Várpalota, Thury György tér rendezése

Kiemelt megvételt nyert 4. számú pályaművezető építész tervezők: Csomay Zsófia, Nagy György

Kiemelt megvételt nyert 4. számú pályamű
vezető építész tervezők: Csomay Zsófia, Nagy György
szakági tervezők: Heckenast Judit, Csontos Csenge, Balogh Andrea, Klosz András

 

 

---

Részletes bírálat
A szerzők a tervezett térstruktúra kialakításánál elsődlegesnek tekintik annak a táji környezetnek az (ősi) adottságait, amelybe a vár – építése idején, tudatos helyválasztással – beépült. Második helyen kiemelten kezelik a kialakult művi környezet hagyományos természet közeli elemeit: a kőből épült támfalakat, a terep finom játékát és hasonlókat. A város történetileg kialakult szerkezeti adottságai – sajnálatos módon – láthatólag kevéssé hatottak a tervre: ennek tudható be, hogy bár a terv a pályázati programot teljesíti, markánsan új struktúrát csak öncélúságában eredményez. Ugyanígy, a szerzőket nem inspirálták az építéstörténeti előzmények: a vár erődítési vonalai – néhány bátortalan, utcabútor-szerű utaláson túl - nem jelennek meg a tervben. Egyedül a vár északkeleti oldalán futó vízfolyást igyekeznek a várárokra történő utalásként megformálni: a részleteiben is kidolgozott, eredeti ötleteket tartalmazó javaslat azonban inkább attraktív, de kifejezetten urbánus vízjátékra emlékeztet.

A pályamű az eredeti terepviszonyokat a várat övező közterültek határán markánsan megváltoztatja: támfalakkal és határozott rézsűkkel, a meglévő beépítéshez illesztett „elő-építményekkel" keretezi a vár környezetét. Ezzel a gesztussal ugyan (legalább részben) takarni tudja a mögöttes, többnyire roncsolt városi környezet látványát, azonban a várat így, a hiteles szituációnak ellentmondóan mélyedésbe helyezi.  A javasolt megoldás a leginkább zavaró módon a katolikus templom előtt kialakított támfalnál jelentkezik: így a templom előterét véglegesen elzárja a kialakuló rendezvénytértől.

A terv kitüntetett városszerkezeti tengelyként indítja a Kossuth Lajos utca felől, a Szabadság téren át a vár főbejáratához vezető gyalogutat. Ezt – helyesen – átvezeti a várudvaron, azonban ettől felfelé a tengely elhal, fokozatosan feloldódik a zöldfelületben. A térség jellemző délkelet-északnyugat irányú mozgásait a javaslat a terület peremén, vegyes-használatú utcákon vezeti, ahol számos attraktív elemmel gazdagítja ezek környezetét – így azonban éppen a város kiemelkedő turisztikai látványosságát, , a várat nem képes szervező erőként  bevonni. A várudvar, valamint a vár körüli területen kialakított nemeskő zúzalékos térség ezt a bizonytalanságot tükrözi.

A vártól északra egy markáns, egyenes gyalogút vezet északkelet-délnyugati irányban: ennek mind helye, mind irányultsága kevéssé indokolt. A felette elhelyezkedő zöldfelülettel a pályamű láthatólag nem tud mit kezdeni: a – bár érzékenyen vezetett, de zsákutcaként végződő – utacskákra helyezett padok és „ülésre alkalmas kősávok" gondolata nem elég erőteljes.

A pályaműben bemutatott környezeti részletek – támfalak, folyókák, vízjátékok, utcabútorok és hasonlók – finoman kidolgozott, szerethető javaslatok.

A tervjavaslatban a terület módosított forgalmi rendszere részletesen kidolgozott, jól szolgálja a forgalom csillapítását, miközben a terület járműves megközelítését és ellátását megoldja.

A javasolt zöldfelület-arány kedvező, az alkalmazott megoldások létesítési és üzemeltetési költségei elfogadhatóak, bár – különösen a vízjátékok tekintetében – egyes elemek fenntarthatósága nem problémamentes.

A tervet finoman kezelt részletmegoldásaira, általánosan magas építészeti kultúrájára tekintettel a Bíráló Bizottság  kiemelt megvételre javasolja.