A holland nagykövetség átépítése Rómában
A projekt a holland design jellegzetességeit kívánta bemutatni. Az építészeti cél a funkcionalitás, a transzparencia és a modern megjelenés volt.építészet: cepezed architects
A római holland nagykövetség egy 1929-ben neoreneszánsz stílusban épült gazdagon díszített villában, és az ahhoz csatlakozó későbbi építésű, érdektelen szárnyban működött, 1300 m2 alapterületen. Az évek során kisebb mértékű felújítások történtek az épületeken, mára azonban teljesen leromlott az állapotuk. Mivel a villa eredetileg lakóháznak épült, elrendezése a nagykövetség számára logikátlannak bizonyult, fenntartása nehézkessé vált, a beépített technikai szerkezetek pedig idejétmúlttá váltak. A keskeny folyosók, a kisméretű lépcsőházak és az aránytalan méretű szobák nem feleltek meg a követség igényeinek. A nagykövetség másik épületet keresett, de ennek várható költségei miatt úgy döntöttek, hogy jobban járnak, ha az eredeti épületet újítják fel és modernizálják. A tervezés 2005-ben kezdődött, az építkezés pedig 2006-2007-ben folyt. Ez idő alatt a nagykövetség ideiglenesen egy másik épületben működött.
A fent említett problémák felszámolása mellett a felújítás célja egy minőségi építészeti és művészeti megoldás volt, hisz Olaszország a kultúra és a design egyik legfontosabb központja. A projekt a holland design jellegzetességeit kívánta bemutatni. Az építészeti cél a funkcionalitás, a transzparencia és a modern megjelenés volt.
A hollandiai cepezed architects építésziroda a régi és az új rész közötti erős kontrasztot hangsúlyozta ki. Mivel a főépület rengeteg érdekes eredeti részlettel rendelkezett, a cepezed a pompa újjáéesztése és előtérbe helyezése mellett döntött. A villa külső megjelenését gondosan renoválták, a kevésbé értékes annex köré pedig az épületet körülvevő tűlevelű fenyők színére hasonlító árnyalattal öregedő patinájú Cor-Ten acélból másodlagos homlokzatot húztak. A burkolat az ablakok előtt is elfut, de ezeken a helyeken perforált, és a napsugárzástól védő zsaluval is ellátták. Az új burkolattal a bővítmény absztrakt, semleges, részletek nélküli látványt nyújt, és megfelelő hátteret ad a neoreneszánsz épületnek.
A belső tereket szép részletek hiányában a beton vázszerkezetig kitisztították, és a könnyedség, a transzparencia és a jól működő kommunikáció jegyében teljesen új elrendezést alakítottak ki az épületben. Ennek során a két épületrészt egységesítették és összenyitották, így belülről szinte nem is érzékelhető, hogy két külön szárnyban vagyunk. A logisztika szempontjai szerint minden szint hasonló elrendezést kapott; az irodák, a munkahelyek és a tárgyalók egy központi közlekedő-pihenő körül kerültek kialakításra, így folyamatosan lehetőség adódik a munkatársak találkozására. Az irodák és a központi tér közötti elválasztások áttetsző üvegből készültek, így az épületben mindenütt világos van. A lépcsők és a lift, sőt azok lefedése is üvegből van, így a napfény mélyen be tud hatolni az épület belsejébe.
Az új nagykövetségi épület belső tereiben holland művészeti alkotások kerültek elhelyezésre (Jan Cremer, Jan Dibbets, Louis Copier, Carel Willink, Aline Thomassen, Fons Brasser, Charlotte Dumas és Hannes Wallrafen művei). Az épületet kívülről Irene Fortuyn és Robert O’Brien 1993-as alkotása, a két kerámiakutyából álló installáció őrzi.