Épületek/Középület
Hotel Kelep, Tokaj
2013.03.25. 14:58
Tokaj és Bodrogkeresztúr közötti út mellett, leendő szállodásokat és kereskedőket képző iskolával szemben 2012-ben készült el a Hotel Kelep tan-szálloda, Bodonyi Csaba tervei szerint. A meglévő, szétszórtan álló földszintes épületek megtartásával, s azok gyaloghidakkal való összekötésével sajátos, pavilonos épületegyüttes jött létre.
A Hotel Kelep egy tan-szálloda, amely a Tokajt és Bodrogkeresztúrt összekötő forgalmi út mellett, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskolával szemben helyezkedik el, és a szakközépiskola diákjainak gyakorlati oktatását is szolgálja. Ez Tokaj-Hegyalja növekvő idegenforgalmának igényes fogadása miatt különös fontosságú.
A terület, s a rajta levő épületek elhanyagolt, nomád állapota városépítési beavatkozást sürgettek. Fekvése miatt a tanszállodai program természetes lehetőséget kínált a hasznosításra, ill. a revitalizációra. A telken 4 db földszintes, valamikori katonai folyami flottaépület állt, melyek eredetileg üzemanyag és lőszer raktárként, hőközpontként, később – a legnagyobb épület egy része szolgálati lakásként szolgált. Az épületek lepusztult állapotúak voltak.
Az építészeti koncepció a szétszórtan álló földszintes épületek megtartásával, emeletráépítésével, s azok emeleti gyaloghidakkal való összekötésével olyan építészeti és funkcionális integráció volt, amellyel egy jól működtethető háromcsillagos minősítésű 60 ágyas szálloda hozható létre. Így egy sajátos, pavilonos épületegyüttes jött létre. Az épületek szándékolt könnyedségét az új emeletek alacsony lejtésű tetővel fedett, teraszos tömegeinek konzolos túlnyújtása biztosítja, mely egyben megszünteti a meglévő földszintes épületek dominanciáját is, és új anyaghasználattal párosítva új karaktert és építészeti arculatot, magasabb minőséget teremt.
A 60 ágyas szállodához tankonyha, étterem, wellness rész, két kis gyakorló üzlet, tanpince, konferencia- és oktatóterem csatlakozik. A szálloda a szokásos szolgáltatásokon túl tanszállodaként a szakközépiskolások recepciós, konyhai stb. gyakorló terepe.
A régi kazán tégla kéményét – labilis felső részét visszabontva – megtartottuk, a rajta lévő gólyafészket rekonstruáltuk. Mára egy új gólyapár otthona. Innen a szálló neve: Kelep – mely egyben a kontinuitást is jelzi. A kémény alsó részének kibontása grillezőként való hasznosításra adott lehetőséget, a kémény hagyományos funkciójához igazodva.
Az alkalmazott új anyagok
A földszinten fűrészelt riolittufa, bontott-vágott téglasávokkal osztva, emeleten vakolt, festett falfelület (a tervezett táblás fa burkolat helyett) üveg korlát, Creaton cserép héjalás, üvegezett acél hidak. A szálloda 2012. óta fogadja a vendégeket és tanulókat.
Bodonyi Csaba DLA
Miskolc
16:15
Az épület a kéménnyel együtt szép, a téglabetétes külső falak pedig, személyesen megtekintve, ragyogóan érvényesülnek. Sajnálom, hogy épp egy éve, saját szemmel nem látva, csupán a képek alapján írtam véleményt erről a szállodáról. Voltaképpen nem szabadna megtekintés nélkül véleményt írni...
08:54
Az objektum szép példája annak, hogy ami nem összeillő, az nem illik össze. Pedig az épületek jól sikerültek. Egymeletes, szélesen elterülő karakterük tipikusan alföldi (prérire, sztyeppére, szavannára) való. Csíkozott földszintjük, sőt, egész színviláguk megejtő, de legalábbis érdekes.
A magaskéményt meghagyni azonban szarvashiba volt. Az ilyen kémény mára nagyon-nagyon ipari szimbólummá sűrűsödött, és mint ilyen, meghatározza a körülötte elhelyezkedő építmények jellegét. A kémény töve a zárt térben, mint vaskos, belsőépítészeti elem viszont jól hat és bensőséges, díszítő, modell-szinten képviseli a telep múltját. De ennyi elég is lett volna belőle, mármint a kéményből. Amúgy, ha már ennél a csupaüveg, épületeket összekötő, köztes csarnoknál tartunk: lehet, hogy a helyszínen jól néz ki, de egyik-másik fényképen, a kéménnyel együtt, egyenesen félelmetes asszociációkat kelt. Mintha egy törpekohót vagy krematóriumot látnánk. Az amúgy is túltengő ipari összhatást erősíti az acélból készült emeleti átjáró, amely a hajdani Kőbánya-Kispest mertóvégállomás egynémely elemére hajaz. A szobabelsők egyike nagyon keskeny teret sejtet, amely ehhez képest esetlenül, az ágy lábánál alig valamicske átjárást engedő módon lett bebútorozva.
A szálloda összhatása - persze a kéményt leszámítva - jó. Én a felsorolt negatívumok ellenére is betérnék és ha legközelebb arra járok, meg is teszem.
08:54
-
17:05
@Pákozdi Imre: A kevesebb több lett volna. A látványterv fényévekkel jobb, mint ami megvalósult. Elmaradt a mára retróra érett, a terven még megtartott ciklopfal, viszont a téglacsíkozás ami talán a faburkolat elvesztését ellensúlyozná, felesleges manírnak bizonyul.(Olyan kilógó részlettel, mint pl. a sarokáthidalók.) A gyárkémény gólyával koronázott korinthoszi oszlopként is jobban mutat a látványterven, a kémény alját körbeölelő, nagyvonalúan formált sötétített üvegfolyosóval együtt. Ami amúgy sehogysem passzol a (megvalósult) visszafogott belsőépítészettel. A körbefutó üvegmellvédes erkélykoszorú a hab a nem létező tortán, mert ennek a szállodai épületelemnek ott van létjogosultsága, ahol lenyűgöző panoráma vesz körül bennünket.(nem mellesleg ott, ahol nincs rányíló erkélyajtó,csak a látvány kedvéért fut tovább a sehová sem vezető erkély,ez ugye.....) A helyi puszta valóság a megmaradt lágerkerítés és a túlodali mindent eltakaró dombocska.
A leírás szerint ez egy tanszálloda. Ehhez képest az épület nem tudja mit kezdjen magával, elegáns legyen vagy érdekes vagy trendi vagy egyszerű. Mindenből van benne valami, de nem áll össze megnyugtató képpé.(A tigrisbukfenccel megközelíthető ágyas szobáról nem is beszélve.)
Az érzékelhető,hogy a megvalósulás során sokféle kompromisszumot kellett kötni a tervezőknek és ezzel sajnos nem tudott lépést tartani a megépült ház.