Nézőpontok/Kritika

Willem Kalf, az UFO-k és a csokifagyi (miért járok a Szépművészetibe)

1/1

Willem Kalf: Csenélet poharakkal és ezüsttálkával

Hirdetés
?>
Willem Kalf: Csenélet poharakkal és ezüsttálkával
1/1

Willem Kalf: Csenélet poharakkal és ezüsttálkával

Willem Kalf, az UFO-k és a csokifagyi (miért járok a Szépművészetibe)
Nézőpontok/Kritika

Willem Kalf, az UFO-k és a csokifagyi (miért járok a Szépművészetibe)

2010.05.03. 14:31

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Huszti István

A Szépművészeti bővítése körül bonyolódó vitából újabb és újabb hangok szólnak ki. -  Ezúttal Huszti István játszik és véleményez.

A zárójeles kérdésre egyszerű a válasz: mert szórakoztat, csak úgy, és ha igazán jól érzem magam, akkor mindent kikapcsolva élvezem a látványt, a környezetet. Ami Kalf-ot, az ufókat és a csokifagyit illeti, az már bonyolultabb.

A holland gyűjtemény tele van csendéletekkel, közöttük Kalf Csendélet poharakkal és ezüsttálkával című képe (lehetne más is, de erről volt letölthető fotó).

 

Willem Kalf: Csenélet poharakkal és ezüsttálkával
1/1
Willem Kalf: Csenélet poharakkal és ezüsttálkával

 

 

A csendéletekben az a jó, hogy az ábrázolt tárgyi valóságon túl egy elvonatkoztatott sokdimenziós tér keletkezik, ahol a nézelődő kedvére tud kalandozni. Ebben az értelemben minden festmény egyben absztrakt kép is és maga a kép egy bejárat ebbe a világba. Egy képtár és így a Szépművészeti is számomra egyben ilyen bejáratok gyűjteménye. Időtől függetlenül szabadon lehet itt bolyongani, és engem ez szórakoztat. Ha igazán elmerül a terekben az ember, elfelejtve minden tudományos és művészetelméleti okosságot, a hatásokat úgy lehet élvezni, mint nyári melegben a csokifagyit (vagy egy hideg sört, kinek-kinek ízlése szerint). Ez egy nagy JÁTÉK. A játékokat pedig nem szabad lebecsülni. Olyan tevékenység, amiben adott az önfeledt szabadság érzése azzal együtt, hogy tudatosan, vagy érezve szabályokat kell betartani (mekkora világ Hesse Üveggyöngyjátéka!).  A játék fontos eleme annak környezete. Ezt – még nem tudatosan – gyermekkoromban tapasztaltam meg, aztán később amikor tudatossá vált, jöttem rá, hogy miről szól az építészet. Hogy érthető legyek, kénytelen vagyok kiskorom egyik kedvenc játékát leírni:

Úgy 5 éves koromban elhatároztam néhány pajtásommal, hogy áttörő eredményeket érünk el az UFO-kutatásban. Kiváló módszernek ígérkezett az UFO jel- vevő antenna készítése, aminek építésére a kert egy mohás részét szemeltük ki. Az antenna lényege abban állt, hogy a földbe szegeket szúrtunk le és ezekre rézdrótot feszítettünk, feltételezve, hogy ott megváltozik valami és hogy ezt az UFO-k észreveszik. Igen ám, de rögtön szembetaláltuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy a szegeket milyen alakzatba szúrjuk le. Ha össze-vissza, akkor az ufók hülyének néznek bennünket, tehát valami rendezett formát kellett kialakítani. Adódott először egy szabálytalan háromszög, de azt túl egyszerűnek tartottuk, ezért megismételtük, átforgattuk de észrevettük, hogy a szabálytalanság miatt a drótok vonala nem csak háromszöget ad ki. Ez látszólag megint rendezetlennek tűnt, ezt pedig egy magára kicsit is adó UFO kutató nem engedheti meg. Rájöttünk, hogy szabályos háromszögekkel, négyzetekkel kell dolgoznunk, és valóban, ezzel a módszerrel napról-napra rendezett és egyre bonyolultabb formák rajzolódtak ki. A formák bővítésére több rézhuzalra volt szükségünk, aminek legegyszerűbb beszerzési helye a csengőreduktor volt. Mai napig nem értem, hogy nagyapám miért lett dühös a réztekercs kiszereléséért és miért számolta fel az antennarendszerünket. A tudományos kutatás elleni ilyen mértékű brutalitást még elviseltük volna, de megpecsételte antennánk sorsát az, hogy a mohás területre virágokat ültettek. Nos ez volt az a pillanat, mikor rá kellett jönnöm, hogy fontos a játék helyszíne. UFO jel-vevő antenna csakis a mohás területen építhető! (Csak zárójelben írom, hogy ezek után házi robbantási kísérletekbe kezdtem, aminek néhány pofon vetett véget és így utólag visszanézve egyenes út vezetett az építészetig.)

Visszatérve a Szépművészetihez, ha nem akarom magam becsapni, minden okos szemponton túl a saját játékomon keresztül kell értékelnem minden változást. Nem kérdés az, hogy kell-e változtatni – hogy a fenébe nem, hiszen a fejlődést nem állíthatjuk meg. Nem kérdés az sem, hogy szabad e a meglévő architektúrához hozzányúlni – anélkül úgy sem megy. Nem kérdés az sem, hogy kortárs építészeti megoldást kell alkalmazni – erre nem is lehet mit mondani, ez az évszázad marhasága, ráadásul az aláírásgyűjtés.........inkább nem írom le. Kell-e a pelenkázó – igen kell, ha egy szülő a csecsemőkori gyerekét egyiptomi múmiákkal rémisztgeti valószínűleg beszarik. Kell az étterem is – bár nem tudom hová tenni az önkiszolgáló jelleget (műanyag tálca, tányér, kanál és lecsó-tarhonya? bizonyára nem erről van szó), egy szendvics, kávé vagy tea jól jön, bár ha süt a nap én inkább a ligetben eszem egy saslikot és sörözöm, télen pedig bemegyek az állatkert pálmaházába kávézni, de legyen étterem – találjanak ki egy jó gasztronómiát – tőlem a holland teremben felállíthatnak egy svédasztalt is. Milyen a múzeum és a látogatók összetétele? A látogatók zöme a középosztály? Akkor az a pedagógus, aki a Képzőművészeti Egyetemen továbbképzi magát, és aközött kell választania, hogy a múzeumi belépőt, vagy a tandíjat fizeti ki, az melyik osztály? (Úgy szeretném, ha erre felháborodott válasz jönne, miszerint a Képző levelező hallgatói is ingyen bemehetnek.)

Nem folytatom a kérdések sorát, a Szépművészeti több mint épület, nagy közösségi JÁTÉK és ezt az én  -és mindenki más EGYÉNI JÁTÉKOS- szempontjából nem beszéltük át. És nem tudom elfogadni azt, hogy az uniós támogatás, meg kicsúsztunk az időből, stb. Ez üres fecsegés és nem igazolja az sem, hogy megtörtént. Tessék azt mondani, hogy nem voltunk felkészülve a feladatra eléggé és kicsúsztunk az időből, mert ez történt, vagy nem? Én elfogadnám, mert belegondolva sem én, sem más sem lehetne talán erre felkészülve, egyszerűen azért mert évtizedek óta – volt idő, mikor a túlélés kényszere miatt –, egy vesztes ország polgáraivá lettünk szocializálva. Ha az Unió határidőt szab, akkor mi akkor is alkalmazkodjunk, ha a támogatásért magunkat adjuk fel. Jó ez így? Közös felelősség ez, bár a beszélgetés kezdeményezése azok felelőssége, akik e területen hivatalt kaptak. Nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy a Szépművészeti ügye megváltozhat, de tanuljunk, és a következőt ne így.

Végezetül szerintem a tisztesség megkívánja, hogy Karácsony Tamás tervéhez hozzáfűzzek néhány gondolatot. Azzal, hogy Karácsony Tamás kiállt és elmondta, hogy szerinte a tervezési program hibátlan és bármilyen változtatás csak rontana rajta, bennem tiszteletet ébreszt. Így kell egy építésznek viselkedni, ekkor van joga a feladathoz. Karácsony Tamásnak nem csak a terve, de a viselkedése is bizonyítja, hogy kiváló építész. Ezt őszintén mondom még akkor is, ha az én JÁTÉKOMBAN a bejáratok mind felfelé mutatnak és nem a lépcsőben lefelé.

Huszti István
volt UFO kutató és robbantási szakértő, csokifagyi fan, építész, múzeumba járó

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.