Megaberuházás a hamburgi kikötőben, Egeraat-módra

@másik: Mindez valszeg a hivalkodásra hajlamos tervező szándékaival egybecsengően történik így...:-) Amúgy igaza van, kedves másik, kicsit egyoldalú a társalgás. Cserébe viszont szépen körbejárjuk a faldülöngélés problémakörét. Ez a problémakör - mellesleg - a házaknak azon tulajdonság-csoportjához tartozik, amely a leginkább érinti a széles nagyközönséget. Nevezetesen a külső megjelenéséhez.

@Pákozdi Imre: ... pont erről beszélek: nem lehetne-e magára igényesebb az építészet-közeli emberek serege annál, hogy szinte kizárólag az elsőként felkínálkozó magas labdára csap le? [akár a tervező szándékaival egybecsengve, akár nem - aki lehet hogy 'hivalkodásra hajlamos', de az az én szememben kevésbé ciki, mint a 'megvezetésre hajlamos' véleményező]. ... ... a fenti hozzászólás tulajdonképpen azt húzza alá, amit felvetettem: [jellemzően] nincsenek elemző szándékok, nincsenek önálló gondolatok - csak a hangosat és látványosat vesszük észre, de az ötször egymás után [ilyen visszatérő mantra még más épületeknél a 'hát ez pont olyan mint a....']. :) a javaslatom és halkan suttogott vágyam, hogy _magunkra_ legyünk annyira igényesek, hogy szélesebbre nyitjuk érdeklődésünk parabolaantennáját. _én_ tuti hogy jobban szórakoznék [tanulnék, elgondolkoznék], ha nem ugyanazt olvashatnám ötször, különböző nevek alatt és különböző felhorgadási hangerőkkel... ;)

@másik: Jó, akkor nézzük az alaprajzokat, például a "Beispielhafte Mieter-/Raumteilung" nevűt (a cím maga a szerénység: "A bérbeadható terek példamutató beosztása"). Kérem, tekintse a 2. szelvényben a két WC-t és kuporodjon rá bármelyikre, persze, csak képzeletben. Ha ekkor valaki Önre nyitná az ajtót, hát nem csupán a szeméremérzete sérülne, hanem a térde is. Meglepődnék, ha ott, a kagyló és az ajtónyílás íve között lenne 20 centi. Egyébként ugyanez az alaprajz nagyon sok erénnyel is rendelkezik. Mint öreg irodistának, tetszik a sokféle elhelyezési lehetőség, a terek szellőssége, átláthatósága, a teakonyhák és, igen, a mellékhelyiségek nagy száma. Nagyon logikus, hogy a tárgyalókhoz aránylag közel vannak a teakonyhák - annál is inkább, mert tapasztalatom szerint ma Németország nyugati felén az irodákban már alig létezik olyan személy, aki a tárgyalók napközbeni rendbentartásáért és a felszolgálásért lenne felelős. Ennek következtében a multik tárgyalóinak jelentős része egyszerűen koszos (!), és ha a vendég kávét kíván, bizony, kikísérik a közös konyhába, ahol jó esetben pont van tiszta bögre és hozzá vadászható kiskanál. A szemeteskosarak kicsordulnak, a padló ragad - éljen a munkaerőtakarékos dagonya!

@Pákozdi Imre: Nézhetjük éppen az alaprajzokat, de sok örömünk nem telhet bennük. Például a keleti szárny sarok melletti részén elég ciki az a közlekedő blokktól elkószált WC-csoport, egy "beispielhaft" háztól azért elvárhatnánk az alaprajzi tisztaságot. Amit persze a grandiózusnak szánt felhasított sarok körül is hiába keresünk, merthogy a transzparencia meg a közlekedő-vizes blokk viszonya is éppen elég esetlegesre sikeredett, nem beszélve utóbbin belül a zeg-zugos közlekedő rendszerről. Persze ha a tulajdonos úgy van vele, hogy a bérbeadás csak marketing kérdése...

@Pákozdi Imre: Mondjunk is valamit a házról - persze ilyenkor érzi az ember hogy van értelme a fenti beszélgetésnek, a szakmázásnak, a párbeszédnek – így eljutottunk lassan a legharsányabb, felszínes olvasattól végre az alapokhoz, a lényeghez, az építészet mélyrétegeihez, ami egy szóban tehát így foglalható össze: Vécéajtó! ;-) (pardon) Kicsit a házról is – érdemes lehet észrevenni, hogy a jellemzően szokásos négyzetméter-zsigerelés helyett a ház keskenyebb épülettraktust használ, így jobb a munkahelyek benapozása. Németül nem tudok, csak a dolog természetéből gondolom hogy a "példamutató" alaprajz inkább egy mintaalaprajz, azaz egy lehetséges alaprajz lehet, annál is inkább mert ezek az épületek elkészültükkor tök üresek, amit a majdani bérlő kénye-kedve szerint lak be – a rajz itt épp azt mutatja hogy akár három bérlő is bérelheti, de persze egyben is kivehető a dolog, és akkor teljesen másképp fog kinézni. Szimpatikus hogy sokfunkciós a dolog, ami a jövőbeni élhetőséget támogatja: iroda, lakás, üzletek. Szimpatikus hogy a lakás-szárny alacsonyabb, hogy jó nagy terasszal néznek a kellemes, zöld udvarra, jó arányú homlokzatokkal. Jók az alaprajzok, nagy, kétirányba kiszellőztethető, jól használható lakásoknak tűnnek. A homlokzat problémásabb – Egeraatnak az a nem szűnni látszó törekvése érződik rajta, hogy a felületen az egyik viselkedést átfolyassa a másikba. Ez sokszor túl direkt, vagy meg-megbicsaklik a szerkezet szükségszerű vastagságain. Miközben persze a ögöttes irodafunkciók nagy segítséget nem adnak a homlokzat kifejtésére vagy értelmezésére, így annak az önálló, (itt szinte szó szerint) függönyként való értelmezése érthető, de látványként nem túl megnyugtató azért. A sokat emlegetett dőlés a közterület felé valójában csak 2 helyen, 2 sarkon van jelen, és ha ez valamelyes egy harsányabb arcot mutat is, hát annál békésebb és otthonosabb a belső udvar. Itt az ablakok fel-le mozgatása is visszafogottabban, megnyugtatóbban van jelen. Szó volt róla hogy a dőlés elvesz-e területet e köztől – talán, de ez udvar viszont visszaad: a két lakószárny közti résen beengedi az utcát a zöld udvarba. Persze, nem ettől az épülettől fog megfordulni a világ, de soha rosszabb irodaházat.

@mB: Dear mB, de nehéz magának a kedvére írni! Igen, a vécéajtó. Aki már szorult be Kossuth-díjas magyar építész pompás irodaépületének mellékhelyiségébe az elnöki szinten, tudja, miről írok. Mert nem elég, hogy egyre nagyobb darab embereket préselünk egyre kisebb belmagasságú terekbe, még a mellékhelyiségeken is spórolunk: nem elég, hogy befelé nyitjuk a vécéajtót, de akkor még iregjünk-forogjunk is ahhoz, hogy belépés után elférjünk, miközben behúzott hassal megpróbáljuk becsukni az ajtót. Azonkívül azért is nagyon nehéz Magának a kedvére írni, mert ami külföldiül van, azt gyakran nem hiszi el. Nem hitte el, hogy a "common ground" közös alapot is jelent, pedig alapvetően azt jelenti. Most meg nem hiszi el, hogy a Beispielhaft szó nem mintát, hanem példamutatót jelent. Azután azt sem hiszi el, amit lát: azt írja, hogy "Egeraatnak az a nem szűnni látszó törekvése érződik ..., hogy a felületen az egyik viselkedést átfolyassa a másikba." Hogy ez mennyire nincs így, vagy hogy ez mennyire nem sikerül neki, arra fényes példát ad a cikk harmadik képe, az Ön szerint oly nyugodt belső udvar sarkáról. Hát itt semmi nem folyik át semmibe, nem csak a viselkedés nem, de a felület-alakítás, a homlokzati osztás, a tagolás mélysége, a szintek vagy éppen a színek sem. Semmi, ami a bal oldali szárnyon van, nem folytatása semminek, ami a jobb oldalon található.

@Pákozdi Imre: Egy ügyben megkövetem Magát is és Egeraatot is: hosszas keresés után a beispielhaft-nak találtam olyan jelentését is (a Duden-ben), hogy "példaként szolgáló", ld.: http://www.duden.de/rechtschreibung/beispielhaft#block_7.

@Pákozdi Imre: "Hogy ez mennyire nincs így, vagy hogy ez mennyire nem sikerül neki, arra fényes példát ad a cikk harmadik képe, az Ön szerint oly nyugodt belső udvar sarkáról." - ez nagyon így van, csakhogy én a külső homlokzatról írtam amit írtam, dear Imre. :-) Hogy ez esetleg nem lett volna egyértelmű, azért elnézést kérek. Mentségemül szolgáljon, hogy csak azért nem fogalmaztam egyértelműbben, mert az udvari homlokzaton valóban NEM folyik át a másikba semmi, így nem gondoltam hogy bárki is arra vonatkoztatná. ;-)

@mB: Semmi baj.

@zapata: Ez egy lényeges kérdés. Talán úgy is fel lehetne tenni, hogy az építészetben van-e helye a meghökkentésnek? Szerintem nincs és van harmadik út is, lehet "őszinte, becsületes" egy homlokzat, tömeg úgy, hogy ne legyen kaszárnya - pl. Lukács-Vikár Kerepesi úti iroda. Lehet meghökkenteni úgy, hogy az ne legyen ellentmondásba magával az épülettel -pl. Gaudi. Nem az a kérdés, hogy egy épület fala dől, vagy nem, lehet meghökkentő, vagy "kanonikus", hanem az, hogy az szakmailag jól, vagy rosszul oldották meg - mert ugye az építészet szakma, vagy nem? Huszti István

@Pákozdi Imre: Sajnos a kikötő múzsája úgy látszik sokakat megérintett itt ;-))) Persze örök kérdés, hogy kell-e és illik-e reflektálni a környezetre és ha igen, akkor mégis milyen mértékben. És persze az is érdekes, hogy mi van, ha minden építészt megcsókolom a kikötő sellője, akkor hajóorrok és uszonyok és CET-ek követik egymást vég nélkül, míg az ember el nem szédül? Még szerencse, hogy az Elbphilharmonie relatív messze van... Amúgy szerintem nem rossz ez az épület, bár aki már látott életében Egeraatot, az valószínűleg több-kevesebb sikerrel fel tud egy ilyesmit skiccelni. Kifelé dőlő falak, érdekes(kedő) burkolás, kicsit kaotikus ablakkiosztás, oszt kb. ennyi.

@nagylaszlo71: Ha egy falat megdöntünk, az nagyon komoly építészi gesztus - különösen, ha az a dőlés nem a kanonizált típusú dőlések egyike. Ilyen döbbenetes dőlés a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont külső falának térbeli csavarja, vagy ugyanott, de belül, a kiállításhoz vezető lépcsőház enyhe ferdesége. Ehhez képest Egeraat hamburgi háza valósággal tántorog, ám erről - és az egész épületről - csupán az jut eszembe, hogy "baj van a részeg tengerésszel, baj van a részeg tengerésszel, baj van minden es-te".

@Pákozdi Imre: Kedves Imre ! Miért nem dőlhetnének a falak? Dőlnek a fa ágai, a füvek, dől a hegyek oldala, ha egy vékony pálcát felállítunk és elengedünk, akkor az is eldől. A hazai népi építészetben magyar kőművesek már régóta ösztönösen alkalmazzák a különböző irányba dőlő falakat, oszlopokat. Ha jól belegondolunk, a függőleges is dől a föld középpontja felé. Azt hiszem nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a világ rendje a DŐLÉS és mértékegysége a DŐLÉSSZÖG. Ezen kívül bizonyára érdemes lenne kutatásokat indítani a dőlési irányok eloszlásának, rendezettségének vizsgálatára és meghatározni a dőlés entrópiáját. A hazai építészet lemaradottságát jelzi, hogy egy hollandus építésztől kell megtanulnunk ezen igazságokat és megtudni, hogy a világ a dőlésről szól. A hazai művelt közönség pedig jogosan kéri rajtunk építészeken számon a dőlést, csak azt tudom mondani, hogy ARCCAL A DŐLÉS FELÉ! ui. Alkalomadtán egy sörrel szívesen megkövetlek a fentiekért. Huszti István

@HI: Egyetértek, és mihamarabb ledöntjük :-!

@Pákozdi Imre: furcsa a fenti párhuzam, én pont ellenkezőleg érzem - a hamburgi háznál a dőlés a tömb egészének rendszerében értelmeződik, karakteressé, lendületessé teszi az egész épülettestet [más kérdés hogy pont a főbejárat 'függöny'-idézete elég direkt, gyenge], míg a Páva utcai épület egy hagyományos utcaképpel felesel, úgy hogy közben maga is a 'hagyományos ház' eszközrendszerét használja. nekem ez rosszízű ellentmondás, nem is érzem jól magam a páva utcán sétálva - míg a fenti épületnél a dolog helyénvalónak tűnik: határozottság, 'szoborszerű', egységes tömbkezelés [na persze nem a főbejárat felől érkezve]. (milyen a 'kanonizált típusú dőlés?')

@másik: Kanonizált (bevett, megszokott) típusú dőlése van a piramis falának, vagy a budajenői családi passzívháznak, a felső emeletek tetősík alá kényszerített falainak, a várfalaknak, a boltozatos építményeknek.

@Pákozdi Imre: ...akkor most a kifelé lépcsőző fachwerkes épületek, egeraat paulay ede utcai irodaháza, wright guggenheim múzeuma, a delfti egyetem könyvtára az építészettörténet néhány más szereplőjével együtt szomorúan sütik le a szemüket...

@HI: Ha egy ház kifelé dől a közterület felé, akkor soha nem tudom elhesegetni azt a kétségkívül rosszindulatú feltételezést, hogy minden ideológiai ködösítés mögött itt igazából egy excel táblázat húzódik, amely a hasznos négyzetméter maximalizálásról szól, és picit a köz(területet) érzem megkárosítva. Ld még a határoló utcában egy fasor telepítésének lehetőségei az ilyen űrszelvény tükrében...

@bardóczi: bizsergő ujjal kerestem a like gombot :) már csak a Paulay Ede utca miatt is, ahol mindig roszul leszek, nem a zsigeri konzervatizmus miatt, hanem mert az utca fölé hajló fal rossz közérzetet okoz. ösztönösen félelemmel tölti el az embert (biztos nem mindenkit, de az átlagembert szerintem igen) mert érezzük a statikai lehetetlenségét, hogy mindez az összeomlás, a robbanás pillanata kimerevítve. ugyanolyan érzés mint üvegpadlós erkélyen állni a szakadék fölött - izgalmas de nem kellemes. tudjuk ugyan hogy nem fog leszakadni, de a zsigerek tiltakoznak.

@bardóczi: azért a négyzetméter-maximalizálás elég érthető igény - ahogy az volt a középkorban is a szűk utcák ellenére egymás felé lépcsőző házak, vagy a budapesti zárterkélyek esetében is minden korban, tehát nem érzem rosszindulatú olvasatnak, mint inkább puszta ténynek (itt pikáns részlet, hogy a fenti ház PONT NEM négyzetmétergyilkos irodaháznál dől kifelé légteret lopva [sőt, a szokásosnál kisebb a traktusszélessége (!)], hanem a lakásoknál, amik amúgy viszonylag jó alaprajzúak is). Az építési minden korban feszegette a beépítési korlátokat, ezt önmagában nem kárhoztatnám - milyensége már érdekesebb kérdés. Azért a hazai szabályozás 1,5 méternél nagyobb kinyúlást nem enged, gondolom a külföldi sem,ezt nem használja ki minden ház minden esetben, tehát a lombkorona korlátozása elvileg valós, de a gyakorlatban nagyon ritka veszély. (Ez a ház messze nem a szívem csücske, sőt, főleg a nagyon egyértelmű, drapéria-mímelő "olyan-mintha" megjelenése miatt, de a Paulay utcai házat tényleg szeretem. :-) A kifelé dőlése elegendően nagyvonalú, és [nekem] optikailag mintha inkább a többi házat döntené meg kicsit hátra - mikor arrafelé laktam, direkt bekanyarodtam az utcába hogy ezt lássam; szerettem fotózni is. Szép volt ahogy az új üvegsík mellett a régiek kicsit megnyugodva, "hátradőlve" hallgatnának - és régi és új most együtt a Paulay Ede utca.)

@mB: A kortársi kifelé dőlés egyik legcsúnyább példája a Vörösmarty téri új, Fazakas-féle irodaház. Üveghólyag-mivolta sem igazán rokonszenves, de az hagyján; ám a kétoldali keskeny utcákba történő függőleges beleszélesedése egyszerre alpári légtér-lopás és a tér ragyogó arányainak oktalan megbontása. Tényleg, mintha a hatvanas években a Műegyetemen direkt oktatták volna a XIX. század végi és XX. század eleji építészeti értékek arculcsapását...

@másik: a fachwerkes háznál a laikus is azonnal érti a kilépcsőzés statikáját, a látvány egyáltalán nem kelt aggodalmat. Wright egyrészt zseni volt, másrészt a kerek forma sokkal barátságosabb, mint Egeraat hegyesszögei. nem álltam soha a Guggenheim tövében, de az a gyanúm, hogy nem lehet rossz érzés, a Paulay (és a Kálvin téri) irodaház tövében viszont megtántorodom. amivel nem azt akarom mondani, hogy ilyesmit soha nem szabad csinálni, csak azt, hogy én nem szeretem.

@zsuppanandras: Igen, ráadásul én nem a kifelé vagy éppen befelé lépcsőzés ellen vagyok (kellő tér esetén), hanem a falak MEGDÖNTÉSÉT tartom nagyon komoly szimbolikus súlyú építészi gesztusnak. Úgyhogy a felsorolt épületeknek mégsincs mit szégyenkezniük :-).

@másik: Csak egy adalék a kifelé dőléshez: http://www.spengler-wiescholek.de/en/projects/buildings/dock-47/ Hamburgban most már minden homlokzat kifelé dől?

@zapata: Ez a fentebbi épület egyszerre nagyon jó példa és ellenpélda. Értelmetlenül érdekeskedőnek tartom ezt is, de a ferdesége csak egy viszonylag szelíd "elrajzolás", ami nem teszi az egész épületet hivalkodóan komolytalanná. A hamburgi Egeraat-ház viszont már hatalmas tömege miatt is visszatetszést keltő, erőltetett vicc, egy imbolygó gólem, míg a zapata által belinkelt ház éppen csak megpendíti a másság lehetőségét. Persze van olyan épület is, ahol az enyhe ferdeség (és nem a falaké, hanem a homlokzati kereteké valamint a tetősíkoké) izgalmas térjátékot eredményez anélkül, hogy bohócsipkát húzna a házra. Ilyen szerintem az Aréna Corner.

@sponcsak: Ó, hát azért, mert Magyarországon EGY építészeti közgondolat van, MINDENKI ugyanazt gondolja, azonos intenzitással méghozzá, és hát mit csináljuk, meg van mondva hogy ezt vagy azt utálni kell - utáljuk is, Egeraatot meg pláne. Hííjnye, hát csak nem ő nyerte a városháza pályázatot? Nem ő újította fel a Deák Palotát, méltán zsebelve be elismerő reakciókat? Nem ő kapott Budapestért díjat? Nem az ő munkáiról mondott remek megnyitóbeszédet Ferkai András? A kánya csípje meg... valahogy kicsúszott a Nagy Magyar Egyetgondoló szorításból... (nőj fel, Sponcsak...) * na egy kiegészítés még: egy kísérletet javaslok, nem kötelezően de kipróbálásra. Az "egyszerűsítek, sematizálok, beszólok" típusú (beismerem szórakoztató) egymondatos hozzászólások helyett érdemes lenne megpróbálkozni egy többlépcsős változattal - nem mint az egyetlen lehetséges jobb megoldás akarom persze erőltetni, csak kísérletként, egy újabb lehetőségként javaslom, tényleg csak a változatosság miatt. Javaslatom tehát háromlépcsős: 1.) tájékozódom, 2.) ez UTÁN: kialakítom a véleményemet, 3.) hogy ez másoknak is érthető legyen, ezért érvelek. Az első kettővel is el lehet bíbelődni, de a harmadik lépcső kihívására külön szeretettel hívnám fel a figyelmed. Időigényes, de... kiváló és meglepő eredményekre vezethet.

@mB: Már bocsánat, de konkrétan Egeraat konkrétan Budapesten egyedül az ING székházzal van jelen, a többi munkája - szerény véleményem szerint - inkább csak az ingatlanos biznisz-szélhámoskodás tárgykörét meríti ki... A Városháza pályázat terve meg egyelőre valahol a fiókok mélyén, a sehol sem és soha sem között, vagyis a nagy magyar nihilben lebegve... Na most innen indulva persze akár mindkettőtöknek igaza lehetne, mert: 1. tényleg kevés a jó és izgalmas új épület Magyarországon, 2. vannak persze üdítő kivételek is, de: X: a honi gazdaság és mentalitás valóban nem kedvez a nagyívű projekteknek. Bónuszkérdés, csak úgy, a levegőbe: a vadiúj KÖKI-terminál vajon miért nem tud legalább felerészben ilyen izgalmasan kinézni, mint a fentnevezett Sumatrakontor??? Ami viszont Hamburgban nagyon izgalmas: ott épp egy csúnya nagy barnamezős kikötői városrészt foglal vissza magának a város, a Hafencity fantázianévvel ellátott új kerületről itt lehet olvasni: http://de.wikipedia.org/wiki/HafenCity, itt pedig csak képeket nézegetni: http://www.google.hu/search?q=hamburg+hafencity Abban gondolom meg tudunk egyezni, hogy egy ilyen csodás "megaprojekt" milyen jót tenne szeretett székesfővárosunknak, bár a hamburgi terveket elnézve én a magam részéről erősen hiányolom a több, és térben a jelenleginél izgalmasabban kibontott zöldet. No meg mindig felmerül az emberben a kérdés, hogy egyetlen egy új és modern épület izgalmas és szép tud lenni, no de 2,2 nkm új és modern épülettel mit is kezdhetünk? És akkor itt jön a régi bánatom is, hogy minden, építészettel és designnal foglalkozó szaklap rááll egy konkrét épületre, azt elemezgeti-feszegeti-szidja/dícséri, miközben nem, vagy csak alig vesz tudomást arról, hogy hol, milyen környezetben-szomszédságban áll az épület. Márpedig az építészeti 'hazudozás' pont ott kezdődik, hogy már a látványterveken/maketteken is csak az önmagában létező, semmivel semmilyen kölcsönhatásban nem álló, steril épületcsonkot nézhetjük és véleményezhetjük, miközben így, ebben a formájában soha nem fog állni és létezni...

@nagylaszlo71: (Egeraat Budapesten: 1.) ING székház az Andrássy úton, 2.) ennek következő lépcsője a Paulay Ede utcában, 3.) felújítás a Városligeti fasorban, 4.) új ING székház emellett, 5.) Deák palota, aztán a pályázatok Budapestszerte, megépült munkák vidéken (Nagykovácsi, pl.)... De a korábbi beszélgetés mélyrétegei nem is ezt vagy ezek minőségét, inkább azt érintették, hogy miért gondolja kórusban MINDENKI ezt vagy azt. ;-)) "minden, építészettel és designnal foglalkozó szaklap (...) nem, vagy csak alig vesz tudomást arról, hogy hol, milyen környezetben" - ez valószínűleg jellemzően így van, de nem érzem ilyen élesnek - kiegészítve azzal hogy pláne itt, vagy más hasonló webes felületen BÁRKI megteheti hogy hozzátesz, helyesbít, fényképpel illusztrál. Néha ez meg is történik, köz-gazdagodásunkra - néha csak a "mindenki egyforma" és az "ezek mindig..." indulata marad. ;-) Itt a környéken amúgy olyan sokminden MÉG nincs, inkább csak lesz: Nagyobb térképre váltás (a távlati fejlesztés térképe itt)

@mB: Egeraat Budapesten: a felsoroltakból szerintem csak az ING székház a valóban érdekes, a többit én nem sorolnám az ún. "Építészeti Értékek" közé. Minden és mindenki: na jó, fogalmazzak úgy, hogy ez a tendencia ;-)))

@mB: Mi az, hogy "noj fel sponcsak"?! Maximum lecsuszni tudnék a te személyeskedo szintedre. Én altalanossagban beszélek, te meg engem tamadsz. Mas a véleményem mint neked a nagy bolcsnek, tehat én mar nem is lehetek intelligens. Ha latok egy tervet, miért kellene utananéznem barminek is? Az min valtoztana? Nem szakmabeli vagyok, de egy kép alapjan el tudom donteni, hogy egy haz tetszik-e vagy sem. Nyilvan minden épitész mas, nem egy homogén tomegrol van szo. De: Akiknek tobb hatalmuk van és értékelik a terveket a tervbizotsagokban, vagy akik itt kifejtik véleményuket azok kozul sokan (ÉS NEM MINDENKI!) ugyanazt szajkozza rendszeresen: letisztult formak kellenek, semmi folosleges disz, csak a funkcionalitas a fontos stb. Ennek az eredménye aztan a sok unalmas minimalista doboz, ami kis hazankban épul. Szerencsére azért vannak udito kivételek is. Miért baj, ha egy fal lekerekitett, vagy megdol, ha egy épulet kicsit tagoltabb, van rajta boven ablak stb? Semmilyen okoskodo blabla nem fog arrol meggyozni, hogy mindez uldozendo. Csak ezt akartam megfoglmazni, talan kicsit sarkositottan. Az tény, hogy a valsag miatt kevesebb uj épitkezés van, de volt sok kihagyott ziccerunk korabban. Ami meg a varoshaza tervet illeti, nekem nagyon tetszett, de sajnos ugy tunik az sem épul meg.

@sponcsak: Kedves sponcsak, mB szerintem itt Veled egyetértően szólt be. A "nőj fel..." kicsit tényleg vállveregetős, de barátságos kacsintásnak tűnik.