„Jégtáncos kis kék tüllszoknyában”

A Mozsár utca utolsó, még beépítetlen telkére Szerényi Zita táncházat tervezett diplomamunkaként. Az épület funkciójából adódó dinamizmus az alaprajzokat és a tömegeket is meghatározza, az építészeti kialakítást az opponens, Herczeg László írásából ismerhetjük meg.

OPPONENSI VÉLEMÉNY

A helyszín, a Mozsár utca utolsó, még beépítetlen telke kínálja magát a funkciónak. Ideális hely egy táncháznak. Az épület a foghíj kötöttségeit dinamikusan feszegeti. A funkcióból eredő dinamizmus végighalad a ki-belépő szinteken, és alapvetően meghatározza az épület tömegét. Ez a tömegjáték azonban csak egy irányban, a foghíj által meghatározott keretben létezik, mintha a ház tánca merevedett volna kalodába. A tervező, a városi beépítéshez finoman illeszkedve, függönyt húz a nyugtalan ház elé. A rozsdamentes acél szalagok pengnek, rezegnek, tengelyük körül elfordulnak, finoman hozzák a mögöttes funkciót és a historizáló homlokzatok részletgazdagságát.

 

 

Az alaprajzi szervezés tiszta, egyik oldalon a nagy terek, termek, másik oldalon a közlekedő szervezi a házat. A lépcsőház nagyvonalú, már-már pazarlónak tűnik. Talán egyéb funkciót is szánt neki a hallgató. Az emeleti előadóterem elhelyezése jó, tere megfelelő, bár megközelítésében van valami esetleges. Mintha csak a napi használóknak, a beavatottaknak, az épületet egyébként is ismerőknek szólna. A belső udvar kissé szűk, katlanszerű, a kiugró épülettömeg szinte betakarja, tere akár inspiráló is lehet. Kicsit több törődést megért volna. A szerkezetek egyszerűek, a födémbordák közé a gépészet jól installálható. A pinceszinti és tetőszinti kiszolgáló terek kialakítása megfelelő.

A homlokzatok követik a hagyományt. Az utcai díszes, az udvari csupasz. A századelő homlokzatait az acél függöny szépen írja át. Az L-alakban felforduló függönyfal osztását a födémek, korlátok határozzák meg. Összességében a ház puritán, őszinte, a poénokkal takarékosan bánik. A belső udvar apró ablakos osztása akár el is maradhatott volna. A bejárat földszinti beugratása az épület méretéhez képest talán egy kissé túlzó. Egy előtető olyan színházas, vagy szállodás, kapu az utcavonalon olyan lakóházas lett volna.

 

 

A diplomaterv józan, puritán, probléma nélkül megépíthető lenne. Mentes a túlzásoktól, a kreált téri bravúroktól, az eltúlzott finomkodástól, vagy a divatos mű-öko gondolkodástól. Nem akar túlzottan innovatív lenni, ugyanakkor az illeszkedést egyetlen gesztussal megoldja. Belső tereit átjárja a fény, olyan, mint egy erős, izmos sportoló, mondjuk egy jégtáncos kis kék tüllszoknyában.

Herczeg László
építész

---

Szerényi Zita diplomamunkája
diploma konzulensek:
építészet: Szász László
tartószerkezet: Sipos András Árpád
épületszerkezettan: Németh Csaba
építéskivitelezés: Vidovszky István
épületgépészet: Fischer György
elektromosság: Vidovszky Ágnes