Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a CET Budapest és az Archigeo megvételt nyert terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt pályázaton megvételt nyert a Csomay Zsófia, Erdélyi Erika, Kaló Judit és Nagy György építészek nevéhez fűződő koncepció, amely a főépület átfogó és gondos helyreállítására tett javaslatok mellett mellett a bővítést egy utcavonalra merőleges, nyitott-zárt tömeg létrehozásával képzelte el, egy függönyszerűen képzett, kerámia-üveg térfal mögé rejtetten.
Részletek a műleírásból
Építészet
Lechner újító törekvéseiről
Lechner képzeletében a múzeumi funkcióhoz nem a klasszikus elv szerinti görög oszlopcsarnok képe kötődött, minden történeti stílustól idegen koncepciót akart megvalósítani.„ Egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem... anélkül, hogy bármilyen előző stílusra támaszkodnunk kellene" - írta.
Az új stílus megalkotása érdekében kutatásokat folytatott, angliai tanulmányutakra ment. Ezek az utak a magyar népművészetre irányították figyelmét, tanulmányozta a magyar úri hímzések, rátétes posztódíszítések, fafaragások motívumait. Ezek kapcsán fedezett fel hasonlóságot a „perzsa és indus" kultúra motívumaival, analógiaként használta, ahogy a népies elemeket monumentális architektúrába ültették át. Ekkor jött a gondolat, hogy a majolika, mint dekoratív és funkcionális burkolóanyag, alkalmazható lenne a magyar iparművészeti múzeum és iskola épületén.
Zsolnay Vilmos barátjával kísérletezésbe fogtak a színes, szoborszerűen alakítható mázas kerámia terén.A négy iparművészeti ágat szimbolizáló (textil, kerámia, ötvös és kisplasztika) allegorikus alakok natúr kerámiája, a kőhomlokzat ihlette sómázas homlokzati elemek, az utcai és belső udvari homlokzatokra tervezett ornamentális díszítések, az előcsarnok falfelületeit és mennyezeteit burkoló gazdag színvilágú és ragyogó felületű, majolika mázas elemek az épületkerámia alkalmazhatósági lehetőségei miatt (méretpontos elemek) az akkori gyártás csúcsteljesítményét jelentették. A Zsolnay-gyárban készülő pirogránit hazai művészi iparunk sajátos és Európában egyedülálló terméke, az iparművészeti múzeum és iskola épületét méltó módon reprezentálja. Az alkalmazott meleg színek emberközeliek. Az élénksárga növényi és állati motívumok gazdag szövedékével díszített kerámiák a kőcsipkék gazdagságát idézik.
Lechner a technológiai forradalom korában olyan épület megalkotására törekedett, amely a funkcióhoz igazodó korszerű alaprajzokkal és homlokzatokkal rendelkezik, ehhez forradalmian új szerkezeteket tervezett, új anyagokat kísérletezett ki, az építészeti őszinteség és tisztaság elve szerint.
A külső térből, az Üllői útról egy indiai templomot idéző, vörösen csillogó, eozinmázas előtérbe jutunk, majd az előcsarnokba lépve feltárul a hengerelt acélszerkezetből konstruált nagycsarnok (üveggel fedett udvar) lenyűgöző látványa, amelynek hengerelt-szegecselt tartói méltán vonzották magunkra Horta figyelmét. Az áttekinthetőség vertikálisan is létezik, a színes opeionon keresztül érkező fénysugár összeköti a földszinti és emeleti tereket. Bár élete végén a magyar stílus létrehozására tett kísérletet kudarcnak élte meg, a mű amit létrehozott érett, kiforrott, nagyszabású alkotás. A magyar kultura emblematikus épülete.
Az Iparművészeti Múzeum(könyvtár és múzeumi iskola) rekonstrukciójának és értéknövelő tervezésének főbb súlypontjai
1. A műemléki értékek teljes körű, hiteles helyreállítására törekedtünk. Mindehhez a rendelkezésre álló eredeti tervek, archív fotók, Nemes Márta tudományos dokumentációja és kutatási eredményei, levéltári és majdan további helyszíni tudományos és restaurátori kutatások, természettudományos és műszaki vizsgálatok, analógiák kellő támpontot adhatnak. (Reissmann Károly Miksa vázlatkönyve 1897., valamint a Zsolnay gyár gyártmánytervei, egyéb mintarajzok). Az épület meggyengült vagy tönkrement szerkezeteinek rehabilitációja a vizsgálati eredmények ismeretében határozható majd meg.
2. A korhű, hitelesen helyreállított alapban korszerű múzeumi funkciók elhelyezése és ennek kiszolgálása a XXI. század igényei szerint (jól működő technológiai útvonalak, teljeskörűen akadálymentes közönségforgalmi és közönségszolgálati zóna, korunk igényei szerint új gépészeti installáció a műtárgyvédelem és az energiatudatosság szempontjai szerint, korszerű üzemi és hivatali területek létrehozása, ezáltal a munkakörülmények javítása, fenntarthatósági szempontok)
3. Nagyméretű, új kulturális felületek megteremtése (állandó kiállítóterületek, látványraktárak, időszaki kiállítóterek), kiegészítve az eddig hiányzó magyar design és divattervezés történetével, a magyar kreativitás eredményeinek bemutatásával az új épületrészben (a lechneri épületben variábilis rendezvényterek, a város számára jegy nélkül látogatható publikus terek)
4. Csatlakozó fejlesztésként a tudásközvetítésben széleskörű informatikai adatbázis felállítása, ismeretterjesztési és képzési rendszer kialakítása a múzeumiskola révén
A műemléki értékkataszter leghangsúlyosabb elemei
A térsorok rekonstrukciója
Az archív terveken látható eredeti térosztás az átalakítások során változott, a fontosabb első emeleti kiállító- és közönségforgalmi terekben még van lehetőség a kompromisszum nélküli helyreállítás megvalósítására.
Az első emeleti szint kiállítási célokat szolgált, könyvtárral, olvasóteremmel. Itt az eredeti térosztás visszaállításával a hiányzó díszítőfestés rekonstrukciójára is lehetőség nyílik.
Az alagsorban Lechner szándéka szerint a nagycsarnok galériája alatt további kiállítótér lett volna, amit a szigetelési problémák miatt elhagytak. Ma a korszerű szigetelési eljárásokkal ez a probléma orvosolható (a szerkezeti vizsgálatok, só- és nedvességanalízis alapján kiválasztható a legoptimálisabb megoldás), ezért az előcsarnok alatti teret jegypénztár – audio guide kiadó funkcióra használjuk, a galériát szőnyegmúzeum és iszlám művészeti kiállításként, a középső teret ruhatár, vizesblokk, s a szőnyeg történethez kapcsolódó interaktív térként és kabinetként terveztük hasznosítani. A szőnyeg érzékeny műtárgy, itt lehetőség van klimatizált, sötét, pormentes környezetet létrehozni, ahol csak a szőnyegeket ill. tárgyakat világítjuk meg, így látványos, európai színvonalú bemutatásra lesz lehetőség.
A harmadik szinten alakult meg az építés idején a „fényképészeti és cinkográfiai műintézet", nagy üvegtetővel, szabadtéri terasszal. Itt javasoljuk elhelyezni ma is ezt a funkciót, az egykori műterem XXI. századi újjászületéseként, árnyékolók, digitális technika alkalmazásával, amely a restaurátori műhelyekkel, raktárakkal, kiállítóterekkel egy teherliften keresztül vertikális kapcsolatban van.
Hiányzó építészeti elemek és díszítések a felületeken, amik hitelesen pótolhatók
- Közönségforgalmi terek plasztikai és síkdíszítésének rekonstrukciója, ma fehérben látható, eredetileg színes enteriőrjeinek rekonstrukciója (előcsarnok, főlépcsőház, nagycsarnok) nagycsarnok festett üvegtető rekonstrukció, a tér karakteres hiányzó eleme, a szűrhímzések motívum világát idézi. Az Iparművészeti Múzeum központi kiállítóterének lefedése egy külső védő üvegezésből és egy beltéri katedrál üvegezésből áll. Ez utóbbin körbefutó, bordűr jellegű, valamint a sarokelemekben teljes felületet kitöltő díszműüvegezés volt látható. A díszített üveg mennyezet egyetlen darabja sem élte túl a múlt évszázad viszontagságait, így ezeket az információkat csak a rendelkezésünkre álló archív felvételek biztosítják. A díszműüvegezett felületeket a Forgó és Társa műhely készítette. Ezt támasztja alá többek közt a teljes egyedi üvegfelületek kézi festett jellege, amely a Forgó és Társa műterem egyik erőssége volt. Az Iparművészeti Múzeum üvegmennyezetének egyik érdekessége, hogy a díszítő ornamentika kizárólag kézi festéssel jelenik meg a felületeken. Ez nagyban eltér a kor járatos megoldásaitól, hiszen ha alkalmaztak is kézi festést bevilágító mennyezetek esetében, azt többnyire ólomosztású üvegek egyes felületein tették csak. Mindezek szellemében az Iparművészeti Múzeum kézi festett üvegmennyezete igazi érdekességnek, kuriózumnak számít, még akkor is, ha tematikája repetitív, s viszonylag keskeny sávban és kisebb mezőkben jelenik csak meg. A festett üvegfelületek képi világa a historizáló, népi szecesszió formavilágából merít. Ennek értelmében a körbefutó bordűrön a gránátalma és a leveles ág, míg a sarokelemeknél tulipános, bogyós, napvirágos növényi ornamentika lelhető fel. Ezek a motívumok az épület egészét végigkísérik, így mindezek üvegen történő megjelenítése éppoly autentikus, mint a falfestmények, a majolika mennyezetek, vagy a fafelületek plasztikus díszítései esetében. A kézi festett üvegelemek sajnos csak fekete-fehér felvételeken láthatóak, így nincs megbízható információnk az ornamentika színeiről. Nem áll rendelkezésünkre olyan analitikai eljárás, amely a monokróm felvétel alapján, a szürke árnyalataiból színre tud megbízható következtetést nyújtani. Az épület díszítő motívumai és azok ábrázolásának különböző technológiái nyújtanak segítséget a kolorit kialakításának kérdésében. Így üveg szempontjából kétféle színállás képzelhető el. A Zsolnay majolika színeit követő, azaz a négy alapszín, valamint a fekete és a fehér alkalmazásával kialakított festett, beégetett kompozíció kialakítása. A középkori, tradícionális silberezés és schwarzlot festés alkalmazásával festett beégetett felületek létrehozása, amely a sárga különböző tónusaira épít, a halványsárgától az amber-borostyánig a vonalvezetést pedig a fekete, vagy sötétbarna schwarzlot festék biztosítja.
- Az épület legfelső emeletén található színes üveg bevilágítónak a szakma szabályai szerinti állagmegóvást, konzerválást, szükség esetén pótlást és megerősítést kell kapnia.
- nagycsarnok hengerelt, szegecselt acélszerkezetének felületképzése (ornamentális festés) rekonstrukcióban megfestve
- nagycsarnok terazzo padlójának rekonstrukciója, a mellékelt archív anyag alapján készült vázlat szerint, ami a keleti szőnyeget motívumait idézi, továbbá a folyosók hiányzó burkolatai
- nagycsarnok és galériák díszítőfestés rekonstrukciója a buja stukkódíszeken
- nagycsarnok, galériák, előcsarnokok világítótest rekonstrukciója, mai fényforrásokkal
- előcsarnok, főlépcsőház díszítőfestés rekonstrukciója földszint első és második emeleten
- nagycsarnok fölötti teraszmellvéd- főpárkány rekonstrukció, kupolatér előtti terasz mellvéd rekonstrukció
- Kupolaterem enteriőr rekonstrukció, stukkódíszek, kupola rabitz szerkezetének rekonstrukciója. Sosem készült el, csak tervek készültek róla, a mai állapot befejezetlen.
- Főbejárat fölötti lanterna tetőcsúcs hiányzó részének pótlása, Hőgyes utcai hiányzó toronysisak rekonstrukció, manzárdablakok hiányzó díszeinek pótlása
- A tetőhéjalás eredeti anyaga és mintázata, taréjdíszek és csúcsdíszek anyaga tisztázandó Zsolnay tervek stb. átanulmányozása alapján
- Belső udvari homlokzat pénz hiányában elmaradt színes ornamentális díszítéseinek rekonstrukciója, egyedi tervezéssel mintakönyvek alapján, vagy kortárs asszociációként
Új, eddig nem létező elemek
- A nagycsarnok alatti terület, amely eddig a tér szellőzési rendszerét szolgálta, kiépíthető. Monolit vasbeton dobozszerkezet alkalmazását javasoltuk, födéme két irányban teherhordó monolit vasbeton gerendarács, a magas talajvíz miatt méretezett vasbeton lemez alapozással. A műemléképület védelmében a csatlakozásnál Jet Grouting technológia alkalmazása szükséges lehet a talajmechanika és helyszíni feltárások függvényében.
- A kis udvar lefedése és időszaki kiállítótérként történő hasznosítása, födéme monolit vasbeton lemez, a falakba fülekkel beültetve, az alacsonyabban fekvő téglapárkány alatti síkban. Teteje dézsás növényekkel oldja az udvar jelenlegi komorságát.
- Az Üllői úti szárny lichthofjaiban két akadálymentes lift készül, ami a teljes körű akadálymentesítést biztosítani tudja. A bejárati külső előcsarnokig szalagszerű, lépcsőre futó, épületszerkezetet nem bántó rámpával lehet feljutni, onnan a bal oldali régi portásfülke 1.10m széles ajtaján egy fél szintet áthidaló lifttel juthatnak az előcsarnokba.
- A főbejárati előcsarnok födémébe az opeion alatt kör alakú nyílás készül, üvegkorláttal, ami bekapcsolja a felértékelődött alagsori teret a felsőbb szintek sorába
- A Hőgyes utcai szárnyban elhelyezett teherlift kialakításakor az előtte levő födémlemezeket is használatba vettük.
Új épületszárny
A kiírásban rögzített elvárások megvalósulása, ill. az attól való eltérés
A kiállítótereket többségükben a kiírásban megjelölt területekre telepítettük.
Kivételt képez a Szőnyegmúzeum és Iszlám Művészeti Kiállítás. Ennek oka, hogy a szőnyegkiállítás kizárólag sötét terekben képzelhető el, mivel a természetes fény árt a régi textileknek. A földszinti galériasor elsötétítése tönkre teszi a múzeum földszinti térkompozícióját, ami pedig a természetes fénnyel együtt védendő. Ezért – mivel kiállítás rendezése mindenképp elsötétítéssel és paravánozással jár – ide telepítettük a shopot és múzeum kávézót. Ily módon a ház legértékesebb tércsoportja lényegében sérülés nélkül használható a mai elvárásoknak megfelelően és szabadon bejárható publikus térré válhat.
A fenti, központi tér alatt kiképzett – a szerkezet által felajánlott – térrészben mi nem kiállítótermet, hanem a ruhatár – WC csoportot, valamint kabinet- és interaktív teret terveztünk. Ennek oka, hogy ezek a funkciók sem helyezhetők el a történeti terekben ökonomikusan és jó pozícióban. Itt viszont műszakilag és topográfiailag kifogástalan hely adódik ezen kiszolgáló terek számára.
Bár a Kelet-ázsiai Múzeumot a kiírásnak megfelelően helyeztük el, az új épület kontextusában távlatosabb és harmonikusabb volna, ha itt csak XX. századi és kortárs anyag kapna helyet.
2. A terv jellemzői:
Bejáratok:
1. A régi főbejárat - kiállításokhoz, konferencia teremhez.
2. Hőgyes E. utcai új bejárat- design, Kelet-ázsiai Múzeum és könyvtár
3. Hőgyes E. utcai oldal bejárat - restaurátorok
4. Kinizsi u. - múzeumi dolgozók, iskola
Jegy nélkül elérhető funkciók:
- konferencia terem
- shop, kávézó
- étterem, rendezvény
- iskola
- A parkoló lejárat, kukatároló, étterem, személyzeti bejárat - egy pontra szervezve.
- A parkolószintre két új liftet telepítettünk:
- személy- és teherlift (régi lift helyén);
- személylift (régi és új ház közt).
Erről két liftről, a hozzájuk kapcsolódó lépcsőkkel együtt a műtárgyak és az emberek mindenhova el tudnak jutni. Fontosnak tartottuk, hogy az új épület a legtöbb szintjéről mindkét irányba átjárási lehetőséget biztosítsunk a régi házba (4 szinten teljes körjárat). A parkolók elhelyezését és megközelítését a legkevesebb föld alatti tér létrehozásával igyekeztünk megoldani a magas talajvíz miatt (autólift, fordítókorong, Klaus tálcás parkoló). A műtárgyszállítás és -raktározás a -5,5 m-es szinten történik. Innen az újonnan létesített, több oldalról nyíló felvonóval minden szükséges helyre el tud jutni a műtárgy.
A Hőgyes Endre utcai új múzeum bejárat, összekapcsolódva az ide telepített „szabad" funkciókkal - étterem, múzeumkert és a Design Múzeumhoz kapcsolódó, változó kiállítótér - jól működő, változó interaktív térré tudna válni. Fontosnak tartottuk, hogy a múzeum ellenőrzött bejárata az udvarról és ne az utcáról nyíljon. Az étterem-kiállítás-múzeum egy közös (de elválasztható) tér, ami a tér sokféle használatára ad lehetőséget.
A nagyterem feletti tetőteraszt bevontuk a múzeum életébe: szabadtéri rendezvényekre alkalmas helyet alakítottunk ki, a 2. sz. mellékletben ábrázolt üvegtető lefedéssel, ami a meglévő tető felületét is árnyékolná egyben. Az új szerkezet nem terhelné a védett acélszerkezetet, csak a födémet vonalszerűen.
Építészeti eszközök
A KSZT által előírt beépítési vonalak megtartása mellett próbáltunk egy olyan nyitott-zárt tömeget elhelyezni a telken, ami becsalogat, de nem zár be. A ház arculatának a meghatározásánál arra törekedtünk, hogy ne kövessünk divatot, stílust. Az utcai homlokzat elé épített, függönyszerű rács elzárja és egyszerre láthatóvá teszi a mögöttes homlokzatot, a nappali és az esti (belülről jövő) fény közti különbséget felerősíti. Úgy képzeljük, hogy egy ilyen erős stílusjegyekkel bíró ház mellett inkább tudna élni egy hálószerű, nem túlhatározott homlokzati látvány. Anyagát hosszabb, égetett (esetleg mázas) elemekből képzeltük, amelyek rá vannak fűzve egy homlokzathoz rögzített rács-rendszerre. A homlokzatot úgy kellene megtervezni, hogy később (vagy folyamatosan) változtatható lehetne. A tető lépcsős kerámia-elemekből készülne.
Bizonyos falakat, látszó alsó födémsíkokat és járófelületeket (kertben is) a házból vett mintákkal gyártott elemekkel burkolnánk. Ugyanez a burkolat kerülne az Angyal István tér padozatára is. A térről mázas kerámia babák vezetnek a két főbejárathoz. A kerámia babákkal kapcsolatosan hallgatói pályázatot kellene kiírni.
A kiállítási terekről
Az új épület udvari homlokzatát a kiállítóterek modulálják. A teherhordás miatt kialakuló bordák magasságát kihasználva K-NY irányban felső világítósávok készülnek. A helyszínrajz miatt kialakuló kónikus szálcement burkolóelemek adott esetben kiválthatók és így a kiállítási terület fülkékkel növelhető. A kiállítóterek semleges, raszteres téglányterek, néhány helyen egyedi térbővülettel, erkéllyel, galériával gazdagítva. Az adott térforma változatosan berendezhető.
Az udvar
Az étterem-kiállítótérhez kapcsolódó burkolt felületen kívül szabványos formájú drapp, mintás járólapokkal tipegőszerűen kiképzett utakkal szabdalt, nagyon jó minőségű gyepfelületet terveztünk, kültéri műtárgyakkal tarkítva. Ide kerülne Lechner Ödön szobra.
Ütemezés
1. ütem: MOME és bútorraktárak kiköltözése
2. ütem: üzemi, hivatali helyiségek kiépítése
3. ütem: restaurátori műhelyek megvalósítása
4. ütem: új épület + régi épületben lévő teherlift kialakítása
5. ütem: központi tér alatti új épületrész megépítése
6. ütem: a főépület többi része
Épületgépészet
Az Iparművészeti Múzeum mintegy 18.500m² alapterületének csupán kevesebb, mint 18%-a alkalmas kiállítások rendezésére, mely a hatalmas gyűjtemény számára nem elegendő, ezért mind a meglévő épületben, mind az újonnan létesülő Hőgyes Endre utca felőli épületszárnyban kiállítótereket létesítettünk. Az épület jelenleg nem rendelkezik klimatizált helyiségekkel, azaz komoly feladat megfelelő légállapot biztosítása a majdani helyiségekben.
Gépészeti alapötletek
Fontos szempont egy épület gépészeti tervezésekor a lehető leggazdaságosabb és leginkább környezetbarát, ugyanakkor esztétikus és zajtalan megoldások alkalmazása, mely szempontokat igyekeztünk alaposan körüljárni. Megvizsgáltuk megújuló energia (nap- és földenergia) hasznosíthatóságának lehetőségét, azonban jelen helyszínen és teljesítményigények mellett alkalmazása ésszerűtlen.
Végeredményképpen a következő alapelveket határoztuk el:
- a gépészeti megoldások „láthatatlanok" legyenek, azaz sehol ne jelenjen meg gép az épületen
- új kazánház létesítése helyett környezetbarát távfűtéssel biztosítjuk a hőellátást
- az alagsor hasznosíthatósága miatt a mennyezeten húzódó fűtési alapvezeték áthelyezése a padlástérbe (azaz áttérés felső elosztású fűtés-hűtésre)
- a meglévő épületben szükséges gépészeti tereket (szellőző gépházakat) a padlástérben helyeztük el
- magas hatásfokú hővisszanyerőket és frekvenciaváltós motorokat (szivattyúk,ventilátorok) alkalmazunk
- a nagy energiaigényű gőzbeporlasztás helyett nagynyomású vízbeporlasztással (kis elektromos- és vízigény) kívánjuk a páratartalom szabályzást megoldani
Gépészeti területek - kapcsolatok
Kis túlzással az épület gépészeti felújítása nagyobb feladat, mint szerkezeti és építészeti rekonstrukciója, hiszen a Múzeumban jelenleg sem gépházak, sem aknák, sem vízszintes „közlekedési lehetőségek" nem állnak rendelkezésre. Mind a meglévő Múzeum területén, mind az új épületszárnyban szükség van gépészeti terek létesítésére az alábbiak szerint:
Meglévő épület
Szellőző gépházak
A funkciók ellátása szerint, valamint annak érdekében, hogy kis keresztmetszetű légcsatornákra legyen csak szükség, négy szellőző gépházat alakítottunk ki a padlástérben, melyek alhőközpont (azaz fűtés-hűtés elosztási) funkciót is betöltenek. A frisslevegő vételezése, valamint a használt levegő kidobása a meglévő, nagyméretű (pl. 200x66 cm) kémények tetősíkra néző új, rácsos felületein keresztül történik, azaz a tetőn új elem nem jelenik meg.
Függőleges aknák
A folyosói – általában 90cm vastag – (tartó szerepet is betöltő) főfalakban nagy számú, viszonylag nagy méretű (40x40cm) kürtő található, melyek részben alkalmasak, részben kibővítve alkalmassá tehetők mind levegő, mind cső-, elektromos kábel vezetésére. A szükséges aknákat tehát nem az alapterület rovására, hanem „falban" kívánjuk biztosítani.
Vízszintes csőszerelés megoldása
A díszes mennyezetű utcai helyiségekben bűn lenne álmennyezetet tervezni, ezért a vízszintes cső-, kábel- illetve légcsatorna-szerelés csak a folyosói álmennyezetben (mely helyenként csupán részben készülhet el a magas udvari nyílászárók miatt) történhet.
Új épületszárny
Az új épületszárnyba kívánjuk telepíteni az épületegyüttes közös fűtési-, hűtési központját, valamint az átrium és az új épület klímatizálását szolgáló légkezelőit rejtő szellőzőgépházat. A gépészeti helyiségek a belső udvar alatt - kapcsolódva az új- és régi épülethez egyaránt - lettek kialakítva.
Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű
építész tervezők: Csomay Zsófia, Erdélyi Erika, Kaló Judit, Nagy György
munkatársak: Bertalan Boglárka, Dr. Meskóné Békeffy Diána, Haász Ferenc, Gát Géza, Pekovics János, Oltvai Tamás, Mészáros Máté, Bálint Ábel, Eke Dániel
generáltervező: CET Budapest Kft., Archigeo Bt.
tervezés éve: 2012
meglévő épület alapterülete: 17.178 m2
bővítmény alapterülete: 4857 m2
A Bíráló Bizottság értékelése
33. sorszámú pályamű
A terv nagyon finom utalásokkal, szemléletes ábrázolással jelzi a meglévő műemlék épület rekonstrukciójának, restaurálásnak legfontosabb elemeit. Még ha ennek egyes pontjai kérdésesek is, azt bizonyítja, hogy a terv koncepciójában a műemlék épülethez való viszonyulás első helyen szerepel. Ezzel együtt a tervezett épület a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek is jól megfelel.
Az új épület beépítése abba a sémába illik, amikor jellemzően nem L alakú beépítést választ a tervező, hanem egyszerű mozdulattal, az utcára merőleges egyszerű tömeggel építkezik. Ennek a sémának az egyik legszebb megoldása található a tervben, amikor az utcai síkon egy függönyszerű homlokzati felülettel képezi a térfalat. Maga a „függönyfal" kerámia-üveg kompozíciója szintén szeretett eleme a tervnek, erre utal az ahhoz készített kísérleti modellek sora.
A kaptárszerű új épületrész építészetileg rengeteg szépséget és értéket hordoz, ugyanakkor esetenként túlformált, túlmozgatott. Fix beépített kiállításhoz tartozó részletmegoldásai túlságosan kötötté teszik a megoldást.
Amennyire gondos az előkertek Petz Ármin-féle rekonstrukciós javaslata, az udvarok, kertek kezelése sematikus, a terv értékeit nem gyarapítja. Az Angyal István park kezelése, mely szerint finoman összehúzza a teret és a múzeum előtti területeket, egységesen kezeli azokat a Hőgyes Endre utca burkolatával és síkjával, kedvező. Burkoláson túli megoldásokat nem ad.
Az épület üzemeltethetősége átlagos, a rekonstrukció ütemezését vázlatosan megadta.
A Bíráló Bizottság a tervet nagyon gondos rekonstrukciós javaslatai, finom részletmegoldásai, valamint ötletes beépítési javaslata miatt 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.
18:26
(Csak az ökör következetes vs. Dolgozni csak pontosan… -és bakker, én elhatároztam, hogy mindegyik díjazottat végigszöszölöm. Már kissé én is kínosnak érzem, hogy megint jövök a szőrszálhasogatásommal.) Szóval: az időszaki kiállítás műtárgyforgalma nehézkes, annak ellenére, hogy ellenkezője direkt igényként szerepelt a kiírásban. Ezen még könnyen lehetne segíteni, mert a területek egymáshoz képest jó viszonyban vannak, de a restaurátor műhelyek (hőgyes szárny vége) és a restaurátor raktárak-irodák (kinizsi/hátsó szárny könyöke) közötti kapcsolat nem javítható. Ennél a pályaműnél is jócskán elsinkófálnak területeket. Lássuk: az új épületrész nem részletezett tartalmú 2. emeleti 620m2-es kiállítótere nem lesz elég a többi részről hiányzó 20.sz+design kiírásban kért min. 1100 m2-nyi kiállításának befogadására. A látványraktáraknak csak 1030-as alapterülete áll szemben a kért 1500-al. Ugyan könyvraktár 440 m2 van, de még ez is kevés, mivel „min. 5-600”-at kérnek. Mondjuk az adattár kért min. 300 m2-e is kétségesen teljesíthető a kinizsi utcai szárny tetőterében, még akkor is, ha a teljes fedélszéket ledarálva a jelzett módon beépítik azt. Nem derül ki, hogyan közelíthető meg a kupolatérbe helyezett lechner tárlat –de lehet, hogy csak nincs feltöltve a h-h metszetet tartalmazó lap (de ha ez van, akkor viszont több lap készült, mint a kiírásban maximálizált 10 darab;) Az előírt kisebb terület okán már nem tűnik olyan forradalmi tettnek, hogy –mint a bírálat írja- „egyszerű mozdulattal, az utcára merőleges egyszerű tömeggel építkezik”. Nem beszélve arról, hogy ez nem is igaz, csak a helyszínrajzon hangsúlyos magastetőre. Kár, hogy az utcaszintről nem ez a meghatározó tömegképző elem -és jellemzően szomorú, hogy a bírálók rajongását képes kiváéltani a helyszínrajz grafikája is. Nem emeli ki a bírálat viszont azt a szerintem rendkívül jó, és egyedi megoldást –ami persze összefügg azzal, hogy előírt területből kevesebbet ad-, hogy az üvegcsarnok teljes földszintje szabadon látogatható és ott kap helyet a pénztár-shop-kávézó szentháromság. Végre egy értelmes javaslat a mindenki szerint leglátványosabb, ugyanakkor műtárgyvédelmi szempontból legproblematikusabb tér használatára –és végre valaki nem akarja fényárba tenni a szőnyegeket! Ezt a kérdéskört oldja meg egy- és nagyszerűen a terv. A központi térsor a díjazottak között eleddig ennél a tervnél élhető át a legjobban, ahol érkezés után rögtön, a jegyvásárlásig vezető úton megkapom az arcomba a lechner-esszenciát -és a pénztár így nem csak egy kényszerűen elhelyezett portásfülke szintű megoldás az előtérben, amely ráadásul megtöri a látogató mozgását. Később sem az épület és a kiállított tárgyak között kell megosztani a figyelmemet, csak egy macchiatóval üldögélve a frissen vett katalógus lapozgatása közben élvezhető a természetes fénytől világos tér. Az, hogy 2. sorszámmal a hátsó bejárat, ráadásul „múzeumi” és nem „könyvtár” néven szerepel és csak a 36. az üllői úti, betudom a kiírás fontos-második-bejárat kitételnek való megfelelési kényszernek. (Elismerem, hogy egy kicsit konteo szagú az a megjegyzésem is, hogy a logo és a fák alaprajzi grafikája nem véletlenül balázsmisis…) Újdonság a nagyelőadó elhelyezése és ráadásul elgondolkodtató: jó, hogy ennyire a lechner architektúrába van ágyazva és mind a közönség, mind a „hivatali” oldalról közvetlenül elérhető, de rossz, hogy a második emeleten van és sík a padlója. (A kukacoskodás csimborasszójaként megjegyzem: a díszterem az első emeleten van, nem úgy, mint a terven.) Végül, de nem utolsó sorban: eddig egyedüliként úgy oldja meg a két szinttel alacsonyabb szomszéd párkányához való csatlakozási kényszer idióta előírását, hogy végig tartja a lechner-ház párkánymagasságát –bár csak érzem azt, hogy a(z általános esetekben általam nem komált) kulisszahomlokzatot esetleg ki lehet dumálni, hogy megfelel...
19:51
(kedves szerkesztők - elnézést a kérdésért, de miért küzd ennyire konzekvensen az ÉF az alaprajzok közlése ellen? Igaz, azok nagyrészt előbányászhatóak a letölthető pdf-ek közül - ami viszont több idő, s lévén hogy a file-elnevezések sem konzekvensek és világosak ("tervlap 04?"...), ezért marad a vaktában való tapogatózás, személy szerint a kedvem se nagy hozzá, hisz nem szívesen töltöm tele a gépemet olyan adatokkal, amit online is nézhetnék, sokkal egyszerűbben (s most a tartalma sem világos). Nem érdemelné meg akár a fenti terv is, hogy a grafikák mellett ne a (gondolom a műleírásból előhalászott) alaprajz-vázlat, hanem a gondosan végigrajzolt alaprajzok-metszetek képviseljék a tervanyagot? Ahogy a most főhírként szereplő szlovén sportközpont esetében is: egy keresésre bárhonnan előszedhetőek az alaprajzok a netről (az Archdaily közlése az elsők között jött fel), ha a tervezőgárda bárki másnak rendelkezésre bocsátotta, hogy lehet hogy az ÉF-nek pont nem (ahogy ugyanez történik szinte minden közléssel: máshol minden, itt jellemzően csak fotók). Mi ennek az oka, van-e remény a változásra? Azt hiszem ha a rajzok, a tervanyag (ezt hangsúlyozni kell egy építészeti szaklapban?...) teljesen természetes része volna a képeken túl a publikációknak, az arról folyó társalgás is alaposabb lehetne: az épület megismerése, annak szerkesztése, rendje is ugyanúgy egy gombnyomással elérhető volna, mint a rengeteg (szerintem gyakran túl sok) fotó. Pdf-ből a jpg formátumot egy művelettel elkészíti bármelyik grafikus szoftver (ha csak pdf hozzáférhető, bár nem hinném hogy kizárólag így lenne) - a felismerhetetlenül elnevezett, gyakran feleslegesen nagy PDF-ek (fent az egyik lap 17 megabite!) csak letölthető módon való "megismerhetősége" viszont nem mást, csak a tényleges megismerés elmaradását, a nem-letöltést, így a felesleges és feleslegesen nagy adattárolást jelenti. Nem volna egyszerűbb a grafikus információt grafikus módon, a többi kép-alapú infomráció mellett (tehát: jpg-ben) közölni - egy építészeti portálon?... A saját szívfájdalmam mellett persze a bemutatott tervezők munkáját sajnálom még: nem érdemelnék meg, hogy ne akadályoztatva lehessen csak a munkájukkal, a hosszabb letöltésre való várakozás után megismerkedni?... (ahogy az olvasók is a meglévő információkhoz való egyszerű és egyértelmű hozzájutást?...) Pardon...)
20:34
@mB: Kedves mB, teljesen igazad van, változtatunk. A csatolmányok elnevezésén is, bár azokat rendszerint a kollégák olyan névvel töltik fel, amivel megkapjuk őket. A külföldi anyagokból kizárólag azt tesszük föl, amit megkapunk az irodáktól, de majd a jövőben igyekszünk jobban odafigyelni arra, hogy ne maradjon le az alaprajz. Üdv, perika
05:54
@perika: Köszönöm!