Víz Múzeum

Romvári Péter diplomaterveBME Középülettervezési Tanszékkonzulens: Karácsony Tamás DLA

Romvári Péter diplomaterve
BME Középülettervezési Tanszék
konzulens: Karácsony Tamás DLA
védés időpontja: 2008.02.06

Utolsó bekezdés
Az építészeti terv nem más, csak egy terv. Ritkán lép ki a 2 dimenziós síkból, és lesz belőle anyag, főleg ha egy diák tervéről van szó. Még ha az a terv „a nagy, addig megszerzett tudást summázó" diplomaterv is. Mi értelme van a diplomatervnek, ha meg sem épül? Tapasztalatom szerint a diákok nagy része a diplomában nem lát mást, mint egy utolsó akadályt, amin túl kell esni, mielőtt „igazi" építésszé válhatnának. Jobb esetben egy újabb lépcsőfokot, ami az oktatás egyik eszköze, vagyis egy lehetőség, hogy tanuljanak belőle. Lehet nyűg, és lehet egy lehetőség, egy pálya, ahol kedvünkre kísérletezhetünk. A dolog azonban még így is csak zárt körben mozog: egy ember maga számára teremt helyzetet, a labdát a kapu elé helyezi, és szépen becsavarja. Levonja a tanulságokat, a tanárok is megveregetik a vállát, aztán indul az igazi játszma. Innen nézve az a potya gól nem bír igazán nagy jelentőséggel. A diplomavédésem ihlette cikk azonban elgondolkoztatott. Olyan kérdésekről ír Szécsi Zoltán, ami túlmutat a féléves munkámon. Egy terv lehet diskurzus kiindulópontja, és a védésen tapasztalt érdeklődés, feszültség és ellentmondások kibontakozása számomra azt mutatja; jó az, ha valami az embert kicsit kizökkenti, és reakciót vált ki belőle. Ez az oldal nem csak egyirányú kommunikációt tesz lehetővé: írjatok!

 

 

Az épület általános ismertetése
Az épület funkciója múzeum. A Duna-part pesti oldalán a Lágymányosi hídtól délre kialakítandó Duna-parti parkkal szervesen együttműködő létesítmény felhívja a figyelmet a víz egyediségére. Az emeleten lévő nagy kiállítótérben mindenki megválaszthatja a saját útját a világ mélyebb megismerése felé. A múzeum átfogó ismeretet ad a vízről, alapvető természettudományos és technológiai témákat tesz világossá és színessé mindenki számára. Mindeközben felhívja a figyelmet ökológiai problémákra is, és a 21. század talán legégetőbb kérdésére, ami ma még nem kap elég hangsúlyt: az édesvíz hiányára Földünkön. Legyen szó a tükröződésekről vízen vagy üvegen, vagy terek és tömegek görbületéről, minden a vízzel kapcsolatos látványosságról szól. Az épület a víz érzékletességét, míg a kiállítás a vízzel kapcsolatos információkat mutatja be. Az érzékletesség és az információ együtt épül fel élménnyé.

Területválasztás indoklása
A Budapesten nagy ívben, méltóságteljesen keresztülfolyó Duna partjai távlatokat kínálnak a túlpart és a folyó felé. Olyan különös városképi és használati értékű része ez a városnak, amely nagymértékben hozzájárul annak fizikai és eszmei gazdagságához. Egy funkció- és látványgazdag városi park (egy vonzó, népszerű intézmény-együttessel) gazdagítaná és segítené a rendkívüli költségekkel épülő Millenniumi Városközpont működését (a Millenniumi Városközpont határterületei ma jellemzően ipari és lakó-hasznosításúak).

A Lágymányosi-hídtól délre adottak – és ezzel az adottsággal élni kötelességünk – egy különleges értékű Duna-parti park kialakításának feltételei. A budapesti Duna-parti terek mindegyikét a rajtuk áthaladó "hídforgalom", és/vagy a partélen vezetett felső rakparti út terheli. Itt viszont a Dunával közvetlen kapcsolatba hozható, élvezhető (remek kilátás), szabad közösségi életet lehetővé tevő igazi kulturális, rekreációs tér alakítható ki. Majdani biztosra vehető rendkívüli keresettsége, népszerűsége fenti egyedülálló tulajdonságaival, a környező, már meglévő kedvező intézménystruktúrával, a kitűnő idegenforgalmi pozícióval, a jó tájolással (délelőttől késő estig benapozott) indokolható.

 

 

Az épület
A látogató egyfajta idegenszerűséggel és komplexitással találkozik, mégis az épület szigorú szerkesztési rendszer szerint épül fel. A földszinten nagy fokú átlátást és porozitást tart fenn, míg a fő tömeg, a kiállítótér elemelkedik, lefedve egy teret, ahol a vasbeton tölcsérekben kereskedelmi és kulturális funkciók kapnak helyet. Olyan funkciók ezek, amik a kiállításhoz is kapcsolódnak, de önmagukban is működnek. A földszint egyfajta kapu, átmenet a külvilág és a belső világ között. Innen elérhető a múzeumi bolt, egy büfé és egy könyvtár. A pincében - ahol a kiszolgáló funkciók is helyet kaptak - található könyvtár azoknak a látogatóknak az igényeit elégíti ki, akik a vízzel kapcsolatos tudásukat szeretnék elmélyíteni. Itt az érdeklődők mindenféle médiához hozzáférhetnek. A teljes felső szint a kiállítótéré, itt minden a vízzel kapcsolatos látványosságról szól. A belső térben nincsenek függőlegesek és vízszintesek, a tér és a geometria a folyamatos átalakulás és változás állapotában vannak.

 

 

A tervezés során kialakult egyfajta szerkesztési minta, ami egy tölcsérekbe torkolló, azokon támaszkodó hullámzó szövetből áll. Ebből az infinitív rendszerből szigorú síkokkal hasítom le az épület valós tömegét. Hasonló szigorúsággal élek azokon a pontokon, ahol a funkció miatt kénytelen vagyok ebbe a mintába belehasítani, vagy felosztani őket alaprajzban. A tölcsérek felelnek az épület statikai működéséért: ezek az egymást bekebelező formák támaszkodnak a földre, és tartják a födémeket. Helyenként természetes fényt és levegőt szállítanak a pince szintjére, néhol pedig a gépészet függőleges vezetékeit tartalmazzák. Az épület fenntarhatóságában törekszik az energiatudatosságra. Az épület fűtése és hűtése megújuló energiákból biztosítható, élve a hely adottságaival. Ugyanis a környéken hévizet találtak, ami közel 50 fokos, így ezzel megoldható az épület fűtése környezetbarát eszközökkel. Nyáron a parti kutakból nyert vizet vezetik a padlófűtés csöveibe, így a hűtés is megoldott.

Még csak annyit: külön megtiszteltetésnek érzem, hogy a felkérést elfogadva Kas Oosterhuis, a non-standard építészet nemzetközileg elismert alakja értékelte a diplomamunkámat. Hogy valójában értékel-e az opponenciája, azt még nem tudom. Döntsétek el ti! Üdv!

Romvári Péter