A II. világháborúban elesett XII. kerületi polgári áldozatok emlékére
Bemutatjuk a legjobbnak tartott pályamunkát: Bencsik István szobrászművész és Rádóczy (f) László építész pályázatát.
A Szoborbizottság a javasolt munkák közül egyhangúan Bencsik István szobrászművész és Rádóczy (f) László építész beadott pályázatát tartotta a legjobbnak, továbbgondolásra, illetve felállításra alkalmasnak, kiemelve, hogy ilyen jó pályamunkával az utóbbi évek bírálatai során egy bizottság munkájában sem találkoztak.
A megoldás
Az emlékhely ellentmondásos pozíciójára alapozzuk a koncepciónk egyik lényegi gondolatát, amely szándékunk szerint kezeli, csillapítja és (meg)oldja ezt a nyilvánvaló környezeti feszültséget. Létrehozható egy olyan urbánus szabadtéri szentély, kegyeleti hely, amely egyúttal az épített és táji környezet emblematikus, meghatározó elemévé is válik.
Környezetalakítás
Értelmezésünk szerint az emlékhely a helyszín (tervezési terület) – lehetőség szerinti – átértékelését igényli. Javaslatunk, amely a háromszög alakú zöldfelület egészét (kb 1000 m2) kezeli, négy elemből áll:
- a terepplasztika
- a szobor
- a térfelszín
- az oszloperdő
A környezet léptékéhez illeszkedő és minden irányból jól látható a helyet meghatározó természeti eszköz a területet lehatároló erőteljesen formált, szabdalt terepplasztika. A „természeti" alakulat külső, kifelé forduló oldalával a megkülönböztetett helyet jelöli, belseje ugyanakkor védelmet adva ölel körül, vizuálisan szeparál és csökkenti a zavaró környezeti hatásokat. A közvetlen kapcsolatot zajos és forgalmas külvilággal az északnyugati sarok felől nyíló és az emlékhely fókuszára nyíló, repedésszerűen szűk, falak határolta sikátor jelenti.
A környezet léptékéhez képest kicsiny sziget lényeges nézőpontja a szomszédos épületek felső szintjeiről való rálátás, ezért a tervezett megoldás értelmezhetősége ebből a szemszögből is különösen hangsúlyos tényező volt.
A tájépítészeti eszközökkel létrehozott egyszerű, visszafogott környezeti elemek, a terep formálása, kialakítása indirekt módon ébreszthet asszociációkat:
- tektonikus törés, földindulás, -mozgás, suvadás
- kráter, bombatölcsér
- halomsír/tömegsír
A mesterségesen létrehozott „természeti képződmény" fizikai és spirituális középpontjában áll a nagyméretű szobor-plasztika.
A szobor dinamizmusa, aszimmetrikus szerkezete a drámai eseményre, a háborúra utal. A szoborban megjelenő, emberi testrészt ábrázoló jel az emberi áldozatokat, az embert, az újjászületést és a békét szimbolizálja. Koncepciónk kidolgozása során rendkívül fontos a szobor és a környezet-architektúra hibátlan együttműködése – ami például sajátos megoldásként maga után vonta a szobor üreges betonöntvényből való készítését. A szobron megjelenő aranyozás az emlékhely szakralitására utal.
A térfelszín nagyméretű töredezett mezőkből összeálló, homogén, semleges anyagú felülete szervesen kapcsolódik a terep-plasztikához és a szoborhoz.
Az emlékhely határozott délkeleti vizuális határát oszloperdő – sűrűn és többsorosan ültetett, jellegzetes habitusú nyírfák áttört fala – képezi.