A hét csakra - az A10 novemberi-decemberi száma

Az A10 idei november-decemberi száma ráerősít Ekler Dezső egyre fokozódó nyugat-európai népszerűségére: a tavaly elkészült péceli iskolát háromoldalas cikkben mutatja be.

Az A10 idei november-decemberi száma ráerősít Ekler Dezső egyre fokozódó nyugat-európai népszerűségére: a tavaly elkészült péceli iskolát háromoldalas cikkben mutatja be. Az A10 végre nem a sokat publikált disznókői borászatot helyezi a figyelem középpontjába (ehhez elég sok idő eltelt már a csigaformájú garázs megépülése óta), hanem egy még kevésbé ismert, friss alkotást.

A magyarországi tudósító, Emiel Lamers cikke a keletkezés körülményei mellett kitér az épület alaprajzának, formavilágának és színrendszerének sajátos eredőjére, az emberi testrészekkel összefüggésben álló hét csakrához („energiakörhöz") kapcsolódó építészeti koncepcióra, a közeli barokk Ráday-kastélyhoz való szoros viszonyára és a speciális megbízói igények kielégítésének módjára is.

A lapszám kínálatának áttekintése során arra lehetünk figyelmesek, hogy a hagyományosan – és egyre alaptalanabbul – perifériáknak tekintett területeken (Közép-Kelet-Európa, Dél-Kelet-Európa) mintha lázasabban keresnék az építészek az új formákat, mintha gyorsabban igyekeznének megszabadulni meg a „fagyos" és lassan üresedni látszó minimalizmus beidegződéseitől. Nem mintha a lapban közölt németországi (Gallery and Art School, Eiblingen, Harwig N. Schneider Architekten), ausztriai (Museum Liaunig, Neuhaus, Querkaft Zt GmBH), franciaországi (Children’s Play Centre, Bonneuil-sur-Marne, LAN Architecture), belgiumi (Museum extension, Charleroi; l’Escaut), norvégiai (Museum, Kalmar, Tham and Videgard Hansson; Hotel, Valldal; Jensen and Skodvin Architects) épületek ne volnának megejtően gyönyörűek, de az adott mezőnyben revelatív erővel mégiscsak a brezjei (Szlovénia) szabadtéri oltár hat (Marusa Zorec).

Persze ez is illeszkedik a minimalizmus formálásmódjához, ám annak egy olyan új változatát képezi, amely megtermékenyítő lehet a kissé fáradt, akadémikus „központok" számára is. Merőben más építészeti szemlélet szárnypróbálgatásait jelenti a bodrumi (Törökország) rekreációs komplexum – a tervezők boldog szabadsága azonban féktelen formatobzódáshoz és kissé áttekinthetetlen telepítési struktúrához vezetett. Ebben a kontextusban Ekler Dezső épülete valóban friss és határozott hangnak tűnik.

A tematikus összeállításban ezúttal a faépítészet van terítéken – szerencsére nem csak (és nem elsősorban) skandináv példákkal illusztrálva.

Haba Péter