Királynék fürdője – Diplomamunka Diósgyőr várfürdőjének revitalizációjára
Nagy Rebeka Klára a környezettudatos építészet híveként és helyiként arra kereste a választ, hogy a diósgyőri várat körüllengő disputa árnyékában miként lehetne mégis építészként a relaxáció, a műemléki környezet, a természetvédelem, a környezeti terhelés, a gazdaságosság és az identitásőrző nosztalgia fogalmát ötvözni úgy, hogy azok ne ellentétpárokat, hanem harmóniát alkossanak.
A harmóniát kutatva
Miskolc-Diósgyőrben 800 éven átível a vár, a fürdő és a természet kapcsolata: az ember és a „hegy – szikla – barlang – víz" együttélése. Ez a történelemben fontos helyszínné tette, viszont napjainkban vágyak és tények feszülnek egymásnak a Diósgyőri Vár és környékének fejlesztése, köztük a Miskolc-Diósgyőr strand sorsa kapcsán. A környezettudatos építészet híveként, diósgyőriként azt vizsgáltam, hogyan párosíthatja egy építész a tömegturizmus, a relaxáció, a műemléki környezet, a természetvédelem, a környezeti terhelés, a gazdaságosság és az identitásőrző nosztalgia fogalmát úgy, hogy azok ne ellentétpárokat, hanem harmóniát alkossanak.
Helyszín bemutatása
A 2014-ben „ideiglenesen" bezárt Miskolc-Diósgyőri strandfürdő maradványa közvetlenül Miskolc nyugati oldalán, a felújítás alatt álló Diósgyőri Vár tövében fekszik. Méretét a 2015-ben átadott Lovagi Tornák Tere és Vásártér lényegesen csökkentette, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy a terület vízbázisvédelmi terület, így a környezeti behatás csökkentése kiemelten fontos a tervnél.
A strandra ráhajlik a Bükk, a hegy fái adnak árnyékot, a kiálló mészkősziklából feltörő víz a zubogó, a hegy gyomrában a barlang a szauna… Nem csoda, és korántsem mellékes szempont tehát, hogy a strand része az országosan is híres miskolci, ezen belül különösen a diósgyőri identitásnak.
Koncepció
Az általam javasolt funkcióprogramban wellness- és strandfürdő kialakítása szerepel, ahol a wellnessfürdő kap nagyobb hangsúlyt. Míg a strand nosztalgikus és szezonális, a wellness exkluzív, egész évben működő funkció. A strandfürdő nosztalgikus elemei, mint a csobogó vagy a barlangi medence megmaradnak, az ikonikus öltözősor azonban átalakul. A régi elemek mellett két új medence és sportpályák kapnak helyet.
A wellness, mint funkciókiegészítés - bár hasonló -, mégis új, így funkciói is teljesen átalakulnak: aromaszoba, gőzkabin, szauna, masszázsszoba, dézsafürdők és nyolc új, kisebb méretű medence kerül elhelyezésre. A két funkció a telepítés kialakításánál részben elválik. A strand a történelem, a múlt és a turizmus felé nyit, a wellness pedig a természet, a nyugalom felé irányul. Ezt a funkcióbeli elválást és a két különböző oldali környezet felé nyitást a fürdő épületének formája adja meg, miközben a jelenlegi épületek kontúrját idézi.
A területen a fürdő épületén kívül megjelennek kisebb, kiszolgáló funkciókat ellátó épületek. A plusz öltözők, mosdók, vécék a strandfunkcióval járó nagyobb forgalmat szolgálják ki. A telek határán térfalat alkotnak, egyrészt lágyítva a kapcsolatot a fürdő és a vár, illetve a fürdő és a rendezvénytér között, másrészt a korábbi öltözők nosztalgikus hangulatát idézik.
Tömegalakítás, térszervezés
A meghatározó beépítés a telek közepétől nyugat felé eső részen található: több kisebb léptékű épület sávszerűen helyezkedik el itt. Ez adja a beépítésemnél megjelenő alapgondolatot. A tömegalakítás során figyelembe vettem a meglévő épületek kontúrját, ami egy darabolt, hosszúkás formát eredményezett. Ebből indult el az építészeti szándék, hogy a természet felé zárva az épületet egy nyugalmi zónát, míg a vár turisztikai központja felé nyitva egy nyüzsgő zónát hozzak létre.
Ezután született meg a törések tükrözésével egy hullámvonal, ami alakjából adódóan illeszkedik a nyitás és zárás gondolatához, illetve már nem darabolt, hanem egészként jelenik meg, miközben a strandfürdők általános szimbolikájába is tökéletesen illeszkedik. Az épület közlekedési iránya nagyon fontos, így a hullám egy közlekedési folyosóval kiegészülve nyerte el végleges formáját.
A folyosóra felfűzés lehetővé teszi, hogy az első szakaszban a befogadás nyugat-kelet irányú tengelyen folyjon, majd a forma kétirányúvá váljon az öltözőknél, elválasztva ezzel a női és férfi funkciókat, aztán ismét egy tér legyen a közös fürdőtérnél. A közlekedési tagolódás elsősorban az épület földszintjén kiemelkedő jelentőségű, de a tiszta térszervezés érdekében a közlekedési tengely minden szinten megjelenik, hozzájárulva az épület összhangjához. Az épület térszervezése egy fókuszpont felé vonzza a látogatót: a wellness beltéri medenceterébe, ami a megelőző terekhez képest kitárul, két szint magas, benne térben úszó dobozokkal.
Anyaghasználat, homlokzat
A főépület külső burkolata világos szálcement burkolat. A burkolat anyagában hasonló a Diósgyőri Vár felújításának 2. fázisában elkészülő új burkolataihoz, ezzel igazodva a környezethez. A kisebb léptékű épületek viszont faborítást kapnak, visszatükröződik rajtuk a természet. Az állandó használatú, kőből kifaragott, szoborszerű főépület időtállóságot, tartósságot sugall, míg a kisebb épületek könnyűszerkezetes faszerkezetükkel kisebb hangsúlyt kapnak.
Az épület 5. homlokzata, a tető is hangsúlyos elem, a főépületi zöldtető a természettel való egybeolvadást erősíti. Az épület hosszúkás, első szakaszában zártabb homlokzata felszakad, és a homlokzat mögött betekintés nyílik a belső térbe, ahol a térben úszó dobozokat látjuk lebegni a medencék felett. Az épület belső tereiben a hegyoldal fái visszaköszönnek a burkolatokon és a bútorzat anyagában. Az épület belső tereiben a kemény, hideg kő kontrasztban áll a puha, meleg fával. A sötét, karakán színek, fehér vakolt felületekkel, valamint semleges beton felületekkel párosulnak.
Zárógondolatok
A tervezés során a jelenben ellentétesnek látszó érdekek között kerestem közös nevezőt, a múlt, jelen és jövő kapcsolódási pontjain át. Ugyan a tervezett fürdő az először ideérkezőknek a „modern" jelent mutatja, épületem célja, hogy megállítsa, majd kimerevítse a pillanatot. A gyermekkori csobbanások emlékét idézi fel az idősebb diósgyőrieknek, a mai fiatalok pedig erre a fürdőre emlékezhetnek úgy, mint „a" diósgyőri strandra, ahogyan kollektív tudatalattinkban talán még megvannak az évszázadokkal ezelőtti fürdőzések képei is.
Nagy Rebeka Klára
Szerk.: Pleskovics Viola