"Jujj, ezt már megmondom...!" - Vadász Bence és M. Miltényi Miklós kötete
Emlékeztető, amnéziás felnőtteknek - Vadász Bence és M. Miltényi Miklós építészek őrületes "gyermekvers" kötete októberben jelenik meg a Corvina Kiadó gondozásában.
Kedves Barátaink, Kollégáink, Szeretteink, Tisztelt Érdeklődők!
Vadász Bence és M. Miltényi Miklós építészek őrületes "gyermekvers" kötete októberben jelenik meg a Corvina Kiadó gondozásában.
A könyv nyilvános bemutatója 2010. október 28-án csütörtökön du. 15.30 órakor lesz a Két Szerecsen kávéházban (Budapest VI. Nagymező u. 14)
A verseket Vadász Bence írta, az illusztrációk Miltényi Miklós munkái.
Az ízlésesen testes alkotópárost és a könyvet Finta József akadémikus, Kossuth-díjas építész mutatja be; a versekből ízelítőt ad Básti Juli, Kossuth-díjas színművésznő
Szeretettel várunk!
Vadász Bence és M. Miltényi Miklós
P.S.: A kötet a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható.
(A könyv minden nagyobb könyvesboltban kapható,-de megrendelhető a Kiadó saját honlapján is: www.corvinakiado.hu
Saint-Exupéry még egy elefánttal kibélelt kígyót alkalmazott teszternek, amire persze minden komoly felnőtt azt mondta, hogy az egy kalap. Azóta többen is nekifutottak már a probléma megoldásának, bökdösték így vagy úgy, ezzel-azzal a Nagyon Komoly Felnőtteket – s most itt van Vadász Bence és M. Miltényi Miklós kötete is, emlékeztetőül az amnéziás felnőtteknek.
Azt hiszem, ezeket a versikéket igazából nekem írták. Anno azzal vádoltak, hogy koravén vagyok, mostanában viszont már leginkább azzal van a baj, hogy túl infantilis vagyok (a zsűri összetétele állandó) Pedig én azt hittem, hogy mostanában kerülök csak igazán "pariba" magammal. De mint tudjuk, a bejáratott konvenciók szerint ez egy meglehetősen fordított folyamat; sőt, fejlődéstörténeti szempontból is értékelhetelen IZÉ. Rendes ember nem viselkedik így.
Csak egy dolog maradt mentségemül: az, hogy azért néhány éve mégiscsak csőstül jönnek, hirtelen egyre nagyobb számban bukkantak fel, s jönnek még egyre többen a (ki tudja, eddig fegyelmezetten hol, merre bújkáló) hasonszőrű, igazi játszótársak: partnerek abban, hogy az életet igenis el lehet kezdeni bármelyik irányból, nézni vagy láttatni magunkat benne szabadon, szükség szerint szétszerelni* majd összerakni pont úgy, ahogy az nekünk tetszene, kiröhögni a buta pátoszt és a szükségtelen komolykodást, s eközben nem hátrálni meg semmitől, még attól sem, ami esetleg nagyon fájhat. Mint például a Vadász Bori ronda műanyag gereblyéje...Vadász Bencike és Miltényi Miklóska (1.b oszt. tan. - mert egyszer valahogy így írt alá a Bence egy nekünk küldött e-mailt) kitűnő közös dolgozata nekem erről (is) szól, kedves nénik, bácsik.
Forgassa hát a kötetet szeretettel, ha maradt még Önben is mersz, játszani! :-)
[balintcili]
Kedvcsinálónak addig is álljon itt egy opusz:
Marci bá
Átmentem a Marcibá
nyitéren és útközben
rámköszönt a Marci bá,
amikor pont vittem a kezemben a kedvenc homokozó lapátomat.
Már várt rám a játszóté
ren a sok barátom és
még vagy három nagy kópé,
mondjuk most a pontos nevük nem jut épp az eszembe.
Futottunk a homoko
zóba várat rombolni,
de sajnos a homloko
mat beütötte a Vadász Bori a 2/A-ból a ronda műanyag gereblyéjével.
Úgyhogy mikor Marci bá
újra odabiccentett,
épp megint a Marcibá
nyitéren futottam haza, hogy jól beköpjem azt a hülye Vadász Borit!
Vadász Bence
2010. 05. 05
08:08
nagyon-nagyon jó!
mondjuk - szerintem - épp annyira szól gyerekeknek, mint Weöres, Nemes-Nagy, Zelk vagy Kányádi (utólag) gyerekversnek kikiáltott művei... mégis, én is inkább ezeket olvasom este a háromévesnek az ágy szélén, mint "direkt" gyerekversfaragók vicceskedő rigmusait (azzal a kényelmetlen érzéssel, hogy én sokkal jobban élvezem őket, mint ő)
de én is ezeken nőttem fel, és remélem, hogy mint ahogy időnként harminc évesen csodálkozom rá egy-egy évtizedek óta fejből fújt versike valódi lényegére, majd a lányom - és kicsit később a fiam - is részese lesz ezeknek az élményeknek - egyszer majd, felnőtt fejjel, az unokáim ágya mellett olvasva...:)
07:59
Bizony, a literatura más műfaj, mint az építészet. Tekintsük ezt a könyvet egy jókedvű litera - túrának.
A sorok ilyetén szétrombolása tipikusan posztmodern fogás. Nehéz kimászni ebből a szorításból.
Egyébként én nagyon szívesen olvasom építészek írásait, olykor jobbak, mint a házak.
23:38
Hogy van tovább? Fejből írom, nem biztos, hogy tök pontos: "Először jól megveri. / Azután megfojtja. / Végül feldarabolja. / Sziveit, májait mind kirakja / egyik kerítéstől a másikig."
Meg aztán: "Apukám házat épít. / Először a kéményt, / Borzasztó nagy füsttel / Aztán a ház tetejét. / (...) Mikor a ház leér a földig, / Apukám azt mondja: ujjé!"
És a sorban talán még hamarabb: "Karesz hüje. / Gyöngyi hüje. / Csak én vagyok okos: / Énnekem a segembe is felyem van."
Tisztára, mint az Építészfórum :)
A Bence verse is pompás.
07:54
@kékharis: igen, kedves kékharis, s aztán valahogy így végződik (én is fejből írom): "Zsuzsa gondolkodik: Én nem mondalak be/ de ha nem tudsz visszacsinálni / mehetsz ám a javítóba!"
:))
09:00
....Hmmm, bárcsak lehetnénk néha újra gyerekek...
Nem gondoljátok?
mennyi minden lenne vidáman megoldható és felhőtlen...
Tibor
20:48
@Tibor: hmmm, kedves Tibor... pl. a Zsuzsák szétszerelése is? ;)))