Városi Oázis – A Feilden Clegg Bradley Studios és a FBIS architects terve a Pázmány Campus pályázaton

Minden egyetemi campusfejlesztés magában hordozza az állásfoglalás lehetőségét. Puszta helyválasztásával üzenetet fogalmaz meg a társadalomhoz való viszonyáról, amely térbeli struktúrája, építészeti karaktere révén válik értelmezhetővé. Mit gondolunk a világról és abban elfoglalt helyünkről? Milyen jövőképet vizionálunk? A Feilden Clegg Bradley Studios és a FBIS Architects terve az új Pázmány Campusra.

Az egyetemek a kezdetektől fogva a közös emberi kultúra zászlóshajóiként – olykor védelmezőiként – tekintettek magukra és ehhez a felelős, korához ezer szálon kötődő szerephez ugyanakkor nagyfokú függetlenség-vágy is társult. A társadalomból kivonuló ókori filuzófusok csakúgy, mint a középkori kolostorokban működő tanító rendek egyszerre élvezték az önállóság kiváltságát és a szellemi környezetet jelentő társadalmi közeg megtartó erejét. Ez a kettősség jelen van azóta is a világ felsőoktatási palettáján, amely ismét paradigmaváltást él át.

Az oktatási szektor folytatja az utat a védelmet nyújtó „faluból", az elitista „elefántcsont -tornyon" keresztül a szélesebb körű hozzáférés és a diszciplínák közti területek meghódítása felé. Nyilvánvaló, hogy ebben a kulturális útkeresésben kiemelkedő szerep jut az egyetemeknek, mint a következő generációk világképét meghatározó ugródeszkáknak. Elrugaszkodni viszont csak stabil alapokról lehetséges. Javaslatunkkal erre kínálunk A Pázmány Péter Katolikus Egyetem számára hosszú távon érvényes, értékálló megoldást.

HELYTEREMTÉS
A Múzeumkert mögötti tömb a budapesti városszövet különleges helyzetű darabja: itt találkozik a nagyvonalú kertekbe ágyazott főnemesi paloták szabadonálló együttese az udvaros bérházak zártsorú beépítésével.

Számunkra az építészeti kihívás egyrészt morfológiai természetű:
Lehetséges-e növelni a beépítési sűrűséget a területen, miközben a palotákat és a köztereket is  kedvezőbb, magas minőségükhöz méltó helyzetbe hozzuk? A másik kérdés finomabb természetű: hogyan juthatunk el a térképzésen túl a HELYTEREMTÉSig?

Számos alternatíva tesztelése során világossá vált, hogy a legfontosabb tennivaló a tisztítás. A méltatlanul beszorított helyzetbe került építészeti elemek kiszabadítása a csatlakozó városi terek bővítésével, kitágításával válik lehetővé. Annak ellenére, hogy alapjában növeljük a hasznos szintterületet, valamennyi oldalon levegősebb beépítés alakulhat ki a város felé, amelyet növényzet dominál.

Ehhez három fontos lépés vezet:

• Az új beépítés jelentős visszaléptetése a paloták homlokzati síkjától mind a Pollack Mihály, mind a Múzeum utca oldalán, amely lehetőséget nyújt az egykori történeti kertek világának megidézésére. Ezek a nagy fákat is befogadó, sajátos atmoszférájú ligetek a Múzeumpark folytatásaként jelennek meg.
   
• Egy karakteres, új városi tér létrehozása a Szentkirályi utca közepén, az egyetem főépülete (a Hofhauser Antal-tervezte palota) és a Nemzeti Múzeum közt kirajzolódó tengelyen. Ez méltó építészeti helyzetet teremt a campus városmag felé mozduló súlypontja számára, fontos szerepet vállava magára a meglévő és új udvarok átjárható hálózatában.
   
• Az így fennmaradó területen olyan összefüggő épületszövet kialakítása, amely maga is képes körbekeríteni új udvarokat, illetve átriumtereket. Ilyenek a Bródy Sándor utcáról feltárt kollégium és sportcsarnok zöld tetőkertje, valamint az előadókat magába foglaló, nagy forgalmú oktatási épület többszintes aulája is, amely a jelenleg torzónak ható Esterházy-palota belső kertjei felé nyílik meg, ezzel mintegy ismét ‘játékba’ azokat. 

Ezzel megnyílik a lehetőség egy összetett téri hierarchia számára, amelyben a város felé forduló, reprezentatív terek mögött az egyetemi élet intimebb, védettebb udvarai húzódnak meg egy átlátható, egyben elvonulást lehetővé tévő térrendszerben.

Javaslatunkban tehát az udvarok játsszák a főszerepet, amelyek köré háttérként emelkednek az épületek. Nem véletlen, hogy a legjelentősebb európai egyetemek a kolostorudvar tipológiáját követik, amely zárt geometriájával bármilyen heterogén környezetben képes saját karaktert és mikrokörnyezetet teremteni. Ennek a képletnek egy sajátos budapesti változata képezi tervünk DNS-ét: egy oldalán nyitott, így egymáshoz vizuálisan jobban kapcsolódó külső- és belső udvarok hálózata, amely lehetővé teszi egy többpólusú campus kialakítását, amelynek bejáratai és sajátos ‘helyei’ az akadémiai modellhez illeszkedő hierarchikus redszert építenek föl. Ezek közé bevontuk a tetőszinten kialakuló fölső kerteket is, amely intenzív analóg élmények forrása a digitális életmód dominálta városban.

A Szentkirályi utca mentén jellemző párkánymagasságot követő épületek úgy teremtenek kapcsolatot a paloták alacsonyabb, tetőidommal tagolt tömegeivel, hogy a 20m körüli vállmagasságú téglahomlokzatokat a filigránabb, kissé visszalépő felső szint koronázza, amely helyenként toronyszerűen kiemelkedő tetőépítményekkel alkot változatos tetőformát.  Ez a budapesti városképben meghatározó tetőkerti szint kivételes perspektívát, kitekintést és láthatóságot kölcsönöz a belvárosi PPKE campusnak.

A Pollack Mihály tér tágas promenádját a Bródy Sándor utca és Múzeum utcák, mint másodlagos városi ‘erek’ kötik össze a Szentkirályi utca igen szűk keresztmetszetű, árnyékos mellékutcájával. Ezen túl foglal helyet a PPKE campus-ának jelentős területe, annak reprezentatív, jelenleg beszorított főépülete mögött. Ebben az összetett helyzetben a jelenlegi korlátok ellenére rengeteg nagyvonalú lehetőség rejlik, melyek kiaknázásával a campus a városi szövet szerves részévé válik.

• A campus területét nappal átjárható (éjszakára zárható) városi térként kezeljük. Új gyalogostengely alakul ki a Múzeumkertet a PPKE súlypontjával összekötő egyenesen.
   
• A tömböt határoló utcák forgalomcsillapítását javasoljuk a jármű-és gyalogosforgalom közös szintre emelésével. A növényzetet és vízfelületeket is integráló burkolt felület kiterjed a paloták közé benyúló Pollack Mihály tér elegáns promenádjára, a Múzeum utca és a Szentkirályi utcában létrehozott új térre is.
   
• Tekintettel a helyszín közösségi közlekedési lehetőségeinek és a megosztott autóhasználat  előtérbe kerülésének feltételezhető, hogy az egy szintes térszín alatti parkoló a Múzeum utca igényeit is ki tudja szolgálni, így az mentesíthető a felszíni parkolástól. A ki- és behajtás a Múzeum utcában elhelyezett rámpákon megoldott a járdaszintre emelt, vegyes forgalmú téren, amely teljes szélességben kapcsolódik az újjáéledő Károlyi palotakerttel.

OÁZIS
Célunk olyan egészséges, gépjárművektől mentes környezet létrehozása, amely a Palotanegyed legnagyobb zöld szigete, a Múzeumkert kiterjesztéseként működik mind ökológiai, mind térhasználati szempontból.  A campus új tömbjében nappal gyalogosan átjárható, pihenésre alkalmas városi oázis jön létre, amely a Pollack Mihály téren sávokban megjelenő zöld és vízfelületek által kapcsolódik a Múzeumkerttel. A tér csillapított eseti járműforgalma és parkolórámpái megtartása mellett javasoljuk a campus burkolati rendszerének, utcabútorainak adoptálását, valamint a parkoló lifttornyainak az új építészeti karakerhez finomítását, mint a tetőn is megjelenő pavilonok rokonát.

A zöld felületek alapvetően három síkon helyezkednek el:

• A TÉRSZÍNEN az egymáshoz kapcsolódó udvarok sokszínű karakterét árnyékkedvelő fajok, gyep- és vízfelületek erősítik. A terület peremén jelentős magasságot elérő lombhullató sorfák képeznek az évszakokkal változó térfalat, míg a térszín alatti parkoló fölött többtörzsű fák és örökzöld cserjék alkotnak ligeteket. A változatos felületeket felvonultató térszín elemei mozaikos, pikkelyszerű geometrikus rendszerbe illeszkednek, amely lehetőséget ad a burkolt, növénnyel borított, illetve sekély vízmedencék folyamatos átmenetére a térhasználat és benapozottság függvényében. A burkolt felületekről lefutó csapadék visszatartásban fontos szerepet játszanak a bioretenciós ‘esőkertek’.
   
• A TETŐSZINTEN az épületeket összekapcsoló hidak által átjárható, kiterjedt tetőkert jön létre. Ez a belvárosi campus talán legkülönlegesebb, lenyűgöző kilátást nyújtó szintje, amely valamennyi épület legfelső szintjén biztosítja az informális tanulás és rekreáció lehetőségét. Ez a virágos rét nem csupán látványkert, hanem a városi biodiverzitást gazdagító élőhely és oktatási helyszín, ahol produktív tankertek kialakítására is lehetőség nyílik. A tornacsarnok felülvilágítókkal tagolt teteje a kollégium emelt szintű, sportolásra, jógázásra alkalmas terepe.
   
• A hidakat szegélyező FÜGGŐKERTEK élő kapcsolatot teremtenek a térszín és a tetőkertek között.

TÉRI TARTALÉK
Építészeti javaslatunk egyrészt a kivételes városi szituációból fakadó lehetőségek, másrészt az egyetem oktatási modelljének függvénye. A speciális, általános és informális terekből kialakított tanulási táj sokszínű térhasználati kultúrára inspirál, a közlekedőterületek aktív bevonálával elősegítve a személyes találkozásokat. Az így kialakított struktúra azon túl, hogy biztosítja a frontális, a kis csoportos, egyéni tanulás, kutatás és feltöldtődés lehetőségét, új szakok megjelenésére és szervezeti átrendeződésre is lehetőséget ad.

Alapelveink a következők voltak:

• Belső téri kapcsolattal rendelkező, de önállóan is működő új épületek szövetét hoztuk létre.
   
• Az Esterházy és Károlyi paloták reprezentatív, ám kötött téri struktúrája determinálja bizonyos megkülönböztetett funkciók befogadását, így a rektori hivatal és lakás, illetve a könyvtár és ezekhez kapcsolódó funkciók kerültek az eredeti térrendszer szellemében felújított történeti épületekbe. Ezek ugyan önálló épületekként állnak, de a campus szinte valamennyi pontjáról érzékelhető jelenlétük.
   
• A Kollégium, a Könyvtár és az Étterem a városi térrel közvetlen kapcsolatba kerül a tömb három oldalán, lehetővé téve ezek külső forgalmát az egyetem belső működésének megzavarása nélkül. A Tornacsarnok rendezvénytérként is működik nagyvonalú szintbeli kapcsolattal az udvar felé, így kapcsolata mindkét irányból biztosított.
   
• A nagyforgalmú előadók és stúdiók az inkluzív városi térként funkcionáló többszintes átrium köré szervezett épületben kapnak helyet. Az ezek fölött lépcsőzetesen eltolt teraszok az informális közösségi tanulóterek fő helyszíne, amely találkozóhelyként szolgál a teljes campus közössége számára.

VISELKEDÉS
Az új campus építészeti nyelve divatokat kerülő, letisztult formavilágra és a tájolásra érzékeny modulációra épül. Kelléktárát szűk, fizikailag és erkölcsileg értékálló anyagpaletta jellemzi:

• Budapest autentikus építőanyaga: világos tónusú égetett agyagtégla, amely elegáns, időtálló formálást tesz lehetővé.
   
• Világos bronz felületű fémlemez, amely függőleges osztásokkal tagolt könnyed karakterével ellenpontozza a robusztus tégla súlyát.

Az új épületszövet ritmusát három sávra tagolt, tektonikus rendben egymásra épülő egyanyagú téglastruktúra határozza meg. Az alsó az udvarokat kerengőként szegélyező kétszintes árkád pillérsora. Ez hordja a három emeletet összefogó, fölfelé szintenként sűrűsödő, mély nyílásbélletekkel tagolt réteget, amely a egységesen körbefutó 20m-es vállmagasságig emelkedik. A kissé visszahúzott koronázó szint és az ebből helyenként továbbfutó tanuló-tornyok finom osztású fémburkolata a Károlyi palota karakteres tetőidomával folytat párbeszédet.

Az épületek kemény külső kérge puhább, taktilis belső világot rejt, amelyet következetes, természetes anyaghasználat foglal egységbe. A takaratlan vasbeton födémekkel kontrasztban a közösségi terek falain, mellvédjein és a bútorzat anyagában kiváló akusztikájú faburkolat dominál, amely különösen a többszintes átriumban rendelkezik identitásteremtő erővel.

FENNTARTHATÓ
Alapelvünk erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt értékálló környezet létrehozása. Javaslatunk hosszú távú, fenntartható stratégiát követ a campus fizikai és működtetési területein is. A telepítéstől az építésmetodikai kérdéseken keresztül az üzemeltetési stratégiákig számtalan szempont együttes vizsgálata szükséges az optimális eredmény eléréséhez. A belvárosi helyszín specifikus adottságai (szállítási, forgalmi, építéstechnológiai kötöttségek, közműhálózat kapcitása, hősziget-hatás, időszakos, ingadozó csúcsterhelés) figyelembevételével hoztuk meg az alábbi súlyozott stratégiai döntéseket:

• Kapcsolódó pavilonos beépítés a jól szakaszolható építés és üzemeltetés érdekében. Az épületenként leválasztható és külön mérhető fűtési, szellőzési és elekromos rendszerek intelligens épület-vezérlés integrált elemeiként működnek lehetőséget adva a hatékony szabályozásra.
   
• Helyszíni vasbeton pillérvázas szerkezet optimális, csekély lemezvastag-ságot és pillérkeresztmetszetet lehetővé tevő fesztávokkal, a csarnokterekben feszített gerendás födémekkel. A belsőben takaratlan síkfödémek nagy hőkapacitásuknál fogva fontos szerepet játszanak az épületek (éjszakai öblítőszellőzést is kihasználó) passzív hőháztartásában. 
   
• A belógatott akusztikai panelekkel kiegészített, álmennyezet nélküli terekben a fűtési, illetve elektromos hálózatnak emelt álpadló-szerkezet ad helyet, flexibilitást biztosítva  ezzel a mindennapi használat és jövőbeli átrendezés esetére is.
   
• A használati energiaigény limitálása kulcsfontosságú kérdés, amelyre a leghatékonyabb válasz az épület passzív elemeinek: robusztus szerkezet, magas hőszigetelő érték, üvegezett felületek benapozásra érzékeny tájolása, tagolt homlokzat, többszintes terek gravitációs szellőzése, a városi hősziget-hatást csillapító tető-és függőkertek. Ezt egészítik ki egyebek mellett hőszivattyúkat, hővisszaforgató szellőzést is felhasználó kifinomult gépészeti rendszerek.
   

Juhász Ákos DLA

Szerk.: Pleskovics Viola