A veszprémi Művészetek Házában kezdi meg vándorútját a Néprajzi Múzeum Székátiratok kiállítása – Újraírt Székátiratok 1.

A Székátiratok című kiállítás tavaly ősszel nyílt meg a Néprajzi Múzeum falai között mint kamara és utazókiállítás. A kiállítás kiindulópontja a múzeum Bútorgyűjteménye, amelynek ülőbútoraiból, ülőalkalmatosságaiból, székeiből és sámlijaiból inspirálódva az AU Műhely budapesti építésziroda kortárs székeket tervezett. A veszprémi Művészetek Házában a kiállítás nemcsak új formában, de egy új székkel kiegészülve foglalja el a Dubniczay-palota sala terránájának barokk freskótöredékes tereit.

Az installáció mozgékonyságát és térbeli adaptálhatóságát a palota adottságaihoz formálták a kurátorok (Zsoldos Anna és Molnár Tamás). A fogadó intézményt pedig felkérték, hogy saját gyűjteményük egy székével egészítsék ki a kiállítást, helyivé és közössé téve a tárlatot. A Néprajzi Múzeum Madok-programjának kiállításaként egy utaztatható, módosítható, mozgatható kiállítás valósul meg, az építészekkel közösen, amit minden egyes fogadó intézmény és közössége közösen gondolkozva, kollaboráción keresztül átírhat.

A tárlat a gyűjteményi tudást és a kortárs építészet és design kifejezési formáit ötvözi. A tudományos és művészeti projekt múzeumi kutatók és a kortárs építészek hosszú távú közös munkáján alapul. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében megközelítőleg 1200 tárgyból álló székkollekció található. A szék hosszú időn keresztül az egyik legdinamikusabban gyarapodó bútorféleség volt a gyűjteményben. De vajon miért? Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék, mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy múzeumi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek?

Az alkotók, az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, akik a múzeumi tudástárból építettek kortárs világot és a múzeum ülőalkalmatosságaiból inspirálódva kortárs székeket terveztek. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret. A múzeumi műtárgyak így nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy darab fából és ágyból, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából is – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját.

A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed. De nemcsak funkcióban, hanem korban, anyahasználatban, gyártási technológiájában is eltérnek egymástól. Jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék, ugyanúgy, mint a vörösréz gondolkodószék, a gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék, vagy a különleges filcszék. A veszprémi tárlaton a válogatás kiegészül a Vass-gyűjtemény egyik műtárgyával: Csiky Tibor autodidakta, neoavantgárd szobrászművész Rietveld-szék átírásával, ami több szálon illeszkedik, de tova is szövi a kiállítás gondolatait.

A kiállítás és az ahhoz kapcsolódó katalógus a Néprajzi Múzeum jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-program keretében született. A tárlat is jól mutatja, hogy a jelenkor szerepe egyre fontosabb és izgalmasabb a néprajzi és antropológiai kutatásban és a múzeumi munkában. A MaDok-program a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására fókuszál, gondolkodásában pedig nemcsak a múzeumi tárgyak, hanem a tárgyakat létrehozó és használó közösségek is izgalmas kutatási és kapcsolatépítési terepet jelentenek.

Megnyitó: 2023.10.21. 18.00

Köszönti a vendégeket dr. Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese

Facebook esemény

Koncepció, tervezés és kivitelezés: 
Architecture Uncomfortable Workshop / AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)  

Kurátor:
Zsoldos Anna, Molnár Tamás (Néprajzi Múzeum), Grászli Bernadett (Művészetek Háza, Veszprém) 

Projektfelelős:
Frazon Zsófia   

Grafika:
Hoffmann Tamás Boldizsár