Építészfórum 202020: Építészeti kommunikáció – nemzetközi célok és álmok

Regionális Építészeti Média Projekt: amikor az Építészfórum szerkesztősége 2009-ben gondolt egyet és bejárta Közép-Kelet-Európát azzal a céllal, hogy párbeszédet indítson építészek és szakírók, szerkesztők között. Könyves-Ruzsányi Edó visszaemlékezése.

2009-ben a Regionális Építészeti Média Projekt volt az apropója annak, hogy elkezdődött együttműködésem az Építészfórum szerkesztőségével. Ez az időszak kaput nyitott egy számomra akkoriban új világ, az építészet felé. Kommunikációs szakemberként máig hálás vagyok ezért.

Könyves-Ruzsányi Edó vagyok, a Sans Cliché kommunikációs ügynökség ügyvezetője és egyik alapítója, az építészet lelkes rajongója. Személyes kapcsolatom az Építészfórummal több, mint 10 évvel ezelőtt kezdődött. Csörgött a telefonom: Pásztor Erika Katalina volt, hogy van egy ötlete és szüksége lenne egy projektvezetőre. Ez volt a Regionális Építészeti Média Projekt. És mivel korábbról jól ismertem Erikát és szakmai munkásságát, a kíváncsisággal kevert szakmai bizalom eredménye volt, hogy egy hónappal a telefon után már egy több hetes nemzetközi körút szervezésén dolgoztam.

Ebben az időszakban kiemelten igaz volt az, hogy történelmi és geopolitikai helyzete miatt a kelet-európai építészet nem volt saját értékén reprezentálva a domináns nyugat-európai, amerikai és távol-keleti szakmai kommunikációban. Ezért küldetésünknek tekintettük, hogy megpróbáljunk ezen változtatni vagy legalább elindítsunk egy aktív és valós párbeszédet a szakmai médiumok között. A  Regionális Építészeti Média Projekt kiemelt célja volt, hogy az Építészfórum nemzetközi, s ezen belül is regionális hálózatokra építkezve és azokhoz kapcsolódva olyan szakmai kommunikációs fórummá váljon, amelyben a magyarországi építészet egyrészt reprezentációt nyer, másrészt új szakmai és üzleti kapcsolatokat építhet ki. Magyarországon az Építészfórum sokféle módon járult hozzá a szakmai élet stimulálásához, amelynek fontos részét tette ki a szakmai-üzleti belső kapcsolatrendszer folyamatos fejlesztése is. Ugyanezt a pezsgést szerettük volna kiterjeszteni szélesebb dimenziókra is és elérni, hogy egy regionális kapcsolatrendszerben jó pozíciókkal rendelkező csomóponttá váljon.

A célt már egyértelműen láttuk tehát. Ezután indult a munka. Miután feltérképeztük a kelet-közép-európai építészeti szakmai médiumok közel teljes repertoárját és pozitív fogadtatást nyert elképzelésünk tulajdonosi és főszerkesztői oldalról, kocsiba ültünk négyen (Pásztor Erika Katalina alapító, Könyves Viktor marketingvezető, jómagam és Január Lajos, teljesjogú Építészfórum szerkesztőségi „kanapékutya") és elindultunk. Több, mint két hét egy kocsiban, sokszor egy szobában, 3 országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia), számos városban, sok-sok szerkesztőségnél, egy közös céllal.

Nagyon sok kalandban volt részünk ebben a pár napban és nem csak szakmailag. Megtapasztaltuk, hogy Csehországban nem akadály az, hogy két települést ugyanúgy hívjanak (Horni Hermanice) és bizony van, hogy még 150 km-t meg kell tennünk, ha a célállomásra szeretnénk eljutni, ahogy azt is, hogy Erika kistáskája minden körülmények között rejteget chilli paprikát. És ha már lehetőségünk volt ennyi helyen, ennyi szerkesztőséggel és építészirodával találkozni, épületbejárásokon is résztvettünk, amiről hazatérve beszámolókat is készítettünk. 

A projekt eredményeként tartottuk számon a kiépült szakmai kapcsolatrendszert – amiből éveken keresztül profitáltunk –, és a közös nemzetközi szintű gondolkodást és nyitottságot. 

Én ezek után még több, mint másfél évet töltöttem a szerkesztőségben PR vezetőként. Szerencsém volt együtt dolgozni Vargha Mihállyal és még számos értékes szakemberrel, akik megalapozták érdeklődésemet az építészet iránt. 

A sors érdekessége, bár korántsem gondolnám, hogy véletlen egybeesés, hogy a kommunikációs szakmában eltöltött lassan 15 év alatt számos építőipari ügyféllel dolgozhattam és dolgozhatok most is, aminek nagyon örülök, mert ez az egyik olyan téma, amit nemcsak szakmailag, de magánemberként is teljes lelkesedéssel tudok képviselni. Hálás vagyok azért, hogy az életem része lehetett az Építészfórum és azok az emberek, akikkel ebben az időszakban együtt dolgozhattam.

Könyves-Ruzsányi Edó