Kis Esti Viták - Élet az EKF után

A Kis Esti Viták egy decemberben induló vitasorozat a Művészetek és Irodalom Házában Pécsett. Következő vitaest 2010. december 13-án 17 órától Nekünk a kultúra címmel.

E sorozat lehetőséget kínál arra, hogy Te is részese legyél annak a diskurzusnak, amely szándékaink szerint módot teremt arra, hogy az EKF történéseit megbeszéljük, feldolgozzuk, és a tanulságokat  az előttünk álló feladatok megoldása során hasznosíthassuk.

Következő vitaest: Nekünk a kultúra

Mit jelent nekünk a kultúra? Túl az EKF éven vajon alakult-e a kultúráról alkotott képünk? Ezernyi program milyen nyomot hagyott bennünk? Mit kezdünk a kulturális programok tömegével, és akarjuk-e hogy így legyen ezután is? És tudunk-e, illetve akarunk-e különbséget tenni a kulturális programok és a szórakoztatás között? Szűkíteni, vagy bővíteni szükséges a kultúra definicióját? A város EKF pályázatában a kulturális léptékváltást tűzte célul maga elé. Vajon megtörtént a léptékváltás? 

Szereplők a vitaesten:

1. Szalay Tamás | Pécs | az EKF kulturális igazgatója
A pécsi EKF pályázat készítése során a pályázatíró kabinet tagja volt, a regionális és nemzetközi kapcsolatok koordinátoraként. A 2010-es évben a pályázatírásban részt vett civilek között egydüliként dolgozott az EKF-nél, kulturális igazgatói feladatkörben.
 
2. P. Müller Péter | Pécs | irodalom- és színháztörténész
A pályázatírás időszakában az EKF-programok előkészítéséért felelős Programtanács tagja volt. Egyik alapító szerkesztője, majd Aknai Tamást követően főszerkesztője volt az ECHO folyóiratnak 2009. év végéig.
 
3. Várkonyi György | Pécs | művészettörténész
Munkatársként vett részt az EKF pályázat készítésében. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a 2010-es programban a város és a modern művészetek kapcsolata jelentős szerephez jutott. A Bauhaus kiállítás egyik kuratora volt.
 
4. Szijártó Zsolt | Pécs | városkutató
A PTE BTK Kommunikációs és Médiatudományi Tanszék vezetője. Az EKF-ről folytatott nyilvános viták és konferenciák rendszeres szereplője volt, valamint az ÉVARC közbenjárására vezetésével készült el A városi közterek és parkok rehabilitációja című tanulmány.
 
5. Gűth Ervin | Pécs | újságíró, fordító
Az ilovepecs.hu társalapítója, szerkesztője. A város kulturális eseményeiről, folyamatairól tudósít, értelmezi azokat. Akár 140 karakterben.
 
6. Égő Áron | Pécs | egyetemi hallgató
A PTE BTK hallgatója néprajz - kulturális antropológia szakokon, a Kar szakkollégiumának a Kerényi Károly Szakkollégiumnak operaítv ügyekért felelős seniorja.
 
7. Weiss János | Pécs | filozófus
A PTE BTK Filozófia Tanszékének tanára, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke.
 
8. Vincze Orsolya | Pécs | szociálpszichológus
Adjunktus a PTE BTK Pszichológiai Intézetében. Szakterülete az identitás társas konstrukciója.

Helyszín: Művészetek és Irodalom Háza (Pécs, Széchenyi tér 7-8.)
Időpont: 2010.12.13. (hétfő) - 17:00

A viták menetéről bővebben itt olvashat.

2004-05-ben a kultúra értelmezésére irányuló vita néhányszor felvillant ugyan, de a vita tematizálása, lefolytatása elmaradt. Így volt ez később is, a programok tervezése során. A véleménykülönbségek az elmúlt 5-6 évben néhány felszólalásban és cikkben jelentek csak meg, s többnyire csupán az utcai szórakoztatás és az elitkultúra szempontjai csaptak össze.

2010-ben az Építészet és Kontextus programcsomag részeként a Dél-Dunántúli Építész Kamara szeptemberben kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett A kulturális város után címmel. A rendezvény a városfejlesztés, az építészet és a kultúra, a kreatív iparágak új területeit és kapcsolatait vizsgálta. Az előadásokból és a beszélgetésekből megállapítható volt, hogy a kultúra értelmezése egyre szélesebb, és egyre kisebb jelentőséget foglal el benne a tradicionális magaskultúra.

Az értelmezés kiterjesztése és a kultúrához való hozzáférés támogatása fontos. De vajon a túlzottan széles értelmezés nem vezet-e magának az értelmezhetőségnek a felszámolásához? Ha már minden kultúra, akkor semmi sem az. Mik lesznek így az értékhordozók, a minták, s egyáltalán lehet-e akkor különbséget tenni értékes és értéktelen között?

Ha pusztán a hozzáféréshez való jog - netán a népszerűség - alapján dől el, hogy milyen kulturális programok megrendezésére, milyen ágazatokra, létesítményekre van szükség, milyen lesz ez a kultúra, és hogyan lehet fenntartani?

Meggyőződésem, hogy a túlzottan bőséges étlap elbizonytalanodással jár. Mérlegelni kell tehát mégis, mi kell, s mi nem. Mit kinek a dolga fenntartani, és mi legyen önfinanszírozó? A mérlegelésben nyilván meg kell jelenjen az is, mihez milyen erőfeszítés szükséges, és annak nyomán milyen értékek keletkeznek. Az említett konferencia nem csak arra mutatott rá, milyen utat kell bejárjunk, s hogy a kultúrára hogyan érdemes tekintenünk, de arra is lehetőséget teremtett, hogy felfigyeljünk arra, amit elkerülni, vagy megelőzni érdemes. Történt már velünk ilyen: gondoljanak példának okáért a belvárosokba engedett üzletközpontokra! A belvárosi kereskedelem térdre kényszerítését míg itt fejlődésként élték meg, egyes európai országokban már jogi szabályozás védte a városokat a következményektől. A kultúra értelmezése reformra szorul, de a meglévő rendszer meglévő értékeit nem feloldani kell, hanem építeni rá.

A pécsi EKF történetét végigkísérő képzavar: a kultúra összemosása a szórakoztatással. Rajtunk is áll, hogy az előttünk álló időszakban ez hogyan alakul. Az új intézmények fenntartásának nehézségei, a finanszírozás terhe és az ezzel társuló megszorítások könnyen a szórakoztatás irányt erősíthetik fel. Nem a szórakozás ellen beszélek, csupán a szórakoztatás kultúrával való azonosítása ellen.

A város EKF pályázatában a kulturális léptékváltást tűztük célul magunk elé. Az én értelmezésemben ez nem a mennyiségre vonatkozott elsősorban, hanem a kultúra új szerepeire, jelentőségére, a közösséghez fűződő viszonyára. Ez a cél most is magunk elé tűzhető, s majdnem ugyanolyan messze van.

a vita folytatódik
ITT

Patartics Zorán