XXS pavolinsor - Balatonalmádi

A kis feladat is feladat. Rég nem azokat az időket járjuk, amikor egy építész iroda válogathatott volna nagyság szerint a projektek közül. A kis feladatok ráadásul igen hálásak, hiszen az alapgondolatok és építészeti ötletek jóval tisztább megvalósítására adnak lehetőséget. Bemutatjuk Kovács Csaba és munkatársai pavilonsorát.

Az utóbbi években egyértelműen érzékelhető tendencia a program és a méret tekintetében is a kisléptékű építészeti projektek felértékelődése. Más alkotóműhelyekhez hasonlóan a NARTARCHITECTS (Kovács Csaba építész vezető tervező, Poós Tamara, Gyuris Eszter, Vass-Eysen Áron építészek) portfóliójában is büszkén, a nagyobb lélegzetű munkákkal egyenrangúként jelennek meg ezek a moderált beavatkozások ("XXS építmények").

A közösségi ház udvarában felépített sufni, a delikát őrbódé, vagy a jelen írás középpontjában álló paviloncsoport sajátos sorozatként is értelmezhető. Olyan, a felületes szakmai gondolkodás által „lepattanó" munkának tekintett objektumok, amelyek jelenlétükkel tüntetően bizonyítják, hogy az építészeti minőség független a léptéktől, a tervezői ambíciók kibontakozásához pedig nincs szükség megaberuházásokra. Sőt! A balatoni yachtclub-komplexum kertjében felépült pavilonokat szemlélve az a benyomásom támadt, hogy a komplex funkcionális, épületszerkezeti, épületgépészeti és jogi kritériumok által korlátozott, nagyobb léptékű épületekkel ellentétben ezek a keresetlen építmények mintha közelebb maradnának az építészet (vágyott) esszenciájához. A túlburjánzó rétegrendek és szerelvények kötöttségei alól való felszabadulás közelebb viszi a tervezőt az áhított letisztultság, az absztrakció, a szikárság, a környezetre reflektáló szabad térformálás kiteljesítéséhez. Koncepció és végeredmény talán ezen feladatok esetében konvergál a legszorosabban.

Az almádi XXS pavilonok karakterét burkolat nélkül, sallangmentesen megmutatkozó acélszerkezetük határozza meg. A szigorú keretszerkezetben a nyitott-zárt tereket, rétegelt-ragasztott tömör faelemekből sorolt válaszfalak modulálják, a balatoni panorámával és a területen lévő fákkal szoros párbeszédben. A kint-bent határai elmosódnak a térsorban, az érzékek kellemes zavarodottságát csak fokozza az eltolható üveg térelhatárolók rendszere. Az oszlopok és gerendák, illetve falak és mennyezetek megszakítás nélküli egyanyagúsága teszi – az iroda több munkájára jellemző módon - egyetlen, horizontálisan és vertikálisan homogén, absztrakt-tektonikus kompozícióvá az építménycsoportot. A pavilonok terének egyfajta otthonosságot ad a konoidokként szerkesztett mennyezeti fagerendázat inverz boltozatossága, amely praktikusan a lapos lejtésű hasábok külső vízelvezetését is megoldja. A következetesen szerkesztett rendszerbe a pavilonok között húzódó fasorra és a közeli vitorláshajók árbocaira hangolt fémoszlopok csempésznek némi játékos irracionalitást. A tükröződő rozsdamentes acél fémhengerek ferdeségükkel a fák és az ingadozó árbocok szabálytalanságához idomulnak, és kaleidoszkóp-szerűen magukba sűrítik a környezet különböző látképeit és fényhatásait.

Takács Ákos