’Atmoszféra’: alkotóhét a debreceni építész tanszék elsőéves hallgatóival

A tavaszi alkotóhét szerves része a Debreceni Egyetem építészképzésének, hiszen fontos, hogy a hallgatók tanórai keretek közül kilépve is megtapasztalhassák a közös gondolkodást, a tervezést és az építést. Az idei évben rendhagyó módon az elsőéves hallgatók külön workshopon építettek helyspecifikus installációkat a nagyhegyesi Kráter-tóhoz. Pásztor Anna és Szuszik Dóra beszámolóját olvashatjuk.

Az elsőéves építész hallgatóknak március 27. és 28. között tartottunk workshopot a nagyhegyesi Kráter-tónál, a hívószavunk az ’atmoszféra’ volt. A helyszín különleges karakterrel bír. 1961-ben Nagyhegyes mellett a napokig tartó gázkitörés egy közel 150 m átmérőjű krátert vájt a fölbe, és hordalékaként egy 12 m magas sáncot emelt aköré.[1] A mélyedésben egy tó keletkezett, a dombot fák nőtték be. Az apró erdőt már messziről látni lehet, izgalmas kontrasztot alkot az őt körülvevő végtelen sík mezőgazdasági területekkel. Egy markáns bejárata van, de az erdőbe lépve ez szerteágazik, minden útvonal a tavat járja körbe. A tó, a nádas, a domb, az erdő és a termőföldek változatos tervezési területeket adtak számunkra. Helyszínválasztásunk nem véletlen, a diákok a féléves tervezési feladataikat is ide készítik. Lényeges szempont volt, hogy a tudásukat a workshoppal bővíthessék, jobban megismerjék a hely karakterét, körbejárják a lépték és a tér fogalmát, felismerjék az anyagokban rejlő lehetőségeket és tapasztalatokat gyűjtsenek.

A hallgatók első feladata a hely atmoszférájára fókuszáló koncepció készítése volt. A helyszínválasztás kötetlen, de az anyaghasználat kötött volt, egy köteg 3 mm-es fehér bálamadzaggal kellett tervezniük. Ekkor még egyedül dolgoztak, de az anyag alkalmazására tett javaslatok alapján három csoportba szerveztük őket. A felvetett használati módok a ’fal’, az ’áthidalás’, és a ’mászóka’ voltak. Az alkotói közösségekhez két-két oktatónk csatlakozott, akik segítettek a sokféle gondolatból egy egységes és megvalósítható koncepciót formálni.

Másnap reggeltől a helyszínen dolgoztunk. A bálamadzag sok lehetőséget rejtett magában. Könnyű, lógatható, feszíthető, sorolható, csomózható, rétegelhető, szőhető, egyszóval jól formálható, így a helyszínre elegendő volt létrát és ollót vinnünk magunkkal. A nap első felét építéssel töltöttük. A koncepció terveket az adottságoknak megfelelően a helyszínekhez igazítottuk. Oktatóként igyekeztünk minél nagyobb teret adni a hallgatóknak, így az építés menetét és a feladatok leosztását is ők koordinálták. Mindannyian egyenrangú résztvevőként dolgoztunk a csapatban. Délutánra készültek el az installációk, így közösen körbejártuk és elemeztük azokat. A beavatkozások aktivitásra bíztatták az odalátogatókat. A fák törzse közé szőtt felületek mászásra, míg a túra útvonalra épített „fal" újabb, a mindennapi használattól távol eső határterületek felfedezésre bátorította az arra sétálókat. Az eddig felfedezetlen kisebb méretű kráter „lefedése" helykijelölésként szolgált.

Természetesen ezek a helyszíni kísérletek csak néhány óráig éltek, a nap végén elbontottuk őket, de tanulságaikat a hallgatók tovább vitték a későbbi terveikbe.

A témák szerint szervezett csoportok lehetőséget adtak arra, hogy a hallgatók megismerjék a többi oktató gondolkodásmódját is. A közösen kialakított célok motiválták őket a kollektív munkára és a végeredményt mindenki a sajátjának érezte. A beavatkozásokon keresztül megtapasztalhatták a ’hely szellemét’, kísérletezhettek, újragondolhatták és alakíthatták az őket körülvevő tereket.

A napot egy közös sütögetéssel zártuk a tó körül.

Résztvevő oktatók: Burzuk Dávid, Jónás Dóra, Molnár Dorina, Pásztor Anna, Pető Barbara, Szuszik Dóra, Tar Dániel, Tarcsi László

Pásztor Anna és Szuszik Dóra
a DE-MK Építészmérnöki Tanszék oktatói

Hivatkozások:
Nagyhegyesi Polgármesteri Hivatal (2024) Kráter-tó. In: https://nagyhegyes.asp.lgov.hu/krater (letöltés időpontja: 2024.05.14. 15:31)