Ybl Miklós és a Mássalhangzók

Soltész Noémi építész, a Törődés Munkabizottság tagja "evvel a dalban mondja el szíve üzenetét", avagy azt, hogy mi kezdődött el, hogyan kezdődött és merre tart a részükről a Budapesti Építész Kamara közelgő tisztújító közgyűlése kapcsán.

Műemlékegyüttes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagysikerű egykoncertes építészzenekarunk, az Ybl Miklós és a Mássalhangzók. Az előző, 2008-as építőipari válság idején alakult, meló hiányában túlságosan ráérő néhány KÉK-, Sporaarchitects- és Újirány Csoport közeli építészből, tájépítészből és képzőművészből. Volt, aki erre a projektre tanult meg szaxofonozni vagy csavarbehajtóból zenei hangokat elővarázsolni, én például harmonikáztam, énekeltem és doboltam (nem egyszerre). Azóta gyűjtöm a zenekarnévszerű szókapcsolatokat, hogy ha egyszer lesz még ilyen, akkor csak elő kell venni a listát és kiválasztani a megfelelőt. Most épp újra tagja vagyok egy zenekarnak: ez a Törődés Munkabizottság. A név nem a listámról lett, hanem bedobtunk ötleteket, érveltünk, majd megszavaztuk, tiszta demokrácia!

Kellősítők
16 éve vagyok építész, de csak 4 éve kamarai tag. A Nanavízió már 10 fős volt, mégsem jutott eszembe belépni, mert minek: egy cégben elég egy jogosultságot fizetni, nem? Aztán Erő Zoltán budapesti főépítész felkért, hogy legyek tagja (vagy inkább női kvótája) az Építészeti Nívódíj zsűrijének és akkor szólt a BÉK, hogy ehhez azért illene kamarai tagnak lennem. De azóta sem tudom, mi értelme a tagságomnak. Nem érzem azt, hogy az én érdekeimet képviselné a Kamara, hogy az építészkarokon ma már 70%-os többségben levő női építészekre, az én generációmra kíváncsi lenne. A nők láthatatlansága a szakmánkban két éve foglalkoztat, pont azóta vezeti a BÉK-et a mai, öt férfiből álló elnökség. Számos interjú, cikk, kerekasztal, kezdeményezés született a témában – de mintha magunkban beszélnénk, a sűrű tesztoszteronszagban a hangunk nem hallatszik el a BÉK-ig. Ennél hangosabban már nem tudok beszélni, ezek szerint közelebb kell menni.

Márciusi hevülés
Március elején a Toldi moziban, az Építészeti Filmnapokon két film között beszélgettünk a Kamaráról Csapó Balázzsal. Ő épp akkor küldött be egy listát a BÉK Választási Jelölőbizottságának, amin olyan neveket válogatott össze, akik az elmúlt egy évben az Építészfórumon megjelentek, tehát aktív, látható építészek. Azt mondta, hogy zavarja a kamarai apátia, hogy a pozíciókra alig van jelentkező, hogy alig járnak küldöttgyűlésekre és taggyűlésekre, sőt, az építészek már be sem lépnek a Kamarába. Hirtelen fogadást kötöttem vele, hogy az egyik pultot támasztó ember debreceni-e vagy sem: "Balázs, ha én nyerek, indulj újra az elnökségért, mert rajtam kívül egy csomó más embert ismerek, aki szerint lehetne jobb Kamaránk és tenne is érte!" Vesztettem, az illető nem debreceni volt, később mégis folytattuk ezt a beszélgetést, egyre bővebb körben, egy idő után heti rendszerességgel. Ez lett a mi Törődés Munkabizottságunk, ezt a beszélgetést nyitottuk ki a Fugában júniusban két alkalommal, hogy még több emberrel tudjunk beszélgetni arról, hogy milyen lehet egy jobb Kamara.

Csapó Balázs Love Band
Nem Balázs döntötte el, hogy elindul az elnöki pozícióért, hanem szerintem inkább én. Nem Balázs "hülyített be pár csajt" és hímzett fel minket a zászlajára, hanem hónapok óta együtt dolgozunk és együtt döntünk mindenben. Balázs nem akarja bezárni a Fugát, és közülünk senki más sem akarja bezárni a Fugát. Technikai oka van az elnökjelöltségének: közösségünkben egyedül ő lehet elnök, hiszen a többiek nem voltak eddig kamarai pozíciókban, nem is nagyon mentek eddig a BÉK közelébe. Sőt, pl. a Smiló nem is kamarai tag, majd rábeszéljük. Amikor beszélgetünk kollégákkal, sok helyről az jön, hogy tökjó, hogy pörögtök, csak hát Balázs személye vállalhatatlan. Nem voltam a két évvel ezelőtti sztori közelében, csak Balázs és mások beszámolóit tudom meghallgatni. Én mindig elhiszem, amit az emberek mondanak, és mivel ennyire ellentétes dolgokat hallok, talán le kéne ülni a feleknek és beszélni egymással, hogy mi történt, miért történt és ki miben hibázott. Mert ennek örökségét szenvedjük most mindannyian: a töredezett budapesti építészközösségünk még egy vonal mentén való kettéhasadtságát.

Építészi Akarás
Egészen felnőttkoromig hittem Kákalaki Akkában, vagyis abban, hogy az ősz, bölcs Fehér Szakáll az, aki vezeti és megvédi a veszélyektől vadlúdcsapatát, vezérgúnárként elöl repül, ő dönt mindenben, abban is, hogy Nils Holgerssonék lehetnek-e a csapat tagjai vagy sem. Nos, az első meglepetés, hogy Akka tojó. Hogy a 80-as években miért kellett gúnárrá szinkronizálni, arra nem én fogok válaszolni. Ennél sokkal nagyobb meglepetés volt számomra, hogy a V-alakban szálló vadludaknak valójában nem egy vezetője van az égen. Amikor az élen repülő vezér elfárad, egy másik veszi át a helyét. Ahogy szárnyukkal eveznek repülés közben, a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat, így csoportban, egymást folyamatosan cserélgetve majdnem kétszer akkora távolságot tudnak megtenni, mintha egyedül repülnének. Repülés közben a hátsók azért gágognak hangosan, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák. Én egy vadlúdcsapatként tekintek a Törődés Munkabizottságra és tágabb értelemben a kamarai közösségre.

Toxic Architecture Design Terrorism
Nem tetszik, amikor egy építésziroda úgy kommunikál, hogy a vezető tervező(k) tervezi(k) az épületet, egyszemélyben. Az építész nem egy magányos hős, a kamara elnöke pedig végképp nem lehet az. Paradigmaváltásra van szükség. Kíváncsiságra, közvetlenségre, részvételiségre, aktivitásra és közösségépítésre. Lehet, hogy ez melósabb, de az a tapasztalatom a szakmai munkámban és más közösségekben is, hogy a gondolatok nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak, és mindig sokkal jobb lesz a végeredmény, mint amikor egyedül repülünk.

Nem tetszik, hogy jelenleg úgy működik a BÉK, hogy négyévente megválasztunk embereket egyes pozíciókra, akik az alakuló ülésen találkoznak először és jó esetben tudni fognak együtt dolgozni, vagy küldöttként lesz idejük félévente a tartalmilag kiüresedett küldöttgyűlésekre járni. Aztán függöny, csináljátok, négy év múlva találkozunk, addig pedig minimális, egyirányú kommunikáció történik a BÉK vezetése és tagsága között. A BÉK döntései, állásfoglalásai (Fuga, Ötpacsirta), kapcsolatai más kamarákkal, szakmai szervezetekkel, minisztériumokkal egy / öt emberre vannak bízva, a tagságnak legfeljebb informális kapcsolata lehet a vezetéssel. Hogy valójában mit szeretne a több mint 3000 fős tagság, azt senki sem tudja igazán.

Zavaros Rajzok
Herczeg László, a másik elnökjelölt azt írja a facebookon, hogy "A jövőbeni elképzeléseimről előzetesen megosztom a Tilos Rádió, Építési Terület műsorában, Dévényi Tamás, Balázs Anna és Pethő Laci barátom által készített beszélgetést." Csak egy embert hagyott ki a felsorolásból, Varga Piroskát, a műsor másik vendégét. A műsor címe "Választási műsor 1. Varga Piroska - Herczeg László" volt. "Ugyan papírvékony az egész, de nagyon jól van lekommunikálva." – mondja Laci rólunk a műsorban. Egyébként tetszik a papíros hasonlat, hiszen közös gondolkodásainkon március óta folyamatosan különböző papírokon szedjük össze és strukturáljuk a víziónkat, a Fuga júniusi workshopjaira is vittük a papírjainkat, mert szeretnénk, hogy minél többen írnátok azokra a papírvékony papírokra.

Nem tetszik, amikor azt hallom, hogy micsoda dolog, hogy a Törődés Munkabizottság nem járja végig a "szolgálati utat", hanem csak úgy lendületből, kamarai múlt nélkül bejelentkezik pozíciókért. Kislányom, mosolyogj többet, köpd ki a rágót, csak akkor szólj, ha kérdeznek, köszönj szépen, ne dugd zsebre a kezed, amikor felnőttel beszélsz, egyáltalán ne dugd zsebre a kezed, húzd ki magad, ne bámulj a bácsi arcába, ne hintázz a széken, ne rugdoss, ülj egyenesen!

Gennyes Erősítés
Térjünk vissza a zenéhez. Amióta kórusban énekelek, egyre több építészről derül ki számomra, hogy ők is (helló Csomay Zsófia, Dékány Tibor, Erő Zoli, Szabó Levente, Zoboki Gábor!). Budapesti Építész Kamarakórus. Az én kórusom, a Csíkszerda egy többszáz embert összefogó hihetetlenül erős közösség, aminek olyan önkéntes erőforrása van, amilyet még nem láttam. Nálunk az a mondás, hogy csak az van, amit megcsinálunk. És hát elég sok mindent megcsinálunk.

A kétlépcsős kamarai rendszer miatt a BÉK mozgástere, erőforrásai szűkösek. Azonban azt gondolom, hogy megerősíthetjük ezt a sokszínű közösséget, és egy erős, összetartó közösség sokkal jobban fogja tudni képviselni az érdekeit, mint most. Van egy szuper példa előttünk: 18 éve, a Kortárs Építészeti Központ indulásakor minimális pénzügyi erőforrásaink voltak, volt viszont egy nagyon fontos értékünk: mi magunk, a tennivágyó, egyre bővülő közösségünk. A hőskorban mindent mi csináltunk, a kurátori feladatoktól a bárpultozáson át a villanyszerelésig. Sokfélék voltunk, de abban egyformák, hogy mindannyunkban benne volt a bugi, hogy nyomjuk – és ennek nagy a gravitációs ereje. Mára a KÉK egy BÉK léptékű büdzsével rendelkező szervezetté vált, többször meg tudott újulni és újradefiniálni önmagát, de az alapértékei ugyanazok. Nem Kákalaki Akka formálja a KÉK-et, hanem az, aki ott van, és csinálja.

Tárgykáosz

A Törődés Munkabizottsághoz itt tudtok csatlakozni, várunk szeretettel!

Csupa pozitív visszajelzést kaptunk ezen a felületen, amit nagyon köszönünk. Zárásként néhány a sok közül: 

Soltész Noémi
Törődés Munkabizottság
( ͡°( ͡° ͜ʖ ͡°( ͡◐ ͜ʖ ͡◐) ͡° ͜ʖ ͡°) ͡°)

A Törődés Munkabizottság jelöltjei: 

★ Csapó Balázs, elnökjelölt

★ Varga Piroska DLA, alelnökjelölt

★ Csóka Attila, Pajer Nóra, Rabb Donát, elnökségi tagjelöltek

★ Bődey Attila, Etikai-Fegyelmi Bizottság tagjelölt

★ Rab Judit, Felügyelőbizottsági tagjelölt

★ Dobos András, Kiss-Gál Zsuzsanna DLA, Kőszeghy Flóra, Soltész Noémi, Választási Jelölőbizottsági tagjelöltek

★ Antal Máté Ágoston, Balázs Anna, Balázs Bálint, Bulcsú Tamás, dr. Csizmadi Péter, Dávida Eszter, Dékány Tibor, Ferenczy Kinga Katinka, Fortvingler Éva, Francsicsné Szántay Zsófia, Germán Tibor, Hatvani Ádám, Kamenik Klaudia, Karlovecz Ádám, Király Zoltán, Kiss-Gál Gergely, Köves Bálint, Mátyus Orsolya, Molnár Szabolcs, Siffel Gábor, Zimborás Gábor, küldöttjelöltek