A nyugalom járdaszigete – Hatvan, új autóbusz pályaudvar
Mozgás, sebesség, száguldás. Motorzaj, vonatfütty, robaj – körös-körül. Ebbe a környezetbe tervezte meg Kalo Emese, Pásztor József, Igar Péter és Dénes György Hatvan új autóbusz pályaudvarát. Védett teret biztosítottak, mely nyugalmas szigetként úszik környezetében, a környező utak tengerében – s munkájuk kiérdemelte a Pro Architectura-Díjat.
Szubjektív
- Tud maga fényképezni?
- Tudok.
- És mért nem hord magával fényképezőgépet?
- Mert nincs gépem - hangzott az őszinte és világos válasz.
- De ha volna, akkor fényképezne vele? - kérdezte az őrmester.
- Ha a nagymamámnak kereke volna... - felelte egyszerűen Švejk, és nyugodtan állta az őrmester fürkésző pillantását. Az őrmesternek éppen megint belenyilallt a fejébe a fájás, úgyhogy nem tudott más kérdést kitalálni, csak ezt:
- Nehéz dolog pályaudvarokat fényképezni?
- Könnyebb, mint akármi mást - felelte Švejk -, mert nem mozog, és az a pályaudvar folyton egy helyben áll, és az embernek nem kell rászólni, hogy barátságos arcot kérek...
Josef Švejk és Flanderka őrmester párbeszéde Jaroslav Hašek regényében
Koncepció
Az pályaudvar egészének gondolatisága a - valós és elképzelt - utazás élményére, az érkezés és indulás megélésére épül.
- A buszpályaudvar egy átgondolt, jól üzemelő és üzemeltethető, racionális rendszer legyen, de jelentsen és nyújtson többet a szigorúan vett funkcionális, logisztikai szerepénél.
- Hordozzon magában gondolati, érzelmi értékeket. A racionalitás mellett a gondolatiság is tükröződjön benne.
- Valódi középület legyen, ne csupán egy szükséges közlekedési objektum. Jelentsen többet a pályaudvar buszok, peronok és utasok rendezett halmazánál.
- Az épületegyüttes alkalmazkodjon környezetéhez. Vegye figyelembe mit sugall a hely szelleme.
A kiindulási környezet – Túlzott ingerek
A terület Hatvan város belterületén fekszik, viszonylagos közelségben a város történeti központjához. Ennek ellenére az építkezés előtt nyoma sem volt a klasszikus városi szövetnek. Utakat, síneket, gyártelepet láttunk - no és kis ligetet. Északról országos jelentőségű főút, nyugatról szintén országos jelentőségű, nagy forgalmú vasútvonal, kelet és a dél felől, hajlatot képezve közút - annak túloldalán gyártelep - határolja. Mozgás, sebesség, száguldás. Motorzaj, vonatfütty, robaj - körös-körül. Lüktet a környezet, vele együtt szinte lüktet a fejünk is. Nyugalmat sehol nem találtunk.
De nem csak a környezet feszült. Mi magunk, az emberek is. Hiszen hiába is tagadnánk, az utazás mindenkiben izgalmat vált ki - az apróságtól az aggastyánig, a kirándulótól az ingázóig egyaránt. Ki azért izgul, mert új világot láthat, ki azért mert valakije várja, ki azért hogy egyszerűen elérje a járatot. Kellemes vagy kellemetlen ez az izgalom, de feszültség bennünk. Ez a bennünk lévő izgalom is - függetlenül annak milyenségétől - feloldásra, élményre, emlékre vár. Olyan teret, új világot, olyan új autóbusz-pályaudvart hoztunk létre, melyben a - karakterében, igényszintjében és használati módját tekintve is heterogén - környezet zaklatottsága feloldódik.
Védettség és szigetszerűség
E zaklatott környezet feloldását építészeti-kertészeti eszközökkel értük el. Olyan védett teret biztosítottunk, mely úszik környezetében, a környező utak tengerében. Ez a védett tér egy nyitott-zárt, épített sziget. A gépkocsiforgalomtól védett terület sziget, mely az utasokért létesül. Zöld sziget, oázis, melyet körben az induló buszok peronjai, perontetői óvnak, melyben úszik a pályaudvar és a víztorony épülete. Nyitott és zárt egyidejűleg. Nyitott, hiszen felülről, oldalról belátunk, de zárt is, a védőgyűrű öleli körül. Ebben a nyitott-zárt, humánus térben - a védettség okán - a feszültség oldódhat. A liget immár rendezett zöldfelülete befolyik a pályaudvar területére, folytatását képezi annak. Kiegészítik egymást. A liget kitágul, a sziget társra lel.
Ez a sziget az indulás, a megérkezés színhelye, színtere. Hangsúlyos tér. Mint ilyen hangsúlyos térnek, emlékezetesnek kell lennie. Emlékezetesnek, hogy élményt nyújtson, amíg várakozunk az indulásra és élményt nyújtson a megérkezés idején is. A buszból kiszállva, itt szembesül először Hatvan városával az utazó. Az élményen túl a szigetszerűség a biztonság érzését is sugározza. Nem direkt, jelzés szinten, de a figyelmes szem számára egyértelműen. Azt a biztonságérzést sugározza, mely a napjaink - közlekedéssel szemben támasztott - legfontosabb követelménye. Jelzi, aki a Hatvani Volánnal utazik, az biztonságban érezheti magát. A ház a hely szellemét a szigetszerű kialakítással, a védelem biztosításával idézi ide.
Telepítés
- az állomásépület középen áll, körben a peronok
- minden induló járatállás egyenrangú, azonos távolságra vannak az épülettől
- minden járatállásra jó a rálátás
- a forgalomirányító valamennyi be- és kimenő autóbuszt szemmel is követhet – rálát azokra
Megközelítés
Elkülönített megközelítést terveztünk
- az autóbuszoknak - egyetlen helyen van a ki és a behajtás /ellenőrizhetőség/
- a gyalogosoknak - a park felől, irányított, koncentrált helyen közelíthető meg a pályaudvar
- a gépkocsival érkezőknek illetve a taxinak – közeli a gépkocsi parkoló
A gépjárművek telken belüli közlekedése
- az autóbuszok csak egy irányban közlekednek. Nincs kereszteződés, csökken a balesetveszély
- az érkező autóbuszok a legrövidebb úton elérik a peronokat
- a parkoló buszok közvetlenül a peronok mellett parkolhatnak
A gyalogosok telken belüli közlekedése
- csak a park és az érkező peronállások felől - kijelölt helyen - keresztezi gyalogos az autóbuszok útját
- a védett zónában szabadon - járműforgalomtól elzárt területen - közlekedhetnek
Térkapcsolatok
A létesítmény egészét jellemző tisztaság jegyében az állomásépületen belül is karakteresen elválnak egymástól a közönségforgalmi és az üzemi területek.
Utasforgalmi területek
Legjelentősebb tér az váróterem. Ezt helyeztük a központba. Könnyen megközelíthető, a kilátást a nagy üvegfelületek minden irányba biztosítják. A váró méretét Hatvan léptékéhez igazítottuk - se túl nagy, se túl pici ne legyen. Hiszen itt az épületben csak különösen rossz idő esetén várakoznak majd az emberek. A zöldterület az utasforgalmi zóna szerves része. Célunk nem más, mint hogy a pályaudvar előtti, ligetből parkká alakított zöldfelület folyjon át a gyűrű belsejébe is, térbe helyezve azt. Ahogy a belső terek, úgy a kert is differenciált kialakítású - elvonulós, egybegyűlős terekkel, a gyerekek számára játszóhellyel, díszkert részekkel - valamennyi korosztály örömére.
Üzemi területek
Szintenként tagoltuk a funkciókat. A földszinten az előcsarnokkal kapcsolatot tartó pénztárak, a csomagfelvétel, valamint az irányítást, a szervezést végző irodák, személyek kaptak helyet. Az emeleten a buszvezetők várakozója, öltözők, raktárak, a kiszolgáló helyiségek találhatók. A helyiségek lineáris tengelyre fűzve, egymás mellett sorakoznak. A buszvezetők pihenését a várakozó helyiség maximálisan képes kiszolgálni. Hiszen a pihenőhely elkülönül az irodaterektől, függetlensége biztosított. Az épületbe belépő buszvezető a vezénylést végző munkatárssal találkozhat, bejelentkezhet. Nem tud észrevétlenül felmenni az emeletre, a pihenőbe. Így valamennyi járat indulása, vagy érkezése koordinált lehet. A forgalomirányítást kiemelt helyre szerveztük. Elhelyezése jó rálátást nyújt a telepre érkező, vagy innen induló buszokra.
Anyagok
A tégla
- mert a víztorony falazatát adja
- a szomszédos cukorgyár korabeli épületei épülteinek építőanyaga
- időtlensége korokon átívelő, mely egyöntetűségével, méretével léptéket szab.
A beton
- őszinteség kifejezése, megélése
- nyersesség, szerkezetiség, zsalutáblaosztás
- a gyűrűség erősítése
A fémlemez
- a tető a ház sokadik homlokzataként, felülről a mindennapok látványát adja
- korcai a szomszédos sínek ritmusával rímelnek
- könnyedsége a repülést idézi
19:16
Részemről is „gratula”, de így, idézőjelben.! Mert ezt a komplexumot bizony jól elszúrták! - és az „sz” helyett itt a „k” is megállná helyét. Egy autóbuszok közlekedésére tervezett, körpályaudvar három tűkanyarral!? Aminek következtében egy kocsiállás, a 9-es, már eleve használhatatlan! Láttak már önök valaha is buszpályaudvart!? Van fogalmuk esetleg egy autóbusz fordulóköréről? A be- és kiléptető rendszer, a sorompókkal, szintén használhatatlan. Az autóbusz vezetője egyszerűen nem éri el a csengőgombot. A sorompótól csak a buszok nem tudnak bemenni a pályaudvarra, egyébiránt - a tábla ellenére, - boldog-boldogtatlan átjáróháznak használja azt. A médiák állandóan a környezettudatos életmódról és az energiatakarékosságról papolnak, ugyanakkor a hatvani autóbusz pályaudvar esti világításának 2/3 része le van kapcsolva, (pl. a peronok egy része, a víztorony díszkivilágítása,) mert olyan óriási áramfogyasztása van, ami valószínűleg túl nagy anyagi terhet jelent az üzemeltető cég számára. Szóval „gratulálok”! Arról már ne is beszéljünk, ahogy a százéves, ipari műemlék víztornyot körbevették a szabadkőművesség szocreál-bauhaus egyenes és derékszög formáival, a sivárságba fojtva a múlt szépségét. A „nyugalom járdaszigete” – röhej! Inkább a vörös-liberális rablókapitalizmus filozófiai megjelenése, ahol az ember csak „egy gép, egy szükséges rossz, egy kockázati tényező”! Tényleg, miért is kaptak díjat? Ja, a bádogtető… hm… „fenomenális”… Tudják, ez nemcsak az önök szégyene, hanem az ország tragédiájának „lázlapja” is! Rákosi és bűnbandája az ’50-es években kiirtotta a régi nemesi, arisztokrata értelmiséget. Aki megmaradt, az ’56-ban lelépett külföldre, és Magyarország gyakorlatilag kiművelt emberfők nélkül maradt. A ’60-as években felnövekvő technokrata réteg már a nyomába sem léphetett a nemesi értelmiségnek, magyarul: hatelemis párttitkárok hülyegyerekeiből lettek orvosok, tudósok, tanárok, mérnökök, stb. És ez a vonal töretlen! Na, akkor mit várhatunk?
21:22
@Jovi: http://wangfolyo.blogspot.com/2011/10/magyar-megnyitas.html
08:36
Gratula :-)