem a műemléki-építészettörténeti részletekre kell fókuszálni, hanem a terek általános használatára. A többség szerint ebben az értelemben az udvarlefedések támogathatók, s a funkcionális koncepció alapvetően jó irányt jelent. Ügyelni kell azonban a múzeumi, a szállodai, kutatói funkciók és a kiszolgálóterek világos elkülönülésére. Javasolják a belvedere padlóáttörésének elhagyását is.

Haba Péter