Vác, ZeneHáza – Szabó Valéria Zsuzsanna diplomamunkája

Szabó Valéria Zsuzsanna diplomamunkájában a kortárs épület műemléki környezethez való illeszkedésének, régi és új építészet találkozásának problematikájára igyekezet megoldást találni egy olyan kulturális intézménynek teret adva, amely minden zeneszerető számára nyitott.

Vác nagy zenei hagyományokkal büszkélkedhet, ideértve a szakrális és a világi zenét egyaránt, az amatőr foglalkozásoktól a professzionális együttesekig. Ezért, ha már a régiónak van egy zenei konzervatóriuma is Vácon, akkor érdemes erre építkezve intenzívebb zenei életet kialakítani. Az itt élő családok is keresik a lehetőségeket a zenei tevékenységek folytatására, a zenei közösségeknek pedig megfelelő helyszínekre van szükségük a fejlődésük elősegítésére.

A választásom a barokk főtéren álló üres telekre esett, amely az Irgalmasrendi Kórház mellett helyezkedik el, országos védettség alatt álló területen. Mivel a város központja már így is számos kulturális intézménynek ad helyet, és céljai között is szerepel, hogy a régió művészeti központja legyen, jó lehetőséget biztosít egy zenei műhelynek, előadótérnek is, és a központi telek megfelelő "újrahasznosítása" is szükséges.

A műemléki környezetbe illeszkedés, soha nem volt egyszerűen megválaszolható kérdés sehol a világon, mivel nincs általános válasz arra, hogy mi a helyes megoldás ilyen esetekben. Az örökséghez való hozzáállás, régi és új építészet találkozása egy olyan terület, ami a kortárs építészeten belül önálló területté nőtte ki magát az elmúlt években. Ugyanakkor az elpusztult történeti épületek, épületrészek megjelenítése, "pótlása" általánosan megfogalmazódó igény. Ezek visszaidézése azonban számos kérdést vet fel, az új épület kialakításakor a laikus személy szemszögéből nézve az elvárt absztrahálás mértéke nem egyértelmű, kritika érheti a beavatkozás túl elvont vagy túl hasonuló jellegét is.

A telepítés, illetve a forma keresésekor három megkötést kellett betartanom. Az első a műemléki környezet, a másik a saroktelek zártsorú beépítése — habár a keskeny Hajnik Pál utca jóval alárendeltebb, mint a főtérhez való kapcsolat —, a harmadik pedig a magastető megtartása.

Homlokzatmagasságra a HÉSZ a kialakult állapotot tartja mérvadónak, így az első dolog az egykori épületek helyzetének, léptékének vizsgálata volt. Korábban 3 kisebb, földszintes épület szegélyezte itt a főteret. Az előttem álló feladat az volt, hogy egy kifelé zárt, szoborszerű, környezetbe illeszkedő, befelé viszont nyitott, átjárható, belső kertes zenei közösségi épületet tervezzek.

Az alaprajzi kialakítás 3 egységet foglal magába (zenei foglalkoztató, kávézó, koncertterem), amelyek szinte külön pavilonként húzódnak be az épített környezetbe illeszkedő nyeregtető alá. Az alaprajzi kialakításon is tetten érhető a kifelé zárt, befelé nyitott kialakítás. A zárt udvar felé nyitott kialakításhoz igazodva készült a belső udvar terve, az előadó oldalán lévő hasítékokból szalagszerűen folynak ki a terepszintek, átalakulva szabadtéri nézőtérré, miközben a külső, zártabb homlokzaton lévő bordák már áttörve, pillérként adják a lendületet a tömeghez. Az előadótér udvar felé eső homlokzata üvegfallal nyitható, így válik szabadtéri színpaddá az épület oldalhomlokzata.

A metszeten látható, hogy a nézőtér az építési telek természetes lejtésére rásimul, ugyanakkor a nyeregtető vízszintesen futó vonalának köszönhetően megtörténik a léptékváltás, a főtér felőli földszintes tömeg szinte észrevétlenül válik kétszintes előadóvá, így az előadótér mögötti részen már két szinten, kényelmesen elférnek a kiszolgáló, üzemeltetési egységek.

A főtéri homlokzat ereszvonala az Irgalmasrendi Kórház irányába emelkedik a telek alaprajzi törésében húzott metszősík miatt, amely "levágva" az egyenes, nyeregtetős tömeg sarkát, szépen kirajzolja pont a korábbi léptékváltást az egykori homlokzatok között.

Az egész tömeg világos, natúr égetett kerámia burkolatot kapott, amit át lehet fordítani a tetőre, rejtett eresz kialakításával, valamint lamellás és finom bordás elemei segítik a homlokzat ritmusának kialakítását. Az volt a célom, hogy az új, szoborszerű tömeget homogén egységként kezeljem, amely a színével, léptékével és a külső, zárt kubatúrájával illeszkedik a környezetébe.

A benti és a kinti tér fizikailag és látványban folyamatosan kapcsolódik egymáshoz, szinte minden ponton kiléphetünk a szabad térbe, az épület nyáron pavilonként tud működni az átjárhatósága miatt, ezzel könnyebben be lehet kapcsolni a főtéri rendezvények forgatagába.

A zenének megvan az a remek tulajdonsága, hogy képes szellemi, lelki és fizikai hatással lenni az emberre. Képes támogatni az önismereti fejlődést, ezáltal a közösségépítést és az integrációt is. Olyan fontos részét képezi mai napig a hétköznapjainknak – mindenféle típusát beleértve –, hogy érdemes társadalomformáló erejét is kihasználni.

A tervezett hely hidat szeretne képezni az otthon zenét hallgató, ugyanakkor a különböző zenei műfajok iránt nyitott emberek, a zenei közösségek és az előadók között.  A tervezett többfunkciós zenei tér kulturális integrációt is képvisel, hiszen szó szerint helyet adhat a legkülönfélébb zenei tevékenységeknek, a kisgyermekes foglalkozásoktól a komolyzenei előadások megrendezéséig. Így lehet egy aktív zenei közösséget kialakítani, fenntartani. A cél az, hogy az intézmény lehetőséget adjon egyfajta kulturális otthonteremtésre.

Szabó Valéria Zsuzsanna