Bedobozolt lakónegyed Londonban

Pár saroknyira az ikonikus Abbey Roadtól, vakolatlan téglák, játékosan elhelyezett erkélyek és viktoriánus házakat idéző homlokzat fogadja a járókelőket. Az Alison Brooks Architects tervezte londoni Ely Court a megváltozott társadalmi, építészeti és várostervezési igények szerint alakítja át az egykor tudatosan megkomponált városrészt. Az idei Mies van der Rohe-díj ötödik döntős projektjéről Bán Dávid írt.

A londoni South Kilburn Estate Regeneration Programme fejlesztési terv első ütemeként megvalósult Ely Court magánbefektetők, egy fejlesztőcég és a helyi önkormányzat közös munkájának eredménye. A projekt célja, hogy elérhető árú és jó minőségi lakhatást nyújtsanak a jövőbeni tulajdonosoknak. A terület újragondolását célzó nagyszabású terv tíz ütemében összesen 2400 új otthont szeretnének létrehozni. Sőt, ezek felét szociális bérlakásoknak tervezik, így az önkormányzat megfelelő alternatívát nyújthat a környéken jelenleg élő és jövőben ideköltöző bérlőknek. A fejlesztési terv a helyi adottságokon, a megváltozott igényeken alapul, mindenképpen beépülni és nem ráépülni kíván a környékre - mindezért a Brit Királyi Építészeti Intézet (Royal Institute of British Architects) RIBA London-díját is elnyerte. A város ezen területén rehabilitációs projekt zajlik, mely beruházás minden elemére külön építészeti pályázatot ír ki az önkormányzati és a befektetői csoportból álló megrendelő konzorcium. A most megépült 44 lakásos Ely Court tervezését, a programban további két, jelenleg is futó munkát is jegyző Alison Brooks Architects iroda nyerte.

London északnyugati részén, a Kilburn negyedben – néhány sarokra a The Beatles által híressé vált Abbey Roadtól – nagyjából másfél évtizede kezdődött program első elemeként megvalósuló Ely Court projekt - közel 3 milliárd Ft - katalizátorként kíván működni. A megváltozó társadalmi, építészeti, várostervezési körülmények és igények szerint alakít át egy korábban tudatosan létesített városrészt. A mai tervezési koncepció a negyed II. világháború előtti laza szerkezetű, szabad tereket meghagyó, mégis egységes megjelenésű modelljéhez tér vissza. Az Alison Brooks Architects például az általuk beépített 6509 m² területre egy 400 m²-es kis zöld terecskét is tervezett közvetlenül a '60-as években felhúzott Alpha House előterébe. Ezzel nemcsak az újonnan épített tömb számára teremt minőségi közösségi teret, hanem a már meglévőek is új zöldfelülethez juthatnak.

Az Ely Court megjelenésében a tervezők visszanyúltak a környéket meghatározó különböző építészeti stílusokhoz, a háború előtti és utáni hangulathoz. Ötvözték a viktoriánus házakat a '60-as évek téglatömbjeivel, de mintát nyújtott az utcában működő Üdvhadsereg épülete és a korábbi kocsma is. A környéket alapvetően vegyes vagy egyes estekben kifejezetten rossz minőségű épületek uralják, ám az Ely Court nem kíván mindenáron ezek fölé emelkedni. A lakótömb mindenből integrál valamit, miközben új, minőségi alternatívát ad. Az újonnan épült, emberléptékű épülettömbökön a vakolatlan tégla dominál, ám játékos formájukkal feldobják a homlokzatot. Véletlenszerűen - tudjuk, hogy nem - elhelyezett erkélyekkel, lodzsákkal, rejtett kis búvóhelyekkel tették az építészek izgalmassá a homlokzatot. Az anyaghasználat egyszerűsége nemcsak az építési folyamatot könnyíti, de  az épület fenntarthatóságát is növeli, csökkentve a karbantartásra fordítandó energiát és költségeket. A holland téglafalazás az előre gyártott betonelemkből épült vázszerkezetre került, a többrétegű, hőszigetelő ablakokat belül faborítás teszi meleg hatásúvá, barátságossá.

A lakásokban a modern lakónegyedekhez képest jelentősebb, 2,6 méteres belmagasságot terveztek, a tereket a teljes magasságig végigfutó franciaerkélyek teszik világossá. A teraszok a szomszédos Maida Vale negyed 19. századi bérpalotáira utalnak és egyben adaptálják az utcafrontról megközelíthető kétszintes lakások szintén korabeli tipológiáját is. Az alsó két szintre tervezetett acél és sötét színű alumínium portikuszok keretezik az erkélyeket és az utcáról is elérhető lakások bejáratát - mindez a homlokzat különleges ritmusát és a világos téglafalak kontrasztját adja. Az erkélyek keretezésének motívuma a felső szinteken is megjelenik, másutt a tömb belsejéből vágták ki a teraszokat, a tetőn pedig zöldfelületeket alakítottak ki. A csipkézett homlokzati elemek a lakásokba bejutó természetes fénymennyiséget növelik. Az emeleti erkélyek átveszik a szomszédos, nyolcemeletes Alpha House erkélyeinek formáját és ritmusát. A tömbház előtt elterülő, korábban kihasználatlan területen egy parkot hoztak létre az Ely Court projekt keretében. Ezzel együtt a gyalogos- és járműforgalom útvonalait is újrarajzolták a tömbök között. A tervezők elképzelése, hogy a park, az utca aktív élete az ablakokból és a tetőteraszokról is jól láthatóvá válik, így a közösségi- és a lakótér világa összeérhet.

Az önkormányzati döntéshozók éppen a közösségi és a privát szféra kommunikációja miatt elégedettek a megvalósult tervekkel. Reményeik szerint az utóbbi közel fél évszázadban a városrész szegregálódott közössége így valamilyen módon egymásra találhat, a zártság helyett a nyitottság venné át a főszerepet, amelynek egyik előfeltétele az épített környezet újragondolása. A döntéshozók és a tervezők igyekeznek széles körben minden érintettet bevonni a negyed kialakításába, így a lakókkal is sokat konzultálva, az első tömb tapasztalatira támaszkodva alakítják a megújuló városrész további arculatát. Ehhez kitűnő partner a londoni székhelyű Alison Brooks Architects iroda, amelyik 1996-os megalapítása óta számos sikeres urbanisztikai, várostervezési projektet valósított meg Nagy Britannia-szerte úgy, hogy terveikben mindig kiemelkedő szerepet kapott az adott terület kulturális, társadalmi, környezeti aspektusa. A mély kutatómunkákkal, elemzésekkel előkészített projektek komoly nemzetközi ismeretséget, valamint több rangos építészeti díjat hoztak az iroda számára, így nem meglepő, hogy a 2017-es Mies van der Rohe-díj 5 döntőse közé is bekerült. 

Bán Dávid