Batár Attila kapta idén a Molnár Farkas-díjat

Az N&n galéria 2004-ben alapított Molnár Farkas-díját a kuratórium döntése alapján 2015-ben Batár Attila építész, építészeti író kapta. A Párizsban élő mester a díjat Lucien Hervé lakásán Jutka Hervétől vette át 2015. augusztus 7-én.   

Batár Attilát a díj átadásakor 90. születésnapja alkalmából a FUGA ajándékával köszöntötték: Nagy Bálint, Halas István és Őry Júlia szerkesztésében több mint 60 szerző írásait tartalmazó egypéldányos, 308+4 oldalas köszöntőkönyvet. A könyv tabula gratulatoria oldalán további 28 aláíró köszönti az ünnepeltet.

Batár Attila 1925-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban kezdte és a budapesti Királyi Katolikus Egyetemi Gimnáziumban fejezte be. A második világháború után az ELTE Bölcsészettudományi Karára, szociológia és történelem szakra iratkozott be. Diplomáját 1953-ban történelemből nyerte el. Évekig tanított ugyanezen az egyetemen tanársegédként. A bölcsészpálya kényszerű elhagyása után elvégezte a Műegyetem építészmérnöki szakát. Diplomáját 1963-ban kapta kézhez. Gyakorlati tapasztalatait elsősorban a Középülettervező Intézetben szerezte meg, ahol mestere Jánossy György volt.

1968-ban elhagyta az országot és Párizsban dolgozott építészként Jacques Fernier irodájában. 1970-ben továbbvándorolt az Egyesült Államokba, ahol Los Angelesben (Gruen Associates), San Franciscóban (Sandy and Babock), majd New York-ban (D.P.A.) dolgozott építészként, illetve irodavezetőként. Tervezési engedélyét 1980-ban adták át, ami lehetővé tette, hogy építészeti irodák vezetője legyen. Külföldön tervezési tevékenysége elsősorban lakóépületekre koncentrálódott, a magánházaktól kezdve a közép-magas lakóházakig. Emellett középületek tervezésében is részt vett.

Nyugdíjasként visszaköltözött Párizsba, ahol azóta is él. Az utóbbi két évtizedet elsősorban építészeti tárgyú könyvek és tanulmányok írásának szentelte. Bár első írásai még magyarországi ittléte alatt jelentek meg, a utóbbi időkben a magyar mellett írásait angolul, németül és franciául is közölték. Témái felölelik az urbanisztika (mobilitás) és az építészet-elmélet (a történelem szerepe az építészetben, a pszichológia és az épület kapcsolata) néhány kérdését.¹

Megjelent könyvei:

Az emberi tér. Válogatott tanulmányok, TERC, Budapest, 2010
A láthatatlan építészet, Abovo, Budapest, 2005
A sokrétű Víziváros, Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2002
A történelem mint tervező, N&n, Budapest, 2001
Városaink az ezredfordulón, Új Világ Kiadó, Budapest, 2000
Die Geschichte als Architekt, Mölker Verlag, Bécs, 1999
Lucien Hervé, Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1992

forrás: sajtóközlemény

1 TERC