Valóságos kontra virtuális

Közösségépítő, kollaboratív tevékenységek szerepét vizsgálja korszerű elektronikus környezetben, különös tekintettel az informális tanulás támogatására Ocztos István TDK dolgozatában. Az írás alapjául a szerző által egy közösségi oldalon 2008-ban indított, fájlcserélgetésre épülő alkotói folyamat szolgált.

Közösségi szájtok, vizuális kultúra

A közösségi szájtok többnyire bőséges információkat adnak a felhasználó személyéről, barátairól, érdeklődési köréről, tevékenységeiről, programjairól. Ezek mentén orientálódva könnyen megtalálhatóak a hasonló tevékenységet folytatóak. A kapcsolat felvétele sem okoz különösebb nehézséget éppen a közös érdeklődés és a virtualitás miatt, mely lehetőséget ad a szöveges és fényképes, videó üzenetek közlésére, s a közösségi térből való bármikori, azonnali kilépésre is. Jelen esetben a vizuális kultúra, kommunikáció mentén kialakuló közösségről, azokban létrehozott aktivitásról, azok alakításáról, alakíthatóságáról lesz szó.

Nemzetköziség, kommunikációs kultúra

A nemzetközi közösségek kommunikációs kultúrája is említést érdemel, hiszen alapvetően a pozitív visszacsatolások, jelzések a dominánsak, abból az egyszerű okból kifolyólag is, hogy az érdeklődési körükön kívül eső témák egyszerűen nem jelennek meg, azokra reflexió nem keletkezik. Alapvető hozzáállás az egymás tisztelete és az udvariasság. Így nagyon tiszta, világos és érthető oldalak jönnek létre, melyeken az eligazodás igen könnyű és érdekes.

Vizuális művészek jellemzően a saját munkájukat osztják meg elsődlegesen, tetszésüket fejezik ki a nekik tetszőnek, a poszt lájkolásával, különös tetszésnyilvánítás esetén szöveges, vagy emocionális kommentekkel látják el, ritka esetben megosztják saját oldaluk falán is. Nem annyira jellemző, de néhány, a vizuális kultúra és művészet iránt érdeklődő felhasználó pedig a számára tetsző és érdekes munkákból ad folyamatosan bemutatót, tesz fel képeket. Így, ha albumokba rendezi őket, akár tematizálva azokat, informatív és érdekes könyvtárak alakulnak ki, melyek szintén jellemzőek a felhasználó személyiségére. Mindezek mellett, tevékenysége - megfelelő színvonal esetén - beletartozik az oktatás és akár a nevelés kategóriáiba is, ezért ezen tevékenységek jelentős részét bátran sorolhatjuk az informális tanulás és tanítás korszerű technológiái közé.

Megfelelésnélküliség, szabadság

Mivel ez a fajta tevékenység nem feltétlenül kapcsolódik szorosan kenyérkereső munkájukhoz, inkább a kikapcsolódás, szórakozás és a szórakoztatás irányába mozdul el, ezért ezeknek az albumoknak van egy üde, felszabadító, magas szabadságfoka is, éppen amiatt, hogy nem kíván senkinek és semminek megfelelni. Az esetleges megfelelés és a profil változása, alakulása szorosan összefügghet a csoport többi tagjának tetszésnyilvánítás során kialakult szelekciójával. A visszajelzések alapján az is látható, mely típusú, karakterű posztok, rajzok, képek, bejegyzések a népszerűbbek. Így egy széleskörű általános tapasztalat is levonható az adott közönség értékrendjére és izlésére vonatkozóan is, mely mentén alakulhat a felhasználó tevékenysége is, amennyiben az esetlegesen nagyobb népszerűségre, befogadottságra törekszik.
Nincs követelményrendszer, beszámolók készítésének kényszere, nincs vizsga. Természetesen okelvelet sem kap a felhasználó tevékenységéért, azonban galériák, művészettörténészek, kereskedők figyelemmel kisérik a közösségi szájtokat, s előfordulnak a személyes megkeresések is kiállításra, más újonnan kialakított szájtokra való meghívás formájában. Ezek a megkeresések már személyes hangvételben, névreszólóan, a felhasználó e-mail címére érkeznek. Ennek mentén viszont felhasználó betagozódhat formális offline keretek közé is.

Közös tevékenyság kezdeményezése és lebonyolítása

Jelen dolgozat be kívánja mutani, hogy a fájlnézegetés és a fájlcserélés, "jó reggelt, szép estét, jó hétvégét" udvarias és barátságos köszöntéseken kívül, hogyan jutott el egy már ismétlődő közös vizuális munkához, mely a felhasználó közösség passzív tagjainak is felkeltette az érdeklődését, örömet okozott nekik. Ezt a lehetőséget az internet és a közösségi oldalak létrehozása, megléte teremtette meg.

Az első ilyen közös munka 2008-ban jött létre, a szerző nevéhez kapcsolódik.
A feladat a következő volt: 3, a szerző által feltett saját rajzát lehetett kiegészíteni, befejezni, átalakítani, tetszőleges technikával, bármelyik felhasználónak, mellőzve a részvétel feltételeként bármilyen mindenfajta iskolai végzettséget, képesítést. Az elkészült munkákat a közösségi szájtra, a szerző falára közvetlenül fel lehetett tenni, illetve privát üzenetben, vagy e-mailen lehetett elküldeni. A dolgozat ennek a folyamatnak, tevékenységnek, képekkel illusztrált bővebb kifejtésére tesz kisérletet.

A teljes dolgozat innen tölthető le.

Ocztos István
Budapest, 2015. október 11.